Visszavágnak az Indexnek a pécsiek

Túl lehúzónak találták a Moveast Nemzetközi Filmfesztivál szervezői a pécsi beszámolónkat, ezért hosszú levélben reagáltak a kifogásainkra. Szerintük több filmet kelett volna néznünk, ahelyett, hogy a koncepciót és a nézőszámot ekéztük volna. (A fesztivál pitchfórumáról, azaz filmötletbörzéjéről korábban itt írtunk, itt meg Szomjas György legújabb filmjéről, ami Pécsen debütált.) A teljes visszavágó levelet közöljük, és várjuk a véleményeket, személyes tapasztalatokat:

Forgács Iván vagyok, a pécsi Moveast Nemzetközi Filmfesztivál egyik szervezője. Így hát bizonyára megértik, hogy nem dobódtam fel az index.hu-n megjelent október 8-i írástól, amelynek szókimondó szerzői, sn és vl a Becsődölt a pécsi újítás címet adták.

Azt egy percig sem vitatom, hogy a fesztivál díjátadója gyengén sikerült, és ritmuszavarok voltak a levetített film magyar feliratainak kivetítésénél.

Azzal viszont a szükséges tanulságok levonásánál nem lehet mit kezdeni, ha egy orgánum pökhendien, kellő tájékozódás nélkül, egyetlen probléma alapján értékel egy kulturális eseményt.

Ez a bizonyos probléma az volt, hogy a versenyprogramba előzsűrizés nélkül meghívtuk a közép-kelet-európai régió 14 országának 2006-ban készült játékfilmes debütálásait. Kétségtelen, hogy ebből nem a cikk szerzői kreáltak „tragédiát”. Egy hétig hallgattuk – általában szakmabeliektől – a döntéssel kapcsolatos „baromság”, „marhaság”, „ökörség” megjegyzéseket, a „hogyan csinálják ezt máshol” tanácsokat. Szerintem ugyan nem kell mindig mindent úgy csinálni, mint máshol, de rendben, vannak bizonyos realitások, és már ki is találtunk néhány lehetséges változatot a fesztivál jellegén, alapvető céljain nem változtató előzsűrizésre.

A rendezvény lényege azonban nem ez volt. Idéznék a fesztiválszabályzatból: „Az évente megrendezésre kerülő, a Pécsi Filmünnep hagyományait folytató Moveast fesztivál célja, hogy fórumot teremtsen a közép-kelet európai film számára a régióban az előző évben készült összes egészestés játékfilm bemutatásával. A Fesztivál segíteni kívánja a térség filmgyártásának alaposabb megismerését és értékelését, a szakmai együttműködést és koprodukciók létrehozását.”

Sajnálom, hogy a sajtó és a szakma egy része nem tudott, nem akart mit kezdeni mindezzel, mintegy elmenekült a rendezvény elől, és saját felszínességét a nyakunkba varrta. A fórum ugyanis nem agyonválogatást, hanem ellenkezőleg, megjelenési lehetőséget jelent. A Moveast nem bulik, fogadások, kirándulások, sör- és borfesztiválok sorozata kívánt lenni, hanem kelet-európai filmszemle. Amely egyébként versenyt ajánlott 2006 elsőfilmeseinek.

Gondolkozzunk egy csöppet! Mit várunk például a Magyar Filmszemlétől? Egyszerűen jó alkotásokat? Nem inkább lehetőleg teljes kínálatot egy átfogó értékeléshez, helyzetfelméréshez?

Mi hasonló fórumot szeretnénk megteremteni kelet-európai regionális szinten. Idén elhoztuk hozzá a térség 2006-os filmtermésének 75%-át. Négy helyen lehetett megtekinteni a filmeket, több mint ötvenet nemzetközi elvárásoknak megfelelően kivetített magyar felirattal.

Nem hiszem, hogy a mi hibánk, ha a sajtó egy része csak egy-két napra jött le a fesztiválra, és nem érdekelte a kelet-európai film. Hiszen magukról az alkotásokról, az esetleges tendenciákról szinte nem is szólt. Mint ahogy nem érdekelte maga a térség sem, amelyről pedig igen sok információt adtak a közepes munkák is.

Mindehhez persze filmeket kellett volna nézni. De ennél nyilván egyszerűbb volt „azonosulni” a zsűri nehézségével. Azzal a különbséggel, hogy a zsűri megnézte a 37 versenyfilmet, míg néhány kolléga számára a „sok a film” problémája felmentést jelentett a filmnézés alól.

Megmosolyogtató, ha egy fesztiválbeszámoló személyes tapasztalatok helyett mozis alkalmazottak pislogásai és adminisztrációs spirálfüzetek alapján tudósít a látogatottságról, ráadásul lenéző átlagszámítását egyetlen helyszínen végzi. És megfelelő nemzetközi összevetések nélkül. Napjainkban ugyanis a regionális profilú filmszemléken kifejezetten jó eredménynek számít az 50-100 fős látogatottság, és nem tudom, hol néznek még meg délután 4-kor 40-en egy különösebben nem jegyzett ukrán filmet. Itt ez volt a helyzet, mert sok fiatal, sok egyetemista megértette a fesztivál lényegét, és tájékozódni akart.

Föl lehetne persze vetni valóban fontos kérdéseket. Kell-e kelet-európai filmfesztivál? Miért sok a gyengébb elsőfilm? Ki finanszírozza ezeket? Miről szólnak, milyen műfajokat képviselnek? De hát ehhez megint filmeket kell nézni. Valamennyire érdeklődni egy térség és filmkultúrája iránt. Meg nyugodtan gondolkozni. De miért lenne minden írni vágyónak erre energiája? Főleg, ha oly sok a film. A francba ezekkel a fesztiválokkal!