Nagy Ervin alsónadrágban angollal támad

Papírrepülők - 7/10

12 millió forintból leforgatni egy nagyjátékfilmet, a lehető legmenőbb dolog, amit el tudok képzelni. Szabó Simon a magyar film überbunkójából (Moszkva térben, Tesóban) az egyik lehetséges tehetséggé vált, akinek őszintén tudok szurkolni. Tavaly nyáron forgatta le a nagyvárosi utcafilmjét a huszonévesekről, akiknek a történeteihez senki nem nyúl. Biztos azért, mert mire megfilmesítenék, addigra megöregszenek. Török Feri Moszkva tere is inkább egy generációs hangulatot fogott meg, többek között az abban igazi taplót alakító Szabó Simonnal. Az elsőfilmes rendező nem a semmiből bukkant fel, mert jegyez három remek kisfilmet: Draft, Zsebzsötem, Megyünk.

A Papírrepülők hét történetdarabból áll, amelyek behálózzák Budapest testét a Jászai Mari tértől a klubokon át a háztetőkig, mert ezek nélkül a szereplők élete sem lenne ugyanaz (a film végén a szopásból mutatott képeslap-Budapest meg az egyik legjobb finálé). Van leszbipárunk, gyúrdában dolgozó, magánakvaló breakes, barátkozó dj, cigány költöztető, utazni induló szerelmesek, valamint négy tizenéves, akik a fűvel és a szopással ismerkednek és egy igazi, írógép előtt zombuló írónk. Ez Budapest - csapatkép 2009-ben Szabó Simontól, ráadásul végig sodró zenével, ami nemcsak aláfest, hanem irányít és meghatároz.

A nagy örülés mellett sok baj is volt, például a túlzásba vitt operatőri koncepió, hogy időközönként rumbatökként rázzák a kamerát, ami az operatőr szerint is túlzás az első 6 sorból. Életlen képek, kidolgozatlan szereplők és konfliktusok: a szerelmi háromszög az utazni indulók között, vagy az író története. A hét történet nem áll össze, megmaradnak saját kereteik között, hogy kiderüljön, mennyi szarság van a városban, mert így jobban lejön a hangulat és a kultúra, amiben élünk. Az egész Papírrepülők hangulatát meghatározta, hogy a HD-kameránál kétszer nagyobb felbontásban dolgozó RED-kamerát használták, amitől igazán zajos és karcos lett a végeredmény.

A sok fiatal szereplő közül jó volt a fonott hajú cigány költöztető a mentalitásával, Hőrich Nóri a táncolós szerelmi jelenetben, a Moszkva tér után megint szuperparaszt Csatlós Vilmos, valamint Szabó Simon a beszólogatós, érzékeny cimbalomcipelőként. A színészek játékát az könnyíthette, hogy kétperces snittekben gondolkodva, minimális vágással dolgoztak az alkotók. A forgatókönyvet ennek ellenére sokkal jobban meg lehetett volna gyúrni, de a szövegek működnek és nem kínosak. A problémák különbözőek, ahogy az is, melyiket mennyire kell komolyan venni.

Ekkor és itt megnézheted:
január 30. 14:15 - Budapesti Kongresszusi Központ, Pátria Terem
január 30. 17:30 - Palace MOM Park, 1-es terem
január 30. 19:30 - Palace MOM Park, 1-es terem
január 31. 22:00 - Palace MOM Park, 1-es terem

Pinprick - 5/10

A Kaméleonban nem lehetett ilyen igazi, félelmetes szemétláda, érzelmi terrorista Nagy Ervin, mint most a Pinprickben. Egy 15 éves kislány a szekrényébe eldug egy menekülő férfit, aki egy idő után persze az egész család életét szétveri. Daniel Young a film első felében remekül építi a thrillert, tapossa le a szereplők fojtogató érzelmeit, szándékosan el van nyomva minden: a férfi a kislányt és az anyát is megdugná, a kislány szerelmes a férfiba, az anya is végre kielégülne, szóval van baj elég.

A Magyarországon készülő, többségi magyar pénzzel létrejövő filmet a Valami Amerikákat jegyző Skyfilm készítette, és valószínűleg nem tettek rossz lóra, főleg, ha a producer, Havasi Ági szavaira gondolunk, aki elsősorban a nemzetközi tévés piacra szánja az alkotást. Igen, ott van keresnivalója.

Nagy Ervin a Kaméleonban még csak angolul tanul, most már használnia is kell, ami egy magyar színész számára a legnehezebb feladat lehet: tudja a franc, milyen jól beszél angolul, ha az ember az anyanyelvében él igazán. Az apát alakító Rátóti Zoltán viszont tényleg nagyon szépen beszél. Szóval egy ilyen nyelvi problémával is szembesülni kell, de nem zavaró.

Daniel Young a filmet egy családi ház zárt terébe helyezi, remegjenek a falak a suspense-től, amit csak tetéz, hogy Nagy Ervin az első húsz percet egy fehér, szűk alsónadrágban játssza végig, még sem lesz nevetséges, inkább állatias. Nagy Ervin összességében jó, elég érzéketlen önző betolakodót alakít. A Pinprick mégis elcsúszik, mert az alapból eltalált feszültséget és sodró történetet nem tudja teljesen kibontani a rendező, pedig lehetőségei voltak: az anya és a lány közé kerülő férfi, a kislány és a férfi közti szerelmi próbálkozás, a kislány befordulása.

A mozikba és a tévébe állítólag magyar szinkronnal kerülne a film, ami valószínűleg semmit nem venne el a Prinpricktől, hiszen mindössze négyszer-ötször szólal meg magyarul Nagy, de akkor is csak azért, hogy jelezze, ezért van az akcentus. A Young-film viszont egy valamire tökéletes példa: igenis lehet itthon olyan filmet készíteni, amiről a néző elhiszi, hogy külföldön forgott. Pedig ebben szinte mindenki magyar volt, és kurva jó helyszíneken, Szecsanov Martin rideg képeivel a Realistic Crew zenéjével készült. Tökéletes magyar munka külföldinek álcázva.

Ekkor és itt megnézheted:
január 30. 16:45 - Budapesti Kongresszusi Központ, Pátria Terem
január 30. 20:00 - Palace MOM Park, 3-as terem
január 30. 22:00 - Palace MOM Park, 3-as terem

Juliette - 3/10

Érsek-Obádovics Mercédeszt még a filmesek nem fedezték fel igazán magának, pedig nagyon szép arc+mosoly kombinációval dolgozik, ráadásul a Katona József Színházban többször bizonyított már. A Juliette-ben egy libával alvó parasztlányt alakít, akit a pszichiátere kutatás címén minden létező módon igyekszik behálózni. Ülnek egymással szemben egy sötét háttérnél egy műteremlakásban, és eljátsszák a beteg-pszichiáter viszonyt.

A vetítést a MOM technikusainak performansza vezette fel, akiket Szirtes kísért mikrofonon: képtelenek voltak beállítani rendesen a filmet, hol kép, hol hang nem volt, majd Szirtes felajánlotta, narrálja a filmjét. Ez persze nem Szirtes hibája, de érthetetlen, miért nem működnek a dolgok, és miért lesz akkora csúszás két film után, hogy a délutáni Príma primavérát el kell halasztani hétfőre.

Vissza a filmhez: Szirtes András MMKA-támogatás nélkül forgatta le már-már kísérleti játékfilmjét, ami sokszor inkább a fotózásról, a filmezésről, vagyis a képkészítésről szólt, mint bármi másról. Bár néha a dialógusból kirajzolódott Juliette története, de így is csak egy felolvasószínházhoz hasonlított. A perverz hangú pszichiáter szerepét Szirtes András alakította úgy, mintha egy gyerekmesében lenne, miközben Freudot és Goethét idézgetett, és közhelyes bölcsességeket mondott a kamerába. Bevallom, az 50. perc környékén leléptem, mert nem bírtam tovább Szirtes filmjét, sajnálom, a színésznő sokkal többet érdemelt volna, mert csak miatta maradtam bent, mert elég erős volt ilyen naiv lánynak, aki egyáltalán nincs tisztában azzal, mire használják. Van egy monológja Juliette-nek, amikor elmondja, hogyan szívatták meg az apácák, na az nagyon jó. Plusz technikailag egy pillanatra érdekes volt, ahogy Szirtes saját arcképét egybejátssza Érsek-Obádovicséval.

Ekkor és itt megnézheted:
január 30. 21:30 - Palace MOM Park, 2-es terem
február 1. 16:00 - Palace MOM Park, 7-es terem
február 1. 19:15 - Palace MOM Park, 8-as terem
február 2. 17:00 - Palace MOM Park, 2-es terem