Darth Vader a plázában

Mint megannyi sztratoszférába ereszkedő birodalmi romboló, olyan fenyegetően úsznak a fekete viharfelhők a Lurdy Ház felett. Villámlik, pont olyan fényes, sokszor elágazó vonalat húzva az égen, mint amilyet nyugdíjas tanítónők festményein látni a pusztában ágaskodó fehér ló égnek emelt feje felett. Odabent fekete függönyt húztak a soktermes mozi elé, talán, hogy így tartsák távol a kíváncsiskodókat és a használt sütőolajjal kevert potprurira emlékeztető plázaszagot az illusztris vendégektől.

Pokrivtsák Mónika és a robotok

A bejáratnál Leia hercegnő osztogat popcorn-bonokat az érkezőknek, mit sem törődve azzal, hogy tőle pár méterre Darth Vader éppen azzal van elfoglalva, hogy mutatóujját beügyeskedje sisakja alá, talán hogy így csökkentse a hőre keményedő műanyag okozta bőrirritációt és az azzal járó viszketést. Birodalmi rohamosztagosok és bulvárfotósok vadásznak a sztárokra, akik a lépcsőn felérve pásztázó zöld fénycsóvák közé lépnek. Mindez a Csillagok háborúja harmadik epizódjának díszbemutatóján, ami persze elképzelhetetlen a hangfalakból dübörgő birodalmi himnusz és Pokrivtsák Mónika nélkül.

"Mi van, megjött George Lucas?" -kérdezi valaki tőlem a sortűzként villámló vakuk felé mutatva, de a fotósok gyűrűjéből végül csak Kokó lép ki fiával, hogy aztán méltóságteljesen lépegetve elinduljanak a popcornnal megtöltött pultok felé. Nemsokára érkezik a Barátok köztben Egresi Tónit alakító Dósa Mátyás is, oldalán egy túlmozgásos barátnővel, aki éppen úgy pózol, mintha ő lenne Natalie Portman.

Eközben Pokrivtsák Mónika R2-D2-val ismerkedik, a házilag buherált kisrobot vidáman forgatja zseblámpa szemeit, a szürreális kép hátterében pedig pár unatkozó birodalmi rohamosztagos neonkék koktélokat szürcsölget.

A fotósok egyre lankadnak, a tökéletes körülmények, úgymint impozáns lézerháló és jelmezes statiszták ellenére kevés a fotogén sztár, ráadásul őket is hamar elrabolják a tévéstábok, hogy aztán egy villáminterjúban kiderítsék, hogy Császár Előd, micsoda meglepetés, rajong a Csillagok háborújáért, Pokrivtsák Mónika pedig egyenesen egy Star Wars-múzeumról álmodik, ha éppen nem a csakravonalak vagy a Delelő foglalják el a gondolatait.

Demszky és a sötét oldal

Nemsokára kezdődik a film, egyre idegesebbek a popcorn-pult előtt sorban állók, a fotósok már pakolnának, egy klubzakót és nemesi eleganciát viselő férfi pedig látványosan távozik, mondván, ha középen nincs hely, hát nem is érdekes a premier. Már a jelmezes rajongókkal barátkozom elkeseredésemben, kiderül, hogy R2-D2-t autóalkatrészekből állították össze, a rohamosztagosok, amúgy tényleg impozáns, házilag fröccsöntött egyenruháját pedig fehérre festett gumicsizmák teszik teljessé.

A jelmezesek lassan eltünedeznek, a vendégek is elindulnak a termek felé vezető sötét folyosón, amikor váratlanul megérkezik a főpolgármester. Demszky gyakorlott bulvárszereplőként pózba vágja magát a fotósok előtt, elkészülnek a "Főpolgármester szégyenlős gyerekeivel" és a "Főpolgármester koktélokkal és játékokkal" elnevezésű kompozíciók, majd végleg kiürül a mozi előtere.

A mosdóban még egyszer összefutok Demszkyvel, aki éppen a csap felé hajol, és közben mintha olyan hangot hallatna, mint Darth Vader, amikor beüzemeli mobil vastüdejét. Egy pillanatra látom, ahogy a Sötét Úr a hetes buszon zötykölődik, hogy ezzel támogassa a városi tömegközlekedést, és felvillan előttem a kép, ahogy a horvát tengerparton hátradől egy nyugágyban, miután maga alá igazgatta hosszú, fekete palástját. Aztán rájövök, hogy csak a kézszárító szuszogott, Darth Vader pedig sehol sincs.