Újra repül a csámpás Mary Poppins

Már vagy fél órája nézem a Mary Poppins dvd-t, és még mindig várom, hogy kiderüljön honnan fúj a szél, de egyelőre csak Disney-előzeteseket láthatunk, rajzfilmeket minden mennyiségben. Mivel számomra az öreg Walt utódai leszerepeltek a Kis hableánnyal, vagy a még rettenetesebb Notre Dame-i toronyőrrel, kicsit szkeptikusan állok a témához, de el kell vonatkoztatnom, hiszen a bájos Julie Andrews minderről nem tehet.

Majdnem rajzfilm

Meg aztán nem is rajzfilmről van szó, ugye, hiába tűnik úgy az első pillanatban. Az 1964-ben készült filmbe Mary Poppins esernyővel érkezik egy háztetőre, néha pingvinekkel táncol, megváltozatja a poshadt vízben ülő londoni család életét, és körhintalóval nyer a Lovin, ahogy azt kell. A tündér együtt örül a mesevilág alakjaival, és a gyerekek is boldogok a vegyes technikával készült élőszereplős játékfilmben.

Mindehhez természetesen páratlan látvány társul, már ha hatvannégyben nézzük a filmet. Akkoriban ugyanis hatalmas kuriózumnak számított a különleges díszlet, ami a közvélemény szerint olyan volt, mintha valóban Londonban járnánk. Most inkább olyan, mintha a Vígszínházban, de ez persze semmit nem jelent.

A képek tényleg varázslatosak, mivel Julie Andrews varázslatossá teszi őket, olyan végtelenül aranyos, hogy az már néha fáj. Ő valóban minden kölyök au-pair álma lehet, csak az a bökkenő, hogy végül mindig faképnél hagyja őket. Mindenesetre ha nekem ilyen angyali hangon énekeltek volna gyermekkoromban esténként, mostanra biztosan folyamatosan vigyorognék.

Julie Andrews és Dick van Dyke táncol és a gyerek, aki nézi a mesét vagy nagyon jól beszél angolul, vagy tud olvasni, mindenesetre ha egyik se, akkor komoly gondjai lesznek, hiszen a fontos dolgok a refrénben derülnek ki.

A Supercalifragilisticexpialidocious

Például rögtön egy olyan kifejezés, amitől felpörög a gyerek négy évesen, úgyhogy talán mégis jobb, ha nem beszél angolul. Amúgy ráadásul a híres mondatot akkor használja az ember, ha épp nem jut eszébe semmi más.

A zene 5.1 Dolby Digital természetesen, így beremegheti a szobát a muzsika hangja, bár ez nem az a film. A szinkron külön szót érdemel, Balázs Péter dörgő-morgó baritonja felüdülés minden pillanatban, tökéletes választás. Ilyesformán kár, hogy nem ő énekli az amúgy családfőhöz méltatlan közepes minőségű dalokat.

Akkor és most

Amikor már mindent beborít a szárazjég és a szereplők végre kitáncolják magukat, Mary Poppinst összecsapja sarkát, rögtön látom a rokonságot közte és Óz mindenféle égtájbeli jó és rossz boszorkányai között, bár Poppinsra inkább a balett jellemző, hiszen az egyik legmulatságosabb első alapállást használja szeretettel. Kilövés előtt és után egyaránt, független a széliránytól.

A DVD extrái jók, egy több évtizeddel később készült közös fellépésből például kiderül, hogy Julie Andrewst konzerválták és csak a frizurája változott egy kicsit, és Dick Van Dyke is Paul Newman-es öreg bácsi lett, de ezt a Viasat3-on is vetített Halálbiztos diagnózis sorozatban már úgyis megtudhattuk. Megmutatják még egyszer a festői díszletet, meg mutatnak néhány dalt, ha nem volna elég.

Richard Sherman zeneszerző pedig látszólag kulisszatitkokat árul el, valójában csak a számait promózza, de azért jó látni ahogy az öregek elmerülnek saját emlékeikben.

A közönség feltehetően nosztalgiázók és kisgyermekes szülők lesznek, akik egy kicsit poros, mézesmázos hollywoodi musicalt kapnak pénzükért, ami a délutáni alvás előtt például jó szolgálatot tehet.