További Vox cikkek
Douglas útja
Michael Douglas életében kétféleképpen is fordulópontot jelentett a 2000-es év. A magánélete ekkor került sínre: kigyógyult korábbi szenvedélybetegségeiből (melyek közül a szex-függőség volt a legsúlyosabb), feleségül vette a nálánál jóval fiatalabb, gyönyörű és sikeres Catherine Zeta-Jonest, akivel azóta is boldog házasságban élnek. Másrészt azonban a karrierje ekkor indult hanyatlásnak: a 2000-ben bemutatott Traffic volt máig az utolsó jelentősebb mozi, amiben szerepet játszott. Így a Tőzsdecápák, a Végzetes vonzerő, az Elemi ösztön sztárja, aki a kilencvenes években a legnagyobb gázsikat kaszáló filmcsillagok közé tartozott, lassan kezdett kikopni az első vonalból.
A háromévnyi pihenő elegendő volt Douglasnak arra, hogy alaposan megtervezze a visszatérését, és mivel már jó ideje producerként is tevékenykedik, sőt saját filmgyártó céget is birtokol, a comeback minden részletét az irányítása alatt tudhatta. Ennek megfelelően egy olyan figurát választott, amely már sokszor hozott sikert a számára: a törvény emberét. Ennek különböző variációit a San Francisco utcáin-tól kezdve a Fekete esőn át az Elemi ösztönig alaposan kidolgozhatta már. Ráadásul A testőrben az amerikai elnök védelme a feladata. Ezt a szerepet szintén eljátszotta már (Szerelem a Fehér Házban), így nem mondhatjuk, hogy a filmet felügyelő Douglas ne ismerte volna alaposan a karaktereket minden oldalukról.
Árulás a Fehér Házban
Persze, azért legelőször keresni kellett egy megfelelő sztorit: "Jó alapanyagot találni egyszerű feladatnak hangzik, pedig nem az - mondja Douglas. - Szeretek színészkedni, de a tény, hogy nem látok túl sok filmet, amiben szívesen játszanék, arra késztet, hogy magam készítsek filmet." A történet, amely végül megnyerte a tetszését, Gerald Petievich (maga is egykori nemzetbiztonsági ügynök) The Sentinel című regénye volt, melynek megfilmesítési jogait Douglas cége már a könyv megjelenése előtt megvásárolta.
Rendezőként egy ideig Barry Levinson (Esőember; Jó reggelt, Vietnám!) neve forgott, aztán végül a produkció Clark Johnsont szerződtette. Johnson érdekes figura, hisz ez még csak a második mozifilmje rendezőként (az első a S.W.A.T. - Különleges kommandó), de egyéb szerepkörökben már rengeteg film elkészítésében vett részt: volt kaszkadőr, felelt a speciális effektekért, színészként több mozi- (Renegátok, Vasmadarak 2.) és tévéfilmben is feltűnt, és rendezőként is jó néhány tévés munka áll már mögötte. Többek között egy pilot a The Service című, a titkosszolgálatról szóló sorozathoz, amely végül fő érvnek bizonyult a személye mellett. "A célom az volt, hogy egy energikus, mozgással teli képi világot teremtsek ehhez a feszültséggel teli és változatos történethez. A forgatás levezénylésében pedig nagy segítségemre volt Michael Douglas a maga hatalmas rutinjával" - meséli Johnson.
A szereposztás a főszereplő személyét illetően egy pillanatig sem volt kétséges: Pete Garrison ügynök alakját egyértelműen Michael Douglasre szabták. "A figura, akit játszom, állami tisztviselő, aki meggondolatlanságból valami ostobaságot követ el, és ez nekem nagyon tetszik. Nem ismerek túl sok olyan embert, aki minden szempontból jó, vagy minden szempontból rossz lenne. Szóval nincsenek fekete-fehér emberek. Vonzanak az olyan karakterek, mint Pete Garrisoné, akinek vannak ugyan hibái, de megpróbál azokon valamiképpen felülkerekedni. Még a titkosügynökök sem tökéletesek."
Sorozatszínészek
Az elnöki testőrség másik vezető ügynöke, Breckinridge szerepét az a Kiefer Sutherland kapta, akit nem csak az Egyenesen át-ban végzett közös munkája köti össze Douglasszal. Mindketten híres-neves színésznagyságok gyermekei, akiknek alaposan meg kellett küzdeniük az apjuk legendájával. Michael Douglasnak ez hamar sikerült, ő talán már túl is nőtt az öreg Kirk "Spartacus" Douglasen. Kiefer Sutherlandnek rosszabbul ment a dolog: mozis karrierjében leginkább csak másodrangú filmek másodrangú szerepei követték egymást (legnagyobb sikere talán A három testőr volt), és úgy tűnt, örökre megmarad Donald Sutherland kisfiának, míg el nem indult a 24 című sorozat, az óriási siker, Jack Bauer figurája pedig meghozta az elismerést és az igazi sztárstátuszt Sutherland Jr. számára. Mozis karrierje így újraindulhat, immár teljesen más feltételekkel. "A testőr egy olyan film, mint amilyenekre be szerettem ülni a moziba fiatalabb koromban. Manapság már nem készítenek túl sok ilyen mozit, ezért is vállaltam el szívesen ezt a szerepet" - magyarázza Kiefer Sutherland.
Sutherlandhez képest ellenkező utat járt be a bájos latin szépség, Eva Longoria, ő a tévéből került a moziba, mégpedig pont ezzel a filmmel, hiszen eddig főleg sorozatokban szerepelt, általuk lett ismert. Leginkább persze a Született feleségek Gabrielle-jeként, de ő igyekszik kitörni a skatulyából: "Michael, Kiefer és én egy háromszöget alkotunk ebben a történetben, de nem szerelmi háromszöget - mondja a színésznő. - Ezért is választottam ezt a filmet: Jill mindenben a sorozatbeli Gabrielle ellentéte."
Target practice
A forgatást hosszú előkészítés előzte meg, amelyhez egy korábbi neves biztonsági szakértőt és egykori ügynököt, Gerald A. Cavist kértek fel szakmai tanácsadónak. Cavis a díszlet- és látványtervezőkkel is összedolgozott, tanácsokat adott a jelmezeseknek a különböző ruhák és anyagok kiválasztásában, és segített megtalálni a legmegfelelőbb napszemüveget, fülhallgatót és csíptetős mikrofont éppúgy, mint a legalkalmasabb járműveket. A színészeknek pedig kiképzést tartott: hogyan kell megközelíteni a kísérő gépkocsit, hogyan kell az autóba beülni és kiszállni, hogyan kell mozogni a védett személy körül, hogyan használják pajzsként a testüket, stb. Sőt, lövészetedzéseket is vezényelt a sztárok számára ugyanazokkal a fegyverekkel, mint az igazi elnöki testőrség. A legjobb lövőnek pedig meglepő módon Eva Longoria bizonyult, nem is kicsivel: "Ez a nő jobb eredményeket ért el a lőgyakorlatokon, mint az országunkban dolgozó rendőrök kilencven százaléka. Képzelhetik, mennyivel jobban lőtt akkor nálunk, színészeknél. Mit mondjak, elég megalázó volt" - meséli Sutherland. Azaz ha személyi testőrt szerződtetnénk, Michael Douglasék helyett érdemes lenne Eva Longoriát választani. Nem mintha ez nem lett volna egyértelmű már a lőgyakorlatok eredményei előtt is.
A cikk - Villányi Dániel írása - a VOX mozimagazin júliusi számában olvasható