Szörny hátán szörny
Hellboy DVD-kritika
A szerethető katyvaszmítoszú, kicsit misztikus-nyomozós, kicsit ironikus-szuperhősös képregényből az eredetihez hű, de önmagában átlagos cgi-akciófilm született. Otthoni használatú prezentálása viszont dícséretes, mindkét lemezzel elszöszölhet, aki bírja a műfajt.
Hellboy - A képregény
Miután Hollywood lassan kifogy minden lehetséges ötletből, az önnön farkába harapós remake-hegyek mellett jelentős energiákat fordít a képregényhősők felzabálására is. Lassan minden hétre jut egy adaptáció az arcpirítóan cikitől (Hulk, Catwoman) a sztenderd fejkapkodós ugrabugrálásig (X-Men, Spider-Man), elvétve egy-egy önmagában is értékelhető szórakozást nyújtó darabbal (az első Batman, Men in black és a Sin City, megelőlegezve).
A Blade 2 óta jegyzett Guillermo del Toro rajongója Mike Mignola képregényeinek, így rendezésében sikerült vizuálisan annyira hűnek maradnia a nyersanyaghoz, amennyire lehet. Ha csak feleennyi energiát fordított volna a több Hellboy-történetből összeollózott forgatókönyv vagy legalább az akciójelenetek ritmusára, kultosabb film lehetett volna belőle. Így jobbára a szép képek és az érdekes karakterek tartják össze.
Paranormálisan misztikus
A szörnyeket üldöző szörny kicsavart x-aktás koncepcióját gótikus mesék és történelmi rémségek kerekítették egésszé. Az 1994-ben felbukkant és azóta stabilan emelkedő eladásokkal szerteágazott Hellboy-képregénysorozat kortársaihoz hasonlóan sajátos kopipészt-technológiával kanyarította össze mítoszát.
A nácik felbérelik a sötét erők által feltámasztott Raszputyint, hogy varázslattal fordítson a világháború számukra egyre kellemetlenebb menetén. Az orosz mágus dimenziókapuja amerikai katonai beavatkozás következtében megsemmisül, mielőtt mindenféle borzalom átjöhetne rajta. Egyedül egy ördögfióka kerül a Földre, aki a Paranormális Nyomozóiroda kötelékében veszi fel a harcot a jó oldalán.
A gonoszok jobban öltöznek
Hellboy - a film
A fossácsépelt gonosz sztereotípiáját feledteti, hogy igazából csak jellegzetesen karakteres külsejük miatt kerültek a történetbe a nácik. A dizájnnáci prototípusa Kroenen figurája, aki egész koponyáját beborító krómozott gázmaszkban feszít, időnként pedig félméteres pengékkel kaszabol. Gazdája, a főgonosz szintén rámenős, legyen akár szőrmebundában és elektromos portálnyitó kesztyűben vagy testhezálló vérköntösben.
A Hellboy vizuális világára nem lehet panasz, a repetitív és monoton akciókra annál inkább. Egy dolog, hogy szerencsétlen Hellboynak és kopoltyús nyomozótársának, Abe Sapiennek a film bármelyik szakaszában ugyanazzal a halhatatlan szörnnyel kell megküzenie, különböző mennyiségben. A számítógéppel rásegített küzdelmek dinamikája sem az igazi, a halványan vicces beszólásokkal együtt pedig valahogy olcsó Sötét zsaruk utánérzése van az embernek.
A flashképregénytől Hét műtárgyáig
A kétlemezes DVD-kiadás a filmnél precízebben igyekszik kiszolgálni a rajongókat. Már az első lemezen két kommentár, a feliratok helyére bekapcsolható kulisszatitkok és sztoriboardok, nyomtatható forgatókönyv (bárcsak rajta lenne minden filmen...), valamint a rendező kedvenc 50-es évekbeli rajzfilmjei várják az érdeklődöket.
A második "fullextrás" diszken jutott hely a kivágott jeleneteknek, a dokumentumfilmeknek, fotósorozatoknak, a sztoriboardok különböző fázisainak, a szörnyek makettjeinek hétműtárgyásan háromdében forgatott videóinak és a reklámkampány elemeinek. Fura, hogy az első lemezen több anyag található a film mellett, mint a másodikon, de összességében semmi ok a panaszra.
Könnyű esti videózás
Amíg remegő térddel várunk egy Transmetropolitan vagy Johnny, the homicidal maniac megabrutál filmváltozatra (épp elég már az Aeon Fluxon parázni), addig is kanapénhanyadtfekvős szórakozást nyújt a Hellboy, még ha kissé hamarabb ki is fullad, mint ahogy az ember elvárná.
