Életműdíj lógásért

Hétfőn este nyitott Székesfehérváron az Alba Regia Nemzetközi Filmfesztivál (ARIFF), ami tavaly indult Magyarország első nemzetközi versenyfilm­fesztiváljaként. A nyitógálára sokan voltak kíváncsiak, megtelt a Vörösmarty Színház 300 fős terme. Az életműdíjátadások mellett egy eddig itthon nem vetített, befejezetlen Orson Welles-tévévígjáték, és egy tízperces 56-os archív felvételekből összeállított kisfilm is csábította a közönséget.

Előtte viszont meg kellett szenvednünk ezekért. Xantus Barbara és Keller Gábor házigazdák fárasztó viccelődései mellett Pécsi Ildikó énekelt el egy monológot, majd Warvasovszky Tihamér polgármester beszélt hosszan, hogy utána Jónás Andi és a tánckar adják elő a New York, New York-ot. De ez nem a műsor egésze volt, csak a helyi színház gárdája által harmadrangúan előadott musicalek hosszú sorának a felvezetése. Mikor Szomor György után Brunner Márta zendített rá a Kabaréból egy dalra, nem sokáig bírtam a förtelmes rikácsolását és csatlakoztam azokhoz, akik kirohantak cigizni. Fél órával később adták át az életműdíjakat.

Darvas Iván és a kalapos nő

"Gyermekkoromban mindig rosszalkodtam, ellógtam mindent. Aztán azért lettem színész, mert úgy láttam, hogy ezen a pályán el lehet lavírozgatni, elslisszolni a dolgokat. Hogy ezért még életműdíjat is kapok, sosem gondoltam volna!" -köszönte meg Darvas Iván a munkásságát elismerő csillogó fém országalmát, amit Meskó Zsolt hosszú méltató beszéd után adott át a színésznek. Darvas Iván fehérkalapos partnerével ezután a fesztiválról is ellógott. Nem úgy, mint Zsigmond Vilmos, akivel többször is sikerült az este folyamán beszélgetnünk. "Sok díjat kaptam már világszerte, de annak mindig különösen örülök, hogy ha itthon adnak, mert az emlékeztet az itteni élményeimre" - vette át az Oscar-díjas operatőr életműdíját Szaladják István operatőr-rendezőtől. Hozzátette még, hogy nagyon drukkol Magyarország első nemzetközi filmfesztiváljának.

A fogadáson volt minden: sör, bor, pálinka. A magyaros ételekért álltam éppen sorba, mikor csatlakozott hozzám Elina Löwensohn, román színésznő és zsűritag. "Én az égvilágon semmit nem tudok a programról, még egy katalógust sem sikerült eddig kapnom"- magyarázta kérdésünkre Hal Hartley üdvöskéje, aki legutóbb a rendező Fay Grim című filmjében dolgozott. Később a szintén román származású Cristi Puiuval ittunk, aki a tavalyi ARIFF fődíjnyertes Lazarescu úr halála című film rendezője. A Zseton és betonnal együtt két nagyjátékfilmet maga mögött tudó filmest a román film megújítójának tartják, mindkét alkotása Cannes-ban is debütált. "Vegyes érzelmekkel fogadtam a meghívásomat" - válaszolt az Indexnek, miután nem akarta megnevezni, melyik filmet tartja ígéretesnek. És hogy miért vegyesek az érzelmei? Ezen Puiu elgondolkodott, aztán ennyit válaszolt: "Csak vicceltem. Tudod, most jöttem Cannes-ból és fáradt vagyok". Később Zsigmond Vilmost faggattam, aki inkább a saját retrospektívjéből emelt ki egy filmet, ami nagyon közel áll hozzá, a McCabe és Mrs. Millert. "Operatőrként ez volt az eddigi legnagyobb kihívás az életemben. Ki kellett találni a "flashing" metódusát, az előérzékenyítést, ami kivonja a színeket a filmből, és régiesíti a képek hangulatát" - magyarázta.

Orson nem látott Budapesten fiatalokat

Miután egyik zsűritag sem nyilatkozott vagy nem nyilatkozhatott a programról, Kárpáti Györgyhöz, a fesztivál egyik programkoordinátorához fordultunk. "Egyik legérdekesebb különlegesség a fesztiválon az Orson Welles ismeretlen arcai összeállítás, melynek része a most bemutatott London is" -mondta. Az összeállításban további hat Welles-film szerepel, köztük olyanok is, amit a mester saját pénzéből finanszírozott.

A fogadáson volt egyébként a fesztivál másik díszvendége, Oja Kodar, Orson Welles szerelme. Kojar hozta el Welles London című 28 perces befejezetlen televíziós vígjátékát, amelyből kiderült, a rendezőnek humora is volt. A Benny Hillt idéző kisfilm az angolok mellett a producereket is kifigurázza. "A producerek miatt nem sikerült ezt a filmjét sem befejeznie, és miattuk nem forgatott Magyarországon sem - mondta az Indexnek. - 1967-ben jártunk Budapesten, Orson forgatása miatt. Egy Isak Dinesen-regényből készítettek volna filmet Heroine címmel, de a forgatás sajnos csak egy napig tartott, mert a producer közölte, hogy mégsincs pénz a filmre. Szóval másnap beültünk az autóba, és Bécs felé vettük az útirányt. Egyetlen akadály volt a határnál, hogy gyanús külsejű katonák kérdezgették Orsont. Mikor továbbhajtottunk megkérdezte: miért nem láttunk gyermekeket és fiatalokat Budapesten?".

Nem loptunk, csak megegyezett

Végül Elekes Szentágotai Blankát a fesztivál ötletgazdáját kérdeztük meg arról, hogy idén is leutánozzák-e a Transilvania International Film Festival (TIFF) felhozatalát. "Tavaly a kolozsvári fesztivál és az ARIFF programszervezője között személyi átfedés volt, ezért ért bennünket az a vád, hogy lemásoltuk a programot - kezdett a magyarázatba. - Ez a hasonlóság a személyből adódott, aki idén nem is ért volna rá velünk dolgozni, hisz azóta a kolozsvári fesztivál igazgatójává avanzsált." Valójában a tavalyi felhozatal és díszvendégek többnyire megegyeztek az egy héttel azelőtt zajló erdélyi fesztiváléval.

"Idén Kárpáti Györggyel és Kriston Lászlóval hárman állítottuk össze a programot, mindenki mástól teljesen függetlenül. De még így is, hogy nincs közös munkatárs a csapatban, van két film, ami szerepel Kolozsváron is, de mivel minden évben ugyanabból a filmtermésből dolgozunk, tehát az ilyen előfordul. De azt hiszem, hogy ez nem mérvadó egy ötven filmes fesztiválnál."