Mona Lisa előtt vetkőzött, de Amélie-t csodálja

Robert Langdon, harvardi szimbólumkutató professzor szerepében talált kihívást?

Minden szerep kihívás. Langdon briliáns szimbólumkutató. A lényeg ebben az esetben az volt, hogy élővé tegyem és képessé arra, hogy valamiképp kommunikálja mindazt, ami könyvben meg van írva. Mert annak semmi értelme, ha csak beszél, beszél és beszél. Párbeszédformában kell ezt az embernek kiizzadnia magából. De ez egy jól kitalált karakter, mert semmi külsődleges tényező nem kapcsolódik hozzá. Épp elég a háttérsztori, ami Párizsból kiindulva történik vele. Csak hagyni kellett működni. A szerepekben éppen ez a kihívás: élni hagyni.

Dan Browntól, a regény szerzőjétől Ön a hírek szerint rengeteget kérdezett.

Először röviden beszéltünk telefonon, majd Londonban három-négy hónappal a forgatás előtt kezdődtek a szereplőgárdával közös megbeszéléseink. Leginkább olyanokkal nyaggattuk, hogy "Oké, de magyarázd meg, ez miért olyan fontos!" Részben a szent nőiség a könyv tárgya a forgatókönyvnek, részben meg a férfiból, nőből egészen a "Fiúig" elérő alkímia, és arról szól, hogy ez miként fordul át az egykori, tisztán pszeudotudományból a nagy hősök spirituális kutatásába, útkeresésébe, ezt mind meg akartuk érteni. Folyamatosan magával ragadó diskurzusokká váltak ezek a beszélgetések, ez tény, hiszen mindannyiszor, amikor elmagyarázott valamit, az - főleg bennem - újabb kérdést vetett fel. Dan tudásanyaga a Grál utáni kutatásról évszázadokra tekint vissza. Ez és a szenvedély, ahogy beszélt ezekről, segített Langdon figurájának megformálásban: hisz főbb vonásai, hogy lenyűgözőnek és fontosnak találja a kutatásait és valóban mindenben, mindenhol szimbólumokat lát.

És ezt konkrétan hogyan hasznosította?

Langdont eszerint építettem fel: hihetetlen mennyiségű információval kellett megtölteni a fejemet a témáról. Arról is beszélgettünk Dannel, hogy hogyan taníthat a prof: valószínűleg egy szobában és csak néhány hallgató veszi körül, és inkább véget nem érő beszélgetést folytat, nem óravázlatot követ. Szimbólumkutatóként milliónyi vonatkozási pont van a fejében, melyekhez bármikor nyúlhat, milliónyi értelmezése mindannak a rituálénak, amely a művészettől a régészetig mindenben fellelhető. Tehát kérdésfeltevéseiben és megfigyeléseiben is érzékeny. Ezt a figurát követtem az aktatáskás, brandyvedelő professzor sztereotípiájával szemben.

A tudományosan magyarázós részek narrálása mekkora nehézséget jelentett?

Az, hogy a tudalatatti információk kellően realisztikusan kerüljenek napvilágra a karaktereink fejéből, olyan kérdéseket vetett fel a próbán bennünk Ron felé, hogy "Ezzel már tisztában vagyok, miért mondanék ilyet, ha már tudom?" Az, hogy hogyan lehet létrehozni az információt "előadás" formájában tartalmazó jeleneteket, igazi kirakósjáték volt. Ha hatalmas mennyiségű dialógussal álltunk szemben, minden esetben igyekeztünk egyensúlyban tartani a dolgot. Mi az, amit tudunk? És mit kell mindenképp kommunikálnunk? És biztos-e, hogy mindenképp kommunikálnunk kell? Hiszen nincs a birtokunkban az a luxus, hogy a néző öt oldalon keresztül A sziklás Madonnáról olvashasson. Így fontos mondatok például egy autóban hangzanak el - naná, hogy egy Smartban, ha épp a párizsi Rue de Rivolin forgattunk hajnali háromkor, vagy a Louvre közepén, egy műmellékhelyiségben vagy valami irodában - ez volt a grandiózus része a dolognak. Hatalmas, masszív, nagyon-nagyon népszerű mű körül zajlottak az események, amit egyébként mindenki ismer. És mivel mindenki ismeri, vajon mivel fogjuk meglepni őket? A kihívások soha nem fogytak el.

Milyen volt a Louvre-ban éjjel, a Mona Lisa előtt forgatni?

Egy, a filmből végül kivágott jelenetben Jean Renóval sétálok el A koronázás hatalmas festménye előtt. Ez az egyik leghíresebb festmény, a Mona Lisa meg a másik teremben van, ahol minden felszerelésünket tároljuk és egyúttal öltözőként is funkcionál. És kit érdekel? Átöltözöm előtte, aztán megint ruhát váltok egy Apolló-szobor előtt, ami feltehetően ötezer éves. Ugyanúgy dolgoztunk, ugyanúgy ott volt a csapó, a kamerák. De azért valljuk be, ajándék volt ez, az alkotások megigéztek minket éjjel-nappal és egy hatalmas bónusz volt ez a film számára is. Egy ál-Louvre-ot felépíteni ugyanis nem egy egyszerű dolog. A film fontos kihívása nemcsak az volt, hogy a világ legtöbb példányszámban eladott könyvéhez felnőjön, hanem a világ leghíresebb épületeihez, például a Louvre-hoz is méltónak kellett lennie.

És milyen volt Audrey Taotou?

Audrey művész. Ültünk az asztalnál és csak beszéltünk, mindenki angolul. Ránéztem és úgy tűnt, mintha nem figyelne: az egyik fülén ki, a másikon be, még a vicceinket se vette. Aztán amikor már úgy gondoltuk, végeztünk, megszólalt, hogy "igen, de..." - és akkor általában olyat mondott, amivel teljességgel leelőzött minket. Láttam az Amélie-t és a Hosszú jegyességet is és a szerepei nagyon misztikusak és mélyek. Van valami benne, ami nyilvánvalóan több a látszatnál, valami földöntúli. És nem csalódtam benne. Sokat faggattam arról is, hogy francia stáb hogy készítené el ezt a filmet, mert éreztem, nagy amerikai filmet övező hatalmas figyelem közepette voltak pillanatok, amikor szívesebben lett volna egy kicsi díszletben, ahol mindenki pontosan tudja a dolgát, ahol három beállítást vesznek fel, ami nagyon jellegzetes lesz, majd átállnak és folytatják. Sok szempontból rémületes egyéniség és igazi filmművész. Nem ejtette rabul a filmezést övező figyelem hatalma. Dolga volt, amit el kellett végeznie. Ha nem volt meg rá a lehetősége, hogy jól végezze, akkor aznap nem volt jó napja.

Milyen más nem amerikai hozzállás lepte még meg?

A tengernyi színházi tapasztalattal rendelkező Paul Bettanyt meg Sir Iant (Sir Ian McKellen, a szerk.) látni, hogy miként bújnak a szerepükbe, vagy egy jelenetbe, szintén nagyon érdekes volt és inspiráló is.

És mi volt a forgatás alatt tipikusan amerikai?

A producer Brian Grazer agresszivitása. Vannak, akik más területekről csöppennek a filmszakmába, ő nem. Grazer igazi amerikai producer. Tudja, hogyan működtesse a meetingeket és kapja meg az anyagokat. Akar és tud is szövetségeket kötni a projekt érdekében. Külön állatfajta, ugyanis egy igazi producer különleges szerepet játszik a film sorsában. Ő erre született. Ezért él és lélegzik napról napra.

Fordította - Vörös Adél