Judit
-2 °C
8 °C

Hallottak már a Watergate-ügyről?

2006.06.02. 18:17
Székesfehérvár nem az Alba Regia Nemzetközi Filmfesztivál (ARIFF) lázában ég, sokkal inkább a kosárlabda bajnoki döntő, illetve a vizsgaidőszak köti le a fiatalokat, holott a filmfolyam már hétfő óta hömpölyög. Az idén második alkalommal megrendezésre kerülő mustra nem titkolt szándéka, hogy minél komolyabb szerepet töltsenek be a térségben. A cél még távoli.
"Nem várhatjuk el, hogy Pedro Almodóvar itt mutassa be legújabb filmjét" - kezdi Elekes Szentágotai Blanka fesztiváligazgató a beszélgetést, elismerve, hogy a húzóneveknek szánt alkotók nem igazán fedik a húzónevek eredeti jelentését. Itt van persze a zsűri elnöke Andrew László, aki Rambo első küldetését fényképezte Sylvester Stallone legnagyobb megelégedésére. László a filmekről nem nyilatkott, de azt elmondta, hogy sok fesztiválon járt már Houstontól Taivanig, de ez tetszik neki a legjobban, mert "itt mindenki hihetetlenül kedves és figyelmes". Ezután a fesztiválon dolgozó önkéntes kifizettette a fesztivál katalógusát a zsűrielnökkel, amiért később valóban elnézést kértek. Az ARIFF vendége még Joe Dante, akinek a nevéhez olyan nagysikerű alkotások fűződnek, mint a Szörnyecskék, a Bolondos dallamok- Újra bevetésen és az Üvöltés.

A filmek megítéléséről eddig elég vegyes véleményeket hallani, azok kiválasztását a három szervező elmondása szerint hosszas fesztiváltúrájuk előzi meg. A szervezők többek között megfordultak Cannes-ban, Velencében, Berlinben, Varsóban, Linzben, Grazban, illetve a norvég Haugesundban. A versenyszekcióban, ahol csak európai filmek szerepelhetnek, találkoztunk a 101 Rejkjavik rendezőjének, Baltasar Kormákurnak az új filmjével. Nekem az Út a mennyországba az eddigi favoritom, amelyben Forest Whitaker (Szellemkutya) egy furmányos biztosítási csalásban kénytelen nyomozni az esős, fagyos észak-amerikai tájon, dacolva a természeti elemekkel és saját lelkiismeretével. És a legcikibb a holland-belga koprodukcióban készült, harmincas nő válságos korszakát feldolgozó Guernsey.

Kiüzetés

A fesztivált félmillió euróból hozták össze, tavaly 3500-4000 néző volt rá kíváncsi. Az idei évben fontos küldetést teljesít, és ahogy némely nemzetközi fesztiválokon, mint Karlovy Varyban megszoktuk, diákigazolvánnyal bárki ingyen mozizhat, ezért a fesztivál vetítései néha osztálykirándulásokhoz hasonlítanak. "Nagyon örülünk a sok fiatalnak, mert célunk a minőségi kultúra közvetítése a diákoknak " - mondta még a fesztiváligazgató, majd hozzátette, hogy "a bevételünk nagyságrendekkel nem növekedne, ha a diákoknak is fizetniük kellene". Az ötlet rendkívül megnyerő, csak az embernek az az érzése a vetítéseken, hogy az ARIFF-ra senki nem vesz jegyet.

A Honvágy című finn film vetítésekor már a lépcsőkön is ültek, így az Alba Plázában működő Cinema City helyi vezetői addig nem engedték folytatni a vetítést, amíg a nem széken ülők el nem hagyják a termet. A film az incidenssel ellentétben nagy sikert aratott, holott a története elég depressziós: Sami, egy tizenhat éves fiú próbál kiszakadni az elmegyógyintézetből, ahova azért került, mert az anyja szexuálisan zaklatta.

Barátság mozi

A filmfesztivál egyik sarokpontja a szocializmus művelődésházi szubkultúráját megidéző Barátság mozi. Ami nem csak a nevével idéz nosztalgikus emlékeket: a nagyjából 30-40 férőhelyes teremben kis vásznon, rossz hangminőségben vetítik a filmeket. "Reálisan három-öt év szükséges ahhoz, hogy a fesztivált bevezessük" - válaszolt diplomatikusan a helyszín kiválasztását firtató kérdésünkre is a fesztivál igazgatója, aki tisztában van azzal, hogy "nem lehetünk rögtön A-kategóriás fesztivál, de vállalni kell az ilyen nehézségeket".

A zsűrik körül nagy a sürgés-forgás, míg Kenyeres Bálint, a Before Dawn rendezője csak szerdán érkezett le a fesztiválra, addig a fesztiválon a filmkritikusok (Báron György, Csákvári Géza) spontán zsűrit alakítottak ki. Kenyeres Bálint kérdésemre, hogy miért késte le a fél fesztivált, azt válaszolta: "valamilyen filmet kellett előkészítenem". Ezzel legalább azokat a pletykákat kivédte, melyek szerint elfelejtette a fesztivált vagy csak átaludta az első napokat.

A fesztivál legsikeresebb programja az információs blokkban futó Mély torok mélyén című dokumentumfilm, amelyet egy szabadtéri moziban vetítettek a legendás torokcsikló történelmi és társadalmi hátteréről. A helyszín óriási ötlet, annyian biztos vannak itt is, mint a Barátságban, ráadásul felhőtlen a hangulat, lehet dohányozni, hangosan röhögni. Csak a borzalmas időt nem számították bele, de amikor átfagyva menni készültünk, a gépkezelő megállított "Még csak most jönnek az izgalmas dolgok, hallottak már a Watergate-ügyről?". Visszaültünk. A titkosszolgálatok és a pornó kapcsolathálóját bemutató és elemző rövid eszmefuttatás után végre jól érzem magam: nem csak a nevében kell egy helynek barátságosnak lenni.