Börtöntervrajzzal a testeden

Az elítélt helyzete a falakon belül leegyszerűsödik: vagy beletörődik a büntetésbe és a szabadulás óráját várja, vagy megpróbálkozik a lehetetlennel, a szökéssel. Ez - vadromantikus kalandosságának köszönhetően - igazi toposszá nőtte ki magát a filmtörténetben; elég csak az olyan kiváló mozikra gondolnunk, mint A nagy szökés vagy a Remény rabjai. Hogy a szervezkedésből, a tervkovácsolásból, az egérút kereséséből tévésorozat is születhet, sokáig kérdéses volt. A csatornák vagy mini szériákkal kísérleteztek (példa erre a nagy sikerű Bangkok Hilton, mely ismertté tette Nicole Kidmant), vagy olyan sorozatokkal, melyekben nem annyira a szabaduláshoz vezető út, mint inkább a következő fázis, vagyis a hajsza vált hangsúlyossá (az 1963 és 67 között futó A szökevény; azonos című, kevésbé sikerült remake-je 2000-ből).

Nem volt könnyű dolga hát Paul Scheuring ötletgazdának, amikor 2003-ban előállt A szökés tervével. A Fox Networköt nem is hatotta meg jó darabig. Végül nem is annyira a személye, mint inkább két másik, szokatlan dramaturgiájú széria, a Lost - Eltűntek és a 24 sikere győzte meg a csatornát arról, hogy zöld utat engedjen a produkciónak. Scheuring elmondása szerint a szériát illetően eleve két szezonban gondolkodott: "Az első évad számomra a Tizenkét dühös ember szerkezetére emlékeztet, a zárt tér igazi tűzpróbának veti alá a szereplőket, mindenki másképpen reagál a nyomásra. A második évadot azonban A szökevény inspirálta. A tévécsatorna ugyan szerette volna, ha nem változtatunk a sikeres formulán, de elég hülyén jönne ki, ha ezek a fiúk három évadon keresztül a börtönben csücsülnének, és még mindig azon filozofálnának, hogy hogyan szökjenek meg onnan."

A történet középpontjában egy szoros érzelmi kötelékkel bíró testvérpár áll: Michael Scofield (Wentworth Miller), az építész öcs, aki fegyveres bankrablást mímel azért, hogy sittre vágják, és hogy megszöktethesse az alelnök testvérének megölésével vádolt, kivégzésére váró bátyját, Lincoln Burrowst (Dominic Purcell). Terve megvalósításhoz még attól sem riad vissza, hogy a börtön tervrajzát magára tetováltassa. "Egy fegyintézetbe a testeden kívül semmit sem vihetsz magaddal - magyarázza Paul Scheuring. - Azt akartuk, hogy a tervrajz a tetoválásba legyen kódolva, és hogy maga a tetoválás allegóriaként működjön. Michael bal karján ördögök találhatók, a jobbján pedig angyalok, utalva arra, hogy a fiú tulajdonképpen antihős, azért tesz rosszat, hogy valami jót tehessen. Ez számomra az egyik legfontosabb üzenete a szériának: senkit sem tekinthetünk tökéletesen rossznak vagy jónak."

Chicago Hope

A sorozat első évadját Chicagóban, a másodikat Dallasban forgatták le. Az előbbi városban kitüntetett szerephez jutott a filmesek által igencsak kedvelt, használaton kívül álló Joliet Prison névre keresztelt fegyintézet, ahol kivégzésükig olyan hírhedt bűnözők is otthonra leltek, mint a befalazott hullák között élő sorozatgyilkos, John Wayne Gacy, kinek egykori cellájában a film néhány kulcsjelenetét is rögzítették. A közel százötven éves börtönkomplexum igazi balsejtelmes, klausztrofóbiás atmoszférát teremtett a filmhez. "Nem vagyok annyira elkötelezett híve a method acting színjátszási stílusnak, hogy a hiteles átélés kedvéért még éjszakára is beköltözzem egy cellába - meséli az öcs megformálója, Wentworth Miller. - Itt az is elég volt hozzá, hogy meghallottam, hogyan csapódik rám a zárka ajtaja."

Ha már a hitelességnél tartunk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az alkotók a történetet számos helyen kozmetikázták a nagyobb hatás kedvéért. Illinois államban példának okáért nem villamosszékben végzik az elítéltek, hanem méreginjekció által küldik őket a halálba, nem beszélve arról, hogy a városban már jó ideje moratórium sújtja a halálos ítéleteket. De az is a fikció világához közelíti a történetet, hogy egy a halálsoron fogva tartott rab szabadon járhat-kelhet a börtönudvaron, mint teszi ezt Lincoln Burrows; mi több az őrök még abban sem akadályozzák meg, hogy szóba elegyedjen az öcsével. Szintén nehezen hihető, hogy - eleget téve a mozik kötelező szerelmi szálának - egy keményfiúkkal telezsúfolt fegyintézetben a börtönorvosi teendőket egy húszas évei végén járó csinos doktornőre (Sarah Wayne Callies) bízzák, szerencsétlen rabokat frusztrálandó.

A szökés esetében azonban csak az egyik epizódszál a szadista őrökkel és gátlástalan fegyencekkel tarkított börtönvilág. Míg Michael a falakon belül fáradozik testvére kiszabadításán, addig a falakon túl a volt ügyvéd barátnő, Veronica (Robin Tunney) tesz meg mindent azért, hogy tisztázza a férfit. "Ennek a nyomozati szálnak köszönhetően - meséli Paul Scheuring - nem csupán a chicagói börtönben, de magában a városban is forgathattunk, ami szintén ellenpontozni tudta a széria klausztrofóbiás jellegét. A külső jelenetekben megpróbáltuk megmutatni a város szépségét. Nem túlzottan sok sorozatot készítettek itt A szökést megelőzően (például a Vészhelyzet külső szcénáit; a Chicago Hope című kórházsorozatot ellenben egy az egyben Los Angelesben csinálták - a szerk.), úgyhogy kihasználtuk ennek minden előnyét. A börtönt példának okáért arról a folyóról neveztük el Fox Rivernek, amelyik nyugat-Chicago mellett fut el, egészen közel a Joliet Prisonhez."

Börtöntöltelékek

"Tudtam, hogy ez egy olyan sztori, amit csak a karakterek vihetnek előre - enged betekintést alkotói módszerébe egy interjúban az ötletgazda, Paul Scheuring. Majd így folytatja: - Hogy ne fáradjon ki a történet, annyi főszereplőre volt szükségem, amennyit biztonsággal mozgatni tudok. Végül nyolc rabban állapodtunk meg. Ők azok, akik a szökésben benne vannak, és akiknek fokozatosan kibontjuk a jellemét, a motivációit, a háttértörténetét."

A főszereplő testvérpárt alakító színészeket nem volt egyszerű megtalálnia a stábnak. Scheuring elismeri, hogy valósággal vért izzadt, mire ráakadt a két főszereplő színészre. Voltak napok, amikor úgy érezte, Los Angeles összes huszonöt és harmincöt év közötti aktorát látta már. "Michael karakterében van valami misztikus - emlékszik vissza az előkészületi szakaszra a kreátor. - Ahány színészt láttam, mind megpróbálta hozni ezt, de hamis és vacak módszerekkel. Már csak egy hetünk volt hátra a kezdésig, amikor Wentworth besétált az ajtón, és rögtön tudtam, hogy itt van, őt kerestem!" (Megjegyzendő: a kritikusok pont az ellenkező véleményen vannak a színésszel kapcsolatban. Számos cikkben megemlítik, hogy túl szenvtelenül és unalmasan játssza a karaktert.) Dominic Purcellel kapcsolatban Scheuring így vall: "Burrowszal már sokkal bonyolultabb volt a helyzet. Dominicet túl jóvágásúnak találtam a szerepre, a meghallgatáson viszont nagyszerű volt. Azzal, hogy majdnem kopaszra borotváltuk a fejét, már külsőleg is meggyőzővé vált."

A forgatókönyv írásakor Scheuring természetesen behatóan feltérképezte a börtönvilágot, számos fegyintézetben tett látogatást, és tanulmányozta a börtönben használatos zsargont is. "Az biztos, hogy nem vagyunk egy slapstick komédia - elmélkedik a sorozatról a széria szellemi atyja -, de némi humort azért szerettünk volna a dialógusokba becsempészni. Persze, csak olyant, amely természetes olyan férfiak között, akiket egy helyre zártak össze. Az akasztófahumorra gondolok." Úgy tudom, számos rajongó ránk kattant már, alig várja a következő részeket, talán mert minden egyes este azon vagyunk, hogy egy újabb mini nagyjátékfilmmel rukkoljunk elő. A pilot részt példának okáért Brett Ratner rendezte (Csúcsformában, A vörös sárkány, X-men - Az ellenállás vége - a szerk.), az operatőri munkára pedig Dante Spinottit kérte fel a tévétársaság (Szemtől szemben, Szigorúan bizalmas, A bennfentes stb. - a szerk.). "Van egy mondás Hollywoodban - ami esetünkben szerintem nagyon is áll. Ha állandóan és kitartóan a nagy stúdiók környékén lebzselsz - ha kell, akár tíz éven keresztül is -, előbb-utóbb kipróbálnak, mert mindenki mást már kipróbáltak, és kirúgtak. Talán velünk is valami hasonló történhetett" - teszi hozzá.

A cikk - Hungler Tímea írása - a VOX mozimagazin októberi számában olvasható