Maci Laci visszatér - de minek?

William Hanna és Joseph Barbera bugyuta, de cuki mackója 1959-ben debütált a televízióban. A történetek magja mindig azonos volt: Maci hű társával, Bubuval igyekszik minél több uzsonnás kosarat ellopni a Jellystone Park gyanútlanul piknikező közönségétől; Mr. Ranger, a vadőr pedig próbálja Maciékat megakadályozni ebben.

Az Államokban pár nap múlva mutatják be a legújabb technológiával készített, élő szereplőkkel és animált rajzfilmfigurákkal forgatott filmet. A kritika szerint az a fő baj, hogy a történethez nem sikerült semmi újat adni, az ötvenéves viccek pedig kevésnek bizonyulnak a másfél órás műsoridő szórakoztató kitöltéséhez. A kerettörténet szerint Jellystone Parkot el akarja adni a korrupt polgármester, hogy kifizesse a város adósságait, Maciék pedig még örökös ellenfelükkel, a vadőrrel  is szövetkeznek annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák.

Fordulatos történet esetén valószínűleg el lehetne tekinteni attól, hogy

a: hogy is van egy kisvárosnak olyan hatalmas és gyönyörű parkja, mint a Jellystone, és

b: egy polgármester nem adhat el nemzeti parkokat.

De az események teljesen kiszámíthatóan alakulnak, így túl sok időnk marad ezen tűnődni. Maci és Bubu sematikusan aranyos, a karakterek fekete-fehérek, szerencsére a 3D-nek köszönhetően néha virtuális pattogatott kukoricával dobálják a közönséget, ami jó, mert legalább felébrednek a nézők.

A kritika dicséri Dan Aykroyd (Maci) és Justin Timberlake (Bubu) hangját, de valószínű, hogy a magyar nézők a szinkron miatt még ezzel sem vigasztalódhatnak majd.