Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

'Egy melegebb Grace-t akartunk'

2006.01.04. 13:41
A dogma tízparancsolatának dán megálmodója meglepően rosszul beszél angolul, pedig sokadik nagyjátékfilmjét forgatta le részben amerikai színészekkel. Lars von Trierrel új filmje, a Manderlay magyarországi bemutatója alkalmából 25 percet beszélhettem telefonon. Nagyon készségesnek, szerénynek mutatta magát, ami sikeres taktikának bizonyult, mert egy támadó kérdést sem tettem fel.
1933-ban, az USA déli részén Grace és maffiózó apja egy elhagyatott síkvidéken találják magukat: Manderlay-ben. Mintha a rabszolgaság eltörlése előtti időkbe csöppentek volna. A díszlet a film első részéhez, a Dogville-hoz hasonlóan ismét egy társasjátékhoz hasonló színpad, a főszereplő Grace-t azonban más alakítja: Nicole Kidman helyett Bryce Dallas Howard.

Két korábbi filmhármasa után ismét trilógiát készít, ami US and A nevet viseli. Mostani filmje (Manderlay) a Dogville folytatása, és éppen előkészíti a harmadik részt, a Washingtont. Ezt már nevezhetjük trilógia-rögeszmének?

Manderlay
Klikk a képre!
Igen, elmondhatjuk, hogy kissé megszállottja vagyok a trilógiáknak. Persze alapvetően egy gyerekes megszállottságról van szó, mindenkinek vannak ilyen rögeszméi, nekem ez az egyik.

Miért pont a trilógiák?

Mert szeretem több nézőpontból megvizsgálni ugyanazt a témát, és mert jobban izgat a nagyszabású munka.

Sok európai film után, most az amerikai történelemmel foglalkozik, de nem a nagy fordulópontjaival, hanem a mindennapjaival. Miért?

Engem filmrendezőként is az apró dolgok érdekelnek jobban. Ha a történelmet nézzük, az apró, mindennapos események régen is ugyanúgy megtörténtek, mint ma. A nagy amerikai háborúkkal pedig már csak azért sem foglalkozom, mert nem vagyok Amerika-szakértő. A Dogville és a Manderlay nem történelemóra akar lenni. Más filmesekkel ellentétben nem a történelmet használom fel egy történet elmeséléséhez, és nem magáról a történelemről beszélek. Fikcióban gondolkodom, a történelmi helyzet csak kiindulópont, amitől akár el is térek, ha úgy adódik.

Kicsoda a főszereplő Grace valójában?

Grace minden bizonnyal én vagyok. A személyiségem egy része ilyen, persze ez karikatúra is egyben. Grace-t a jó szándék vezérli és a naivitás. Ez utóbbi jó menekülési lehetőség a problémák elől: ha nem akarsz konfrontálódni, tégy úgy mintha naiv lennél. Valószínűleg én is így viselkednék az ő helyében.

Mikor Nicole Kidman kiszállt a Dogville után, Bryce Dallas Howardot szerződtette le Grace szerepére. Változtatott a forgatókönyvön, vagy a figurán?

Bár a Manderlay-t kifejezetten Nicole-ra írtam, a forgatókönyvön nem változtattam akkor sem, amikor kiszállt. Az alapötlet ugyanis az volt, hogy legyen egy kicsit más, mint a Dogville-ben. Kifejezetten egy melegebb Grace-t akartunk a Dogville-hez képest. Nem is annyira a tetteiben, inkább a hozzáállásában a dolgokhoz. Bryce nem Nicole, fiatalabb is nála, egy másik színész, máshogy hozta a szerepet.

Miért is örül Grace apja, amikor azt látja, hogy a lánya őrjöngve ostorozza Timothyt, a volt rabszolgát?

Manderlay
Klikk a képre
Grace apja egy régi vágású gengszter, erőszakos és elkötelezett híve a keménykezű, főnök-beosztott viszonynak. Semmi szentimentális nincsen benne.

A Manderlay hol a rasszizmus problémájával, hol a demokráciával foglalkozik, ide-oda ugrálva közöttük. A filmben néha a két fogalom nem is mond ellent egymásnak.

Ez egy összetett dolog. Rasszizmus lehet egy ország kormányzati stratégiája is, ebben az esetben gyökeresen ellentmond a demokrácia elveinek. De alapvetően a rasszizmus csak annyit jelent, hogy bizonyos emberek más bánásmódban részesülnek. Grace a demokráciát hozza a közösség számára, de azt nem tudja garantálni, hogy a demokrácia valóban egyenlő bánásmódot biztosítson mindenki számára. Ebben az értelemben tehát a rasszizmus nem mond ellent a demokráciának.

A végefőcím alatt egy fotósorozatot láthatunk, többnyire a feketék jogai körüli csatározások jeleneteit a hatvanas, hetvenes évekből. Mit keres közöttük George W. Bush fotója?

Haha. Ez csak egy vicc. Az egész film arról szól, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy tudatlan ember jut nagyon nagy hatalomhoz. Egyébként Bush biztos örül majd a dolognak, mert Nixon is megjelenik a filmben, igaz ő szöveges utalásként.

Meg Lincoln is.

Az más. Lincoln már az átvezetést jelenti a Washingtonhoz.

Az, hogy a dolgok a film végén ilyen rosszra fordulnak Grace hibája? Miatta marad el már másodszor a happy end?

Mindenképpen. Minden filmem ezt a problémát feszegeti. A főszereplő megérkezik egy új helyre és nagyon csúnyán alábecsüli a közösséget, az ott élő embereket. Humanitárius elveket vall, de aztán kudarcot vall.

A happy end pedig nagyon ritka a valóságban. Meg egyébként is mi az, hogy happy end? Ami nekünk happy end, az már nem feltétlenül az a következő generációk számára. Nekik kell megbirkózniuk a mi happy endünkkel. De egyébként nem nekem kell megmondanom a frankót. Én csak annyit teszek, hogy elkezdem a történetet, és aztán csalok. Hülye kérdéseket vetek fel, és hülye megoldásokat javasolok rá, így próbálok rámutatni a problémákra.

A harmadik részhez egy harmadik színésznőt keres?

Nicole Kidman a Dogville-ben
Klikk a képre!
Először a forgatókönyvet szeretném megírni. Fél éve abbahagytam az előző verziót, mert nem tetszett az irány, amerre haladtam vele. A Washingtonban megjelenik Grace gonosz nővére is. Azt tervezem, hogy visszahozom Nicole-t is és Bryce is marad a filmben, együtt játszanának. Nicole Kidmannel beszéltem is már erről, nagyon tetszik neki az ötlet. De azt még nem tudom, hogy melyikük lesz Grace és melyikük a nővére.

Akkor a Washingtonban lesz egy jó Grace és egy gonosz Grace is?

Igen, most is egy gonosz tekintetű nő néz engem. Átadom neki a telefont egy pillanatra.

A "gonosz tekintetű nő" kedves hangon közölte, hogy az interjúnak vége.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!