Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Latex nélkül, szabadon

2006.05.25. 10:04
Álarcos idióták nélkül is érdemes szuperhős-filmet csinálni. Sőt leginkább úgy érdemes, bár azért nem árt, ha a biztonság kedvéért látványosan leromboljuk a Golden Gate hidat is. Az X-Men 3 a sorozat eddigi legjobb darabja, annak ellenére, hogy Bryan Singer helyett az unalmas mesterembernek tartott Brett Ratner fészkedődött be a rendezői székbe.

Szűk latex ruhák és a szélben ide-oda csapkodó, hosszú palástok. Nincs is röhejesebb a szuperhős-filmeknél, hiszen amíg egy fekete-fehér képregényben felskiccelve jól mutat, ahogy Batman köpenye lebeg a viharban, addig George Clooneyt például csak addig lehetett komolyan venni, amíg fel nem vette azt a fröccsöntött denevérmaszkot. De most tényleg: ha egy nap arra ébrednék, hogy emberfeletti erőm van, tudok repülni és olvasok mások gondolataiban, az az egy biztos, hogy eszembe se jutna szűk, piros, műszálas balettruhát húzni, és nem mondanám, hogy ezentúl hívjatok Hörcsögembernek.

Az X-Men 3-ban éppen az a jó, hogy nem rohangálnak röhejes jelmezben a szuperhősök, leszámítva persze a főgonosz Magnetot, aki idióta bukósisakjával minden jelenet feszültségét pillanatok alatt hazavágja. A többiek viszont egészen a csúcspontig kerülik a latexet, és egyébként is úgy viselkednek mint az egyszerű emberek.


Még több kép!

Kivéve persze, hogy fém pengéket varázsolnak elő az alkarjukból, nyolc métert ugranak helyből, villámokat, méretes jégdarabokat és tűzgolyókat szórnak, alakot váltanak, betonfalakat törnek puszta kézzel és átlebegnek a becsukott ajtókon, de hát ez egy akciófilm és nem egy Woody Allen-kamaradráma, itt nem elég, ha a főszereplő viccesen néz a drótkeretes szemüvegén keresztül és néha mond egy-egy zsidó viccet.

Majdnem film

Az X-Men 3 a sorozat eddigi legkevésbé sablonos (na jó, legkevésbé debil) része, és nem csak azért, mert végre egyszer az emberek nem csak statisztálnak a szuperhősök pankrációjához, hanem mert ezúttal a szokásos főgonosz kontra makulátlan hérosz párharc is lemaradt a végéről, helyette kapunk egy olyan apokalipszist, amit eddig csak mangákban, mondjuk az Akirában láthattunk.

Ráadásul mindezt olyan látványos trükkökkel kenték fel a vászonra, hogy az tényleg minden eddiginél, soha nem látott, meg lenyűgöző. Az a legkevesebb, hogy a számítógépes animátorok tövestől tépték ki a Golden Gate hidat, mert ugyan az elég jól mutat, meg nagyszabású, de azért a cselekmény mögött méterekkel, a háttérben lebegő üvegszilánkra freccsenő digitális vízcsepp még ennél is meggyőzőbb.

Az X-Men 3 ugyan egy szuperhős-múví, mégis nyugodtan ajánlható tizenkét éven felülieknek, képregényanalfabétáknak és még végzetesen értelmiségieknek is. Enyhe mellékhatások, fáradékonyság, ritkán átmeneti unalom is előfordulhat, de azért biztosan lesz egy-két jelenet, ami megemeli a pulzusunk.