Aknavetős szamurájok a szerpentinben

John Frankenheimer klasszikus akcióthrillerje, a Ronin akár a 60-as években is készülhetett volna Steve McQueen főszereplésével, de a digitális exhumálás helyett a hasonlóan előnyösen öregedő Robert De Niro küzdhet a dél-francia partokon az összeurópai kémhálózati gengbengben.

Összeurópai kémhálózati gengbeng

Láttunk már ilyet tőle, és feltehetőleg lesz még alkalma farmerzsebből előhúznia ezt a figurát, dehát ezért is szeretik, hitelesen adja a kiégett profit, akárcsak a franciák cukorsziruplelkű akcióhőse, Jean Reno. A nemzetközi gárdába angolok, írek, oroszok mellett egy svéd is befért az exügynökök néha egymást faarccal átkúró, néha egymást vállvetve fedező csoportjába.

A szinte teljesen mellőzött viccelődés és romantika helyett az ismerkedős félóra után feszes másfélórás, folyamatos akciót kap aki befizet erre a dvd-re. A karakterekről és a történetről is minimális infókat csepegtető, szófukar film képes lendületet tartani, nem vesz lélekfröccs-kitérőket, moralizálós csevejeket, igyekszik annyira valósághű maradni, amennyire a színészek anyagcseréjének bemutatása nélkül lehet. A rendező megletősen könyörtelenül bánik a civilekkel is, akik - legyen az járókelő, óvodás vagy Katarina Witt - hang és részvét nélkül hullanak, mint a legyek.

Minőségi szórakozás igazi surrounddal

A hang és kép minősége már a XXI. századi technológiáknak köszönhetően kristálytiszta, mintha eleve digitálisan rögzítették volna. A visszafogott szinek és a módjával adagolt, gladiátorosan borús, de kevésbé nyálas zenei aláfestés tökéletesen simul a komor tónusú történethez. A maratoni autós jelentek minden egyes kerékcsikorgását utólag vették fel zárt versenypályán, így aki megengedheti magának, igazi surroundot kap az arcába.

A film egyik érdekessége, hogy a régi vágású rendező ragaszkodott az analóg technológiához, mondván így minden fény és árnyék autentikusabban tükröződik a színészek arcán, mintha számítógéppel segítettek volna rá. Ezért aztán a t. vásárló valóban Jean Renot látja a szerpentinben a volán mögött, De Niro tényleg ott ül a 120 kilométerperórás sebességgel körbefaroló Peugeotban és még az aknavetővel eldurrantott kocsiknak is van hús-vér pilótája.

Új, sötétszürke finálé

Ilyen és ehhez hasonló nyalánkságokat tudhat meg, aki végighallgatja az első lemez közepesen érdekfeszítő rendezői kommentárját. A gépjárműborogatásra szakosodott Frankenheimer száznál több tagú kaszkadőrcsapatával egész Párizson átívelő második üldőzéses szekcióját mindenképp érdemes végighallgatni, hiszen ez az a jelenet amúgy, ami nagyjából kimeríti a komputerizáció nélküli lehetőségeket.

A második lemez hemzseg a felületes és a közepesen mélyreható információkban tobzódó 15-20 perces rövidfilmekben, amelyek szinte az összes főbb munkafolyamatát bemutatják a film készülésének. Előnyükre legyen mondva, legalább keveset ismétlik önmagukat és viszonylag óvatosan bánnak a filmbejátszásokkal is. Az alternatív befejezés sem véletlenül csak dvd-n látott napvilágot, a tesztközönség vélhetően teljesen befordult egy ennyire realisztikusan sötétszürke finálétól.