Nem szexelhet minden szuperhős

Ha szuperhősökről van szó, minden kosztümös nőnek 90-es a mellbősége, és minden lakkruhás férfi úgy néz ki, mint egy életre kelt római márványszobor. A képregények szereplőit mindig a legdögösebb színésznők és a tinibálvány férfisztárok keltik életre a mozivásznon, akiknek a szexuális kisugárzására még a latexruháik is rátesznek egy lapáttal (mondjuk a Batman és Robinban látott giccsszerkók a meredező Denevérmellbimbókkal már a Kovi-féle fétispornókat idézik). Hollywoodban egyértelmű, hogy Ben Affleck a Fenegyerek, Michelle Pfeiffer és Halle Berry a Macskanő, Steve Buscemit pedig soha nem láthatjuk Supermanként repkedni. A képregényadaptációk idealizált világában mégis vannak szuperhősök (elsősorban férfiak), akiknek súlyos frusztrációt okoz a nemi élet teljes hiánya. Minek ugye a szupererő, ha nem lehet vele villogni a csajok előtt? Míg a Vasember-páncélba bújt Tony Stark (Robert Downey Jr.) igazi nőfaló, Bruce Banner (Edward Norton) nem szeretkezhetett Betty Ross-szal (Liv Tyler) a Hihetetlen Hulkban, mert akkor átalakul nyüzüge szobatudósból tomboló, zöld óriássá.

Az eredeti képregényben Banner csak a dühtől változott át, szex közben nem. Hulk mindig is úgy viselkedett, mint egy mocskosszájú, kanos ifjúsági testépítőbajnok, aki ha megtudja, hogy a barátnője Freddie Prinze Jr.-ral vacsorázik egy felhőkarcoló tetején, megy és lerombolja fél New Yorkot. (Az új Hulk-képregénysorozatban egyébként az űrben összejön egy színesbőrű amazonnal, Caireával. A gyerekük, Skaar úgy néz ki mint egy zöld bőrű Conan, és nagyjából annyira okos is.)

Vadóc (Anna Paquin) az X-Men trilógiában el tudja szívni az életerejét (és a szuperképességeit) azoknak, akiknek hozzáér a bőréhez, így a szexben nála maximum a lakkruhás verzió jöhet szóba. Csodálkozunk ezek után, hogy a harmadik rész végén inkább lemond a képességeiről, csak hogy egy jót hancúrozhasson végre Jégemberrel? A YouTube-on egyébként slágertéma a kettejük kapcsolata, válogatott nyálzenékkel aláfestve. Vadóc a képregénysorozatban igazából Gambittal jön össze, aki benne lesz a gőzerővel készülő készülő X-Men előzményfilmben, a Rozsomákban is. A másság elfogadását propagáló mainstream X-Men képregényekben amúgy felülreprezentáltak a bizonytalan nemi beállítottságú, és/vagy homoszexuális szereplők (lásd a keretes írást).

Vadóchoz hasonlóan a DC csupa faág teremtményének, a Mocsárlénynek is trükköznie kellett, ha szexet akart: ő a cinikus okkultista, John Constantine testést szállta meg, hogy együtt lehessen egy Abby nevű nővel. Így tulajdonképpen a Keanu Reeves által életre keltett karakter lett Tefé Holland apja. (Wes Craven 1982-es Swamp Thingje persze nem egészen erről szólt, az inkább egy klasszikus, "Frankenstein szerelmes"-jellegű B-horror volt, a kötelező csöcsökkel).

A Fantasztikus négyes tagjai közül a sziklaember, Ben Grim (Michael Chiklis) szívta meg a legjobban: az űrbázison benyelt kozmikus sugárzás miatt csak kődarabok maradtak a gatyájában. Maradék férfiúi önbecsülését egykori legjobb barátja, Reed Richards (Ioan Gruffudd) zúzta porrá, aki gumiemberként ugye bármelyik testrészét képes megnyújtani, ráadásul a moziváltozatban az isteni Jessica Alba a felesége. A Lény a filmben megszabadul ugyan egy időre emberfeletti erejétől és a gólemkülsőtől, de végül önként visszaszerzi, hogy leverhesse a főgonoszt, Victor von Doomot. Igazi aranyszívű lúzer.

Johann Kraus, a Hellboy 2-ben bemutatkozó új paranormális ügynök (John Alexander) is bajban lenne az ágyban: nincs fizikai teste. Ő egy ektoplazmikus szellem, ezért csak a Verne-adaptációkat idéző mélytengeri búvárruhában mutatkozhat az embrek között. A filmben a B.P.R.D. egyetlen női ügynöke, a piromán Liz Sherman (Selma Blair) nem is vele, hanem Hellboy-jal kavar, akinél szintén okozhat némi gondot a hatalmas kőkar, ha mondjuk gyengéd előjátékról van szó.

Léteznek olyan képregényhősök, akik egy nő miatt még a túlvilágról is visszajöttek, de az ördögi erők szemétkedése miatt a feltámadás után már képtelenek a szexre. A Holló-filmek festett képű bosszúállói a magánéleti gondjaikat rendszerint kiadós lövöldözéssel vezetik le (az első részben Brandon Lee, a folytatásokban Vincent Perez, Eric Mabius és Edward Furlong, a tévésorozatban Mark Dacascos keltette életre Eric Dravent). És ugye ott van Al Simmons, az Ivadék (Michael Jai White), aki nem olvasta el az ördöggel kötött szerződés apróbetűs részét, mikor visszajött a pokolból. A belső szervei nem működnek, de cserébe kapott egy szegecses-koponyás Halloween-maskarát, ami a gonosz kisugárzást alakítja át helyzettől függően gépfegyverré vagy napalm bombává.

A Shop-show óta már azt is tudjuk, hogy Superman soha nem szexelhet Lois Lane-nel, mert a vasalóállú kriptoni alfahím spermája olyan lyukat robbantana az újságírónő hátába, mintha ágyúval lőttek volna rá. Jason Lee is megmondta róla: "Normális spinéket csak úgy tud megkettyinteni, ha kriptonit-óvszert használ. De abba belehalna."

És ha már a képregényfigurák szexuális szokásait kiveséző fimekről van szó, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Donnie Darkót sem, amiben Jake Gyllenhaal tart kiselőadást a haverjainak a hupikék törpikék szexuális szokásairól ("Ami pedig a gruppenszexet illeti, hát olyan ott nincs! A törpök aszexuálisak. Nincs is nekik nemzőszervük a kis fehér gatyájuk alatt."). És megfogalmazza a férfilét örökigazságát is: "Mi értelme az életednek, ha nincs pöcsöd?"