Béla egy monomániás őrült

2008.01.29. 10:22
A filmszemlét nem nyithatta meg Tarr Béla filmje, de a filmesek, politikusok és írók eljöttek tisztelegni a mesternek január 28-án az Uránia moziba. Fekete-fehér beszámoló a Bélaként ismert művész díszbemutatójáról.

Egy hosszú, közel tízperces körsvenkkel közelítettem meg az Urániát, ahol három teremben párhuzamosan vetítették le a 135 perces, A londoni férfi című filmet, amit a világon már több helyen is élvezhettek a filmművészet őszinte rajongói. Hozzánk csak késve (májusban volt a világpremier) és megtépázva (vegyes cannes-i fogadtatás, szemlés viták arról, hogy legyen-e nyitófilm) érkezett meg, de a filmszakma eljött ünnepelni a mestert. A vetítésekről nem távozott senki, pedig Tarr Béla, akit az este folyamán mindenki csak Bélának szólított, minden eddiginél kevesebb vágással dolgozott. A híres Tarr-teoretikus, Kovács András Bálint megszámolta, hogy 50 vágás van a filmben összesen a szokásos 800-1000 helyett, ráadásul minden eddiginél kevesebb szöveggel dolgoztak és a történetet is leegyszerűsítette forgatókönyvíró-társával, Krasznahorkai Lászlóval. A díszbemutatóról is igyekszünk a mester szellemében tudósítani: fontos, hogy mindent fekete-fehérben képzeljünk el. Rögtön a fogadás elején egy nagydarab, bajuszos férfi jött oda hozzám: Gyere be! Én beléptem, és közben a jelenlévők körbe tették az asztalokat az Uránia kávézójában. Így:

"By the way..." - csíptük el Heller Ágnes, filozófus beszédét, miután elmagyaráztam a naprendszer működését neki. Heller Tarr külföldi barátjának, Simenon fiának magyarázta Tarr Béla filmnyelvének ontológiáját, legalábbis messziről úgy tűnt, majd hosszan ecsetelte, miért szereti a filmet (ez kiderült a Filmvilágban is). A megjelentek tudták, mire számítsanak, mert nekik tetszett, bár egy néző szerint míg egy filmrendező két lépést tesz a néző felé, addig Tarr egyet sem, sőt megköveteli, hogy a néző lépjen felé. Egy másik fiatal rendező méltatlannak találta a Tarr Béla körüli itthoni felfordulást.

Mostantól, ha valaki azt mondja, hogy Magyarországnak nincs európai értelemben vett vezető értelmisége, akkor annak levetítek egy Tarr Béla remekművet, és rögtön az egy négyzetméterre eső intellektus köbmétere megsokszorozódik. Mert ennyi írót még az Írószövetség szétszakadásakor sem látni: Závada Pál, Németh Gábor, Konrád György és Bodor Ádám is jelen volt, ahogy György Péter, Kovács András Bálint, Bozóki András, László Csaba, Fodor Gábor vagy Bod Péter Ákos is. A filmszakmából Haumann Pétert, Törőcsik Marit és Makk Károlyt emeljük ki. Mégis az este legszebb pillanata az volt, amikor Sándor Pál arcon csókolta Bélát, aki olyat csinált, amilyet a filmjeiben nem látni: elpirult. A piros szín üdítően emberivé tette a lófarkas mestert, akit ezután Albert Györgyi is megpuszilt. Jó Tarr Bélának lenni, mégha annyira nem tartják érdemesnek, hogy az ő filmjével nyissák meg a filmszemlét. Egyébként Herendi Gábort nem láttuk a tömegben.

Egy beszélgetésben arról esett szó, miért kellett ezt Korzikán forgatni, amikor itthon is lehetett volna.Mi igyekeztünk olyanok lenni, mint egy Tarr Béla-i kameramozgás, vagyis lassúak és elmélázóak, de ezzel csak azt értük el, hogy már a vörösbort is feketének láttuk, és a világítás is csak egy eszköz volt az egyén, vagyis az én lelkem leírásához. A jó hangulatú fogadásról videót is készítettünk:

Tarr Béla az a rendező, akire több magyar filmes is azt mondja, hogy olyan, mint Puskás Öcsi. A díszbemutatón ezt a hasonlatot megértettük, bár a mester nem kezdett el dekázni. Hogyan lehet egy ilyen közeget megvizsgálni, ha nem a mester tekintetéhez hasonlóan? Ezért minden szereplő mozgását hosszan követtük, mert itt nem játszani kell, hanem jelen lenni, ahogy ez a cikk későbbi pontján majd elhangzik a most még egy csehovi puskaként szereplő utalás.

Megtaláltuk viszont a filmbeli londoni férfit alakító Derzsi Jánost, akit az est hőséről, a titokzatos Tarr Béláról kérdeztük: a rendezőről és az emberről, és egy snitt erejéig előbújt belőlünk az újságíró:
Hogy bírta elviselni a hosszú és problémás forgatást?
Hét évem ment rá, azóta nincs alapfoglalkozásom, a film miatt nem tudtam sehol se egyeztetni. De ezt vállaltam az elején, mert ezt a filmet meg akartam csinálni. Bajok voltak, elúsztak a pénzek.
Mi volt Tarr Béla titka, hogy mégis leforgott a film?
Annyira monomániásan hitt ebben. Béla ezt nagyon tudja, hogyan kell partnerré tenni az embereket.
És hogyan tesz partnerré Béla?
Béla egy monomániás őrült, amíg a fejében lévő képeket meg nem látja megvalósulni, addig nem hagy békén senkit. Ő mindig kér, nem követel. Mindig beszámolt a problémákról. Nagy dolog, ha egy rendező csak kér. És Béla csak kér, de emiatt a nyomorba is belekerget.
Nála ez mit jelent? Mert állítólag egy jelenetnek nem fut neki sokszor.
Sokat próbálunk, és még többet beszélgetünk.
Mennyire más ilyen hosszú snittekben játszani?
Iszonyú koncentráció, de az eredmény mindig Bélát igazolja.
És milyen egy olyan filmben, amiben meg sem kell szólalni?
Bélának a jelenlét fontos, az, ami vagy, és amit 800 ezer fokon kell adnod. Ne játsszad a szerepet, hanem hordozd a sorsod.

Az est végén kiüresedett az Uránia kávézó, mint a korzikai móló a forgatás után. Ennyi boldog, feketébe öltözött férfi és nő között nincsen jobb az őszinte párkeresésnél, és egy filmrajongó hol máshol találhatna rá a párjára, ha nem a kedvenc rendező filmjének díszbemutatóján. Mert ha mindketten szeretjük a mester munkáit, ráadásul mindkettőnknek fáj A londoni férfi végén a feleség könnye, akkor ott be kell próbálkozni. Ezt mi is megtettük: