Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Túl fiatal volt a testem a szerephez

2006.05.01. 15:45
Az udinei távolkeleti tömegfilmfesztivál második felében kiderült, hogy az ázsiaiak nemcsak a szexuális perverziókról készítenek filmeket. Beszélgettünk egy japán musicalguruval, aki nem emlékezett saját filmjének címére, egy Fülöp-szigeteki rendezővel, aki "pofás" tetoválását mutogatta az Indexnek és egy napszemüveges színésznővel, akinek túl fiatal volt a teste a szerephez, pedig idén töltötte be a nyolcvanat.
Hiába méltatlankodtunk az olasz szervezőkészség miatt, azért a rendezvény nagyvonalúságát is el kell ismernünk. Amellett, hogy ingyenes szállodai szobát biztosítottak a tudósítóknak, a fesztivál napi kilenc filmjéből hetet bárki ingyen látogathatott. (A másik kettőért is csak azért kellett fizetni, hogy ne teljen meg túl gyorsan a Teatro Nouvo 1106 fős nézőtere.) Minden vetítés teltházzal futott, pedig ahogy az önkéntesekből álló szervezőgárda önkéntes vezetője, Francesco Novello elmondta az Indexnek, eszük ágában sincs a legjobb filmeket elhozni. A cél, hogy az átlag távol-keleti filmekkel megismertessék az olaszokat.

Jöttek, láttak, nyertek


Tekintse meg képeinket!

A fesztiválon egy koreai és két japán film lett a közönség kedvence. A zárónap estéjén Park Gwang-Hyun rendező maga vette át a díjat a koreai háború alatt játszódó Isten hozott Dongmakolban (Welcome to Dongmakol) című filmjéért. Dongmakol egy kis falu, melyben észak- és dél-koreai katonák mellett egy amerikai pilótát is bujtatnak a helyiek. A színdarabból készült történet frenetikus dialógusait a rendező megtartotta, és a filmet számítógépes trükkökkel tupírozta fel.

A közönségszavazás második helyezettjére az Always - Sunshine on Third Streetre Japánban többen váltottak jegyet tavaly, mint az átlag amerikai filmek bármelyikére. Az ötvenes években játszódó vígjátékban egy szegény tokiói negyedbe berobban a tévé, a hűtőszekrény és a Coca Cola. Szintén japán vígjáték volt a harmadik fesztiválkedvenc, a Linda Linda Linda című darab. A film egy gimnazista lánycsapatról szól, akik zenekart alapítanak és fellépésükért megküzdenek a gonosz tanárokkal és osztálytársakkal. Mindezt valahol Aki Kaurismaki és Jim Jarmusch stílusa között.

Berlin már tudja, hol van Udine

Az udinei Far East Film Festival már nyolc éve tart. Nyolc éve már annak is, hogy Európában fedezik fel az ifjú ázsiai tehetségeket. Az utóbbi időben rendre feltűnnek nagyobb fesztiválokon olyan filmek, rendezők, akik ismeretlenül itt debütáltak Udinében, mint most Pang Ho-Cheung és filmje, Isabella.

Az Isabella című melodramatikus vígjáték főhősnője (akit nem Isabellának hívnak, ez a gyerekkori kutyájának a neve) megkeresi az apját, és vérfertőző kapcsolatba bonyolodik vele, vagy, ahogy a hatásos időkezelésnek köszönhetően kiderül, nem is biztos, hogy vérfertőző, csak egy egyszerű kapcsolatba.

Túl fiatal volt a testem a szerephez

A You and Me című gyönyörű kínai film is Berlinben debütált, de azért újra megnéztük. Mielőtt a diáklány és a házsártos öregasszony változó kapcsolata meghatotta volna a nézőket, a nagymamát játsszó energikus Jin Yagin teljesen elkápráztatta a színpadon köszöntőjével a közönséget. Utólag tudtuk meg, hiszen az angol tolmács csak a film felénél érkezett meg, hogy csak annyit mondott, örül, hogy itt van.

"A legnagyobb probléma a forgatás alatt a hangommal volt - mondta a 81 éves színésznő nekünk film után az emeleti fotelben a főszereplő lány mellé leülve. - Mint színházi színész, megszoktam, hogy folyton hangosan kell beszélnem, de itt a rendezőnőnek folyton rám kellett szólnia, hogy ne ordítozzak."

"70 lányból választott ki a rendezőnő a szerepre, és mivel semmi tapasztalatom nem volt a filmezés területén eddig, nagy szükségem volt a támogatásra - mondta filmbéli partnere a huszonhárom éves Gong Zhe. - Jin Yagintól rengeteg támogatást kaptam, és a film előrehaladtával az életben is nagyon jó barátok lettünk".

"Engem 100 öregasszonyból választott ki a rendezőnő - srófolt rá az öreg hölgy. - És csak egyetlen kifogása volt velem szemben, hogy túl fiatal a testem a szerephez. Mondtam neki, persze, hiszen speciális alsóneműt hordok, ami feszesít. Erre ő azt válaszolta, hogy erről szó sem lehet, azonnal szerezzek rendes öregasszonyos alsóneműt. Kölcsön kellett kérnem."

Fülöp-szigeteki melléfogás

A Fülöp-szigeteki köztársasági filmművészet fejlődését évről évre nyomon követhetjük a Far East Filmen. Néhány éve mosolyogtunk a bájos történetvezetésen, ma már nem. Azért néha feltűnik egy-egy reményt adó alkotás, és mi hogyne bíznánk egy olyan ország filmes fejlődésében, amelynek korábbi elnöke és több elnökjelöltje is színész volt. 2005-ben a közönségfilmek ugyan megcsappantak a szigeteken, de a digitális technika olcsóbbá válásával előtérbe kerültek a függetlenfilmesek.

Eric Matti azon ifjú függetlenfilmes tehetségek közé tartozik, akikre a fesztivál nagyon büszke, hiszen az összes eddigi filmjét bemutatták. A fesztiválközönség Mattit is jól ismeri, és valószínűleg a rendező személyiségét jobban szeretik, mint a filmjeit. Az idei Exodus című filmjének premierjén is hatalmas tapsvihar fogadta az ismerős arcot, de a béna digitális effektek és a mesefilmeket kifigurázni szándékozó fordulatok miatt hamar kiszállíngóztak az éjjeli vetítésről a nézők.

Az Indexnek Matti utólag a "pofás" tetoválását mutogatta: "Ezt a tetoválást a mostani filmemhez találták ki, gondoltam, a film előtt magamon próbálom ki."

Ázsia retró

Az ötvenhét legfrissebb ázsiai film európai premierje mellett idén retrospektív programban 20 musicalt mutatott be a fesztivál a 40-50 évvel ezelőtti felhozatalból. A többnyire hongkongi zenés képorgiák hangulata valahol a Perczel Zita-filmek és a bollywoodi tömegprodukciók közé lőhető be, annak ellenére, hogy ezeknek a filmeknek a rendezői alapvetően a régi hollywoodi musicaleket tekintik mintájuknak.

"Egyik nap behívott a Shaw Brothers producere, megmutatott egy hollywoodi filmet és azt mondta, készítsek neki erről egy másolatot. Azt válaszoltam, hogy nem, megcsinálom inkább a magam módján. Ezt párszor eljátszottuk, végül én győztem, az elkésztült film hatalmas siker lett. Sajnos nem emlékszem sem az eredeti hollywoodi film, sem a saját filmem címére már." -mondta a 83 éves Inoue Umetsugu, aki nemcsak a lenagyobb japán filmstúdiónak, a Nikkatsunak dolgozott, hanem hat év alatt 17 filmet gyártott a hongkongi Shaw Brothersnek is.

"Catch me if you can" - kapj el ha tudsz - olvashattuk a fesztiválon mindenhol felbukkanó önkéntesek rózsaszín pólóin. Ugyanők osztogatták a szórólapjait a Mikabomb nevű együttesnek, ami a fesztivál zárókoncertje volt. A koncertre ugyan nem jutottunk be, de a kép valahogy a Linda Linda Linda című film lányzenekarát juttatta eszünkbe.