Zelma, Rajmund
-10 °C
-3 °C

George Lucas újra vág

2004.11.19. 14:40
Lucas egyetemi éveinek híradástechnikai újdonságai egy bad trip során nyomasztó utópiává változtak, az élményt továbbadnia azonban csak mérsékelten sikerült. Megnéztük a Csillagok háborúja rendezőjének első nagyjátékfilmjét, aztán majdnem álomba szenderültünk. Újravaxolt ritkaság kizárólag scifi-fanatikusoknak, esetleg még hangmintagyűjtőknek ajánlható.
George Lucas nem adja fel a harcot rég elfeledett filmjei rehabilitálásáért. Bár rendezői pályafutása során túl sokat nem termelt, kedvenc időtöltése lett személyes archívumának digitális felújítása. Első nagyjátékfilmje, a THX 1138 sötét jövőképétől azonban maga is annyira megrettent, hogy azután a vasárnap délutáni matinénak szentelte életét.

Robert Duvall (THX 1138) egy bezombult polgár, aki a kormány totális kontrollja alatt rendőrrobotokat szerel össze benyugtatózva. Lakótársa, LUV buliból lecseréli a kötelező gyógyszeradagot, amit hamarosan szex és szerelem követ. Pechükre, hiszen papíron csak termelniük és fogyasztaniuk kéne, így a kihágások miatt elzárják őket. THX menekülőre fogja, kisétál az elmegyógyintézetből és megkísérli maga mögött hagyni az egész világot.

Egy úr űrből


Klikk a képre!
Mára Lucas a home videóját is 70mm-es digitális kamerával rögzíti, így aztán a srácok az Industrial Light & Magicnél esténként ránéztek és leporolták az avitt sci-fit. Az eredmény lenyűgöző, több mint harminc év elteltével soha nem látott folyadékkristálytiszta lenyomatot kapott a film.

Szerencsére a Star Warsszal ellentétben itt nem a politikai korrektség vagy habzószájú burleszk buggyant ki belőle, mindössze háttértextúrákat cserélt le mozgóképre, gépsorokat hosszabbított végtelenségig, tömeget tükrözött, amik mind hozzáadnának az atmoszférához.

A probléma csak az, hogy a filmnek nincs atmoszférája. Az erős jóindulattal döcögős történet, a mindenhonnan makacsul hiányzó motiváció miatt az ember unalmában időről-időre végigpörgeti a hangsávokat.

Vásárold meg és légy boldog

Textúraszerű jelenetei alig öt perc alatt elidegenítik a nézőt, innentől aztán a némán maguk elő bambuló (amúgy igen kiváló) színészek sem tudnak semmit könnyíteni a befogadáson. Bár George elsőfilmesként még hitt abban, hogy a közönség képes bizonyos dolgokat feldolgozni az agyával, ezért nem magyaráz semmit, ábrázolni is minimálisan, orwelli kopipészt falanszterje valódi történet híján darabokra esik, mint C-3PO az olvasztókemencénél.

Különös iróniája a sorsnak, hogy a film pont az ellen az agyatlan fogyasztói társadalom ellen ágál, aminek kialakításában Lucas a filmipar oldaláról talán legkeményebben vette ki a részét. A soha véget nem érő fraktálmerchandise a Csillagok háborújával kezdődött, és immár 25 éve töretlenül fokozódik.

Digitális majális

A második lemez tulajdonképpen van olyan érdekes, mint a film maga. Sajnálatos módon mindenhonnan lemaradt a magyar felirat, és bár nem ezért érdemes angolul tanulni, a félórás werkfilmből mélyíthetik ismereteiket az erre fogékonyak. Az első lemezen helyet kapott kommentár tulajdonképpen a werkfilm információit ismétli bő lére hagyva, hiszen 85 percet kellett Lucaséknak végigdumálniuk.

Az extrák közül a legérdekesebb Lucas eredeti THX-vizsgafilmje. A negyedórás szösszenet önmagában hordozza a későbbi nagyjátékfilm minden negatívumát és pozitívumát. Az atmoszférikus zümmögések, hangeffektek és -torzítások külön hangsávot kaptak az első lemezen, wannabe producerek jó eséllyel találnak maguknak kevésbé szétcsépelt hangmintát.