'Spy, I'm watching you'

"A terroristák az egyik elnökjelölt életére törnek. A családom is célponttá vált. Lehet, hogy a kollégáimnak mindkét esethez közük van. Jack Bauer szövetségi ügynök vagyok. Ez életem leghosszabb napja" - ezzel a prológussal vette kezdetét 2001-ben az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévésorozata, a 24. A férfiszappanként is becézett szériának már az ötödik évadát vetítik majd 2006 januárjában az Egyesült Államokban, itthon pedig november 8-án a harmadik etaphoz érkezett el dvd-forgalmazásban.

Míg a tengerentúlon kirobbanó nézettséget produkált, Magyarországon az MTV 2002-es decemberi bemutatóját követően csak kevesen követték képernyőn Jack Bauer kalandjait (300 000-en epizódonként). A 2005-ös szinkron nélküli magyar dvd-kiadás viszont az InterCom munkatársának tájékoztatása szerint a forgalmazó cég egyik legnagyobb idei sikere volt.

Doris Day nyomában

A 24 a tévésorozatok történetében igazi fordulópont: a megszokottól eltérően egy szezon pontosan huszonnégy részből áll, és huszonnégy óra alatt játszódik, így minden rész egy-egy óra eseményeit foglalja össze, méghozzá a "valós" idő szerint. Ez a tétel azonban csak az amerikai sugárzásra igaz, ahol az alkotók a négy-öt perces reklámokat is belekalkulálták az idő múlásába. Az európai tévék adásainál és a dvd-s megjelenéseknél viszont megfigyelhető az időkiesés.

A film látványának formai sajátossága, az osztott képmezők alkalmazása is az idővel van összefüggésben; az első szezonban rengeteg a történetben a telefonhívás, amelyek egyidejűségét az alkotók az ötvenes évek Doris Day-filmjei nyomán osztott képmezővel érzékeltették. A forma a széria védjegyévé vált: az egyes részekben a történet három-négy szálon halad előre, a film bizonyos fázisaiban mindent egyszerre láthatunk a képernyőn.

Egy nap alatt játszódó sztori elmesélése az egész évet felölelő forgatás szempontjából is komoly kihívásokkal bír. A film helyszínéül nem véletlenül választották éppen Los Angelest, ahol nincsenek olyan nagy hőmérsékleti különbségek az egyes évszakok között, és a film rengeteg belső helyszínnel is operál. Az éjfélkor kezdődő első szezonban a legtöbb hajnalra és szürkületre eső jelenetet még belső terekben forgatták, a második etapban azonban már láthatjuk a napfelkeltét is; sőt azzal, hogy a második szezon reggel nyolctól reggel nyolcig tart, egy átlagos nap benyomását kelti.

A sorozat ötletelgazdái Joel Surnow és Robert Cochran producerek a szokástól eltérően előbb találták ki a formát, mint a tartalmat. Miután az ötlet megszületett, a fő kérdéssé az vált, vajon milyen típusú történet igazolná a sajátságos szerkezetet, ami elég izgalmas ahhoz, hogy a közönség pergőnek érezze egy nap eseményeinek elbeszélését. Így esett a választás végül az akció műfajra. Az amerikai terrorelhárítás (CTU) munkatársai, élükön egy szuperügynökkel, Jack Bauerral (Kiefer Sutherland) akik váratlan helyzetekben bővelkedő életet élnek; az első szezonban a színes bőrű elnökjelölt (Dennis Haysbert) életét próbálják megmenteni, a másodikban egy atombomba nyomába erednek, a harmadikban pedig egy vírus ellen veszik fel a küzdelmet.

Valószerű(tlen)ség

Amitől mindez mégis egyedivé és eredetivé válik, és a nézőt rövid időn belül a függőség küszöbére sodorja, az a feszültség professzionális adagolása, a jó érzékkel alkalmazott suspense. A 24 minden része tartogat egy-egy újabb fordulatot, és a szappanoperákhoz hasonlóan az egyes részek mindig a cliffhangernél szakadnak félbe. Az első szezonban például szó szerint: Jack Bauer felesége, Teri (Leslie Hope), autójával egy szikla szélére parkol s az autó megcsúszik és hogy túléli-e a balesetet, csak a következő részből derül ki. De a tétel az egyes szezonokra is igaz: az utolsó részek utolsó másodperceiben újabb fordulat történik, ami átvezeti a nézőt a következő évadba.

A forgatókönyv megírása éppen ezért meglehetősen egyedi módszereket kíván. Az alkotók sosem tudják biztosan előre, az adott évadban mi fog történni; metodikájuk lényege szerint hat-nyolc részből álló egységekre osztják a szezont, és azon belül nagyjából tisztában vannak vele, milyen eseményeknek kell bekövetkezniük, arról azonban fogalmuk sincs, hogyan fog a történet befejeződni. Az elsőszámú cél, hogy a szkript írása közben önmagukat is meglepjék, hiszen, ha ők meglepődnek, a néző is ledöbben majd a tévé képernyője előtt. A történet menetén a rajongók is sokat alakítanak. Az írók nem szégyellik bevallani, az egyes epizódok bemutatása után rendszeresen látogatják az internetes fórumokat, ahol megismerhetik a közönség véleményét, ötleteit is.

Ha valaki rákap a szériára, idővel ráébred, a bekövetkező események, a csavarok, a fordulatok száma bizonyos értelemben limitált. Igaz, ezek kombinációja a végtelenségig ragozható. A sorozat valamiféle végtelenített Möbius-szalag elve alapján működik: mire a szuperügynök elkapja az ellent, leleplezi az összeesküvőt, aki a merénylet hátterében áll, kiderül, a bűnös csak eszköz volt egy megbízó kezében, akit azonban, hogy a történetet tovább lehessen folytatni, szintén egy másik megbízó, terrorszervezet mozgat.

A 24 történetei az aktuálpolitikai helyzetre reflektálnak. A "gonoszok" ugyanazok, mint a világot fenyegető anarchisták: szerb-horvát háborús bűnösök, arab terroristák, illetve a pénzért nekik dolgozó korrupt amerikaiak. A film reális vészhelyzetekre, potenciális veszélyekre figyelmeztet, finoman egyensúlyozva a realitás és az irrealitás határán. Mert hogy annak is adott az esélye, hogy az Egyesült Államoknak valaha fekete elnöke lehessen, vagy egy halálos vírus elszabaduljon. A politikai vonulat csak egy részét képezi a szériának, nem tarthatja fenn egészében a néző érdeklődését, szükség volt a filmben magánéleti szálra is, amely kiagyalása komolyabb feladat elé állította az alkotókat. A CTU munkahelyi konfliktusai mellett Jack Bauer ügynök családja szolgáltatja a fő szálat. Őket, nevesen a Bauer lányt, Kimet (Elisha Cuthbert) és a feleséget, Terit rabolják el az első szezonban; míg a másodikban a tini lány keveredik mindenféle veszélybe, melyek közül néhány már erős túlzásnak tűnik: egy puma éhes szája elől egy őrült menti meg, aki elől egy olyan vegyeskereskedésbe menekül, amit éppen fegyveres rablás ér.

A valószerűség-valószerűtlenség kérdéseit még a fanatikusok is felvetik a fórumokon: a film legnagyobb rejtélyei közé tartozik, miként létezhet az a lótó-futó szuperügynök, akinek minden percét nyomon követhetjük 24 órán keresztül, de sosem eszik, sosem alszik, sőt, sosem megy ki a WC-re. Valószínűleg ezen kvalitásai alapján választotta őt a kormány a vészhelyzetek megoldására.

Minek nevezzelek?

Az alkotók hangsúlyozzák, filmjüket olyannyira a forma határozza meg, hogy még maguk a szereplők is érdektelenek, bármikor lecserélhetők. A széria egyik titka pont ebben rejlik: a forgatókönyvírók Alfred Hitchcock klasszikus lélektani thrillerjének, az 1960-ban napvilágot látott Psychónak a módszerével élnek. Ott, mire megbarátkozunk a munkahelyéről nagyobb összeget sikkasztó Marionnal (Janet Leigh), kiderül, a főhősnek hitt lány a történet szempontjából mellékszereplő, ráadásul elég hamar a filmtörténet legismertebb halála vár rá egy zuhanyzóban. A 24 ugyanezt a módszert követi: senkiről sem tudhatjuk biztosan, a sztori egészében milyen szerepet tölt majd be valójában. Vétek lenne bárkit is megkedvelnünk, mert bármikor meghalhat, még maga a főszereplő, Jack Bauer is.

A bizonytalanság másik forrása, hogy a szereplőkről lényegében lehetetlen eldönteni, melyik oldalon állnak. Szimpatikusnak hitt karakterekről derülhet ki, hogy nem is olyan jóságosak, megbízhatók. Sherry Palmer (Penny Johnson), az elnök felesége, aki az első szezon elején odaadó anyaként, férjét száz százalékig támogató felelősségteljes first ladyként jelenik meg, estére kíméletlen, a hatalomért mindenre képes emberré válik. De nincs könnyebb dolgunk vele a második évadban sem, amikor visszatér, hogy bűneit jóvátegye, vagy hogy tetézze őket. A 24 alapszabálya: ne ítélj első látására.

És hogy főszereplőnek miért a színészi pályáján megfeneklő, Montanába egy farmra visszavonuló, rodeózásból élő Kiefer Sutherlandot választották? Joel Surnow a döntést így magyarázza: "Kiefert kiváló színésznek tartottuk. Bizonyos értelemben Gene Hackmanre emlékeztetett minket, ugyanolyan kemény, dühödt pasi. Tudtuk, ha képes ezt a dühöt, frusztrációt egy pozitív hősbe transzformálni, egy fantasztikus karaktert kaphatunk tőle." Az alakításáért Golden Globe-díjban részesült Sutherland egy interjúban elismerte, a tévésorozatok színvonalának emelkedése nem kis szerepet játszott döntésében, amikor elvállalta a szuperügynök szerepét. "A kábeltelevíziózással tökéletesen elmosódtak a határok a tévé és a mozi között. Az olyan sorozatok, mint a Vészhelyzet vagy a Maffiózók jobbak, mint a legtöbb mozifilm. Odaadtam volna a fél lábamat, ha egy olyan szériában szerepelhetek, mint Az elnök emberei, és mindkét lábamat beáldoztam volna, ha ott lehettem volna, amikor a Vészhelyzet elindult. Ezek a sorozatok valóban kihívást jelentenek egy színész számára. A moziipar drámaian átalakult. Hajdanában a nagy stúdiók ötven-hatvan filmmel jöttek ki egy évben, ma jó, ha húszat csinálnak. Ráadásul azok a filmek, amelyekben szívesen szerepelnék, átköltöztek a televízióba, úgyhogy utánuk mentem."

Mint azt a hisztérikus rajongótábor, a szakmai elismerések, az ötödik évad és Sutherland újrainduló filmes karrierje bizonyítja, jó döntés volt. A 24 a televíziózás történetének egyik legizgalmasabb, legbrutálisabb sorozata lett, szappan férfiaknak, melyre azonban a női nézők is könnyedén rákattanhatnak.

A cikk - Hungler Tímea írása - a VOX mozimagazinban olvasható