Honnan lopta Lucas a Csillagok háborúját?

Az elmúlt évtizedekben George Lucas több interjúban is elmondta: rendezői pályafutására óriási hatással volt Akira Kuroszava életműve és a modestói mozi kalandfilmes matinésorozata. Kedvenc fasisztaverő akcióhőseit, Masked Marvelt és Spy Smashert Indiana Jones karakterébe mentette át (erről itt írtunk bővebben), a 30-as évek Flash Gordonjából, a hátirakétás-vödörfejű Commando Codyból, John Wayne westernjeiből és a kedvenc szamurájfilmjeiből pedig összedrótozta minden idők legnépszerűbb sci-fi (helyesebben: space opera) brandjét, a Star Warst.

A fiatal Lucast a filmélmények mellett Joseph Campbell Az ezerarcú hős című könyve ihlette meg. A híres mítoszkutató filozófus ebben a királyokkal, démonokkal és istenekkel zsúfolt kötetben mutatta be, hogy az elmúlt évezredek meséi és legendái mind az emberiség kollektív tudatalattijából merítettek,  ezért szól évezredek óta minden populáris történet a fény és a sötétség örök harcáról, amit rendre a jók nyernek meg.

Campbell volt az is, aki bevezette az irodalmi kánonba a the hero's journey kifejezést is. Ez egy többlépcsős formula, amit a sárkányölő szegénylegénytől Luke Skywalkeren és Harry Potteren át Kirk kapitányig és Neil Gaiman varázslótanoncáig minden popkult hős végigjár: az Isten háta mögött felnőtt fiú egy öreg mester segítségével ráeszmél, hogy mindig is egy szörnyekkel és más természetfeletti dolgokkal turbózott, varázslatos világ bajnokának szánták, ezért összegyűjt néhány segítőtársat, és legyőzi a népnyúzó zsarnokot, akár azon az áron is, hogy saját magát áldozza fel a jó ügyért.

Ezt a fejlődési utat járták be a görög mítoszok hősei és Tolkien hobbitjai is, így tehát a népszerű, "a Star Warsból lopták a Harry Pottert, íme a forgatókönyv"-típusú humorral George Lucas életművét is simán lehet ekézni, ha korábban megírt, ismert vagy kevésbé ismert történeteket dobunk a képletbe.

A népmesei elemek újrahasznosítása mellett Lucas konkrét filmekből is nyúlt, vagy ha úgy tetszik, Tarantinóhoz hasonlóan tisztelgett az eredeti művek zsenialitása előtt. A 77-es Csillagok háborúja elején feltűnő kultikus, űrben úszó betűket például a 30-as évek közkedvelt sci-fi szériájából, a Flash Gordonból kölcsönözte. Ekkoriban a hős űrjáró több órás mozifilmjeit még heti epizódokra bontva vetítették, így azoknak a sci-fi rajongóknak a kedvéért, akik lemaradtak a korábbi részekről, mindig össze kellett foglalni röviden az addig történteket.

Lucas később a IV. epizód: Egy új remény alcímmel is ellátta a sivatagbolygót, galaktikus zsarnokot és a többi, kötelező Flash Gordon-elemet felvonultató filmjét, tovább erősítve az illúziót, hogy a nézők egy matinéelőadásokat idéző, hosszabb történetfolyam töredékét látták. A rendező nem kevés zavart okozott ezzel az Erőben: a rajongók évtizedeken át találgatták, mi történhetett az első három részben, bizonyos kommunista országok újságírói pedig már a 80-as években is meg voltak róla győződve, hogy az előzménytrilógia létezik, csak a Vasfüggönyön inneni filmforgalmazók elfelejtették megvenni.

Kuroszava volt Lucas igazi mestere

Akira Kuroszava fekete-fehér szamurájtörténeteit a Conan rendezője, John Milius mutatta meg a szakállas milliomosnak a filmfőiskolás éveik idején (kettejüket, valamint Spielberget, Scorsese-t, De Palmát és Coppolát szokás új-hollywood fenegyerekeinek nevezni, annak ellenére, hogy mára mindegyikük ugyanolyan önismétlő sztárproducer lett, mint akiknek fiatalon hadat üzentek). Lucas rengeteg elemet átvett ezekből a filmekből: a bölcs remete, Obi-Wan Kenobi például nemcsak a nevével, de a rendíthetetlen igazságérzetével és a két kézzel markolt, halált osztó kardjával is a hűbérúr nélkül maradt szamurájok, a róninok megfelelője.

A Kuroszava-rajongók természetesen további hasonlóságokat is felfedeztek a mester művei és a Csillagok háborúja között. A gonosz hadúr elől menekülő hercegnő, a régi harcostársak párbaja a zsarnokság fellegvárában vagy a pusztaságban bolyongó két vicces figura, akik mindig valami háborús konfliktusba csöppennek (azaz Leia, Ben Kenobi, Darth Vader, C3PO és R2D2 előképei) már az 1958-as Rejtett erődben is ott voltak.

Lucas azonban, más kultrendezőkkel ellentétben nemcsak nyíltan bevallotta a korábbi interjúiban, mit honnan emelt át a Csillagok háborújába, de anyagilag is támogatta bálványozott mesterét: a Lucasfilm executive producereként szállt be Kuroszava késői klasszikusának, az 1980-as Árnyélkovasnak a nemzetközi forgalmazásába.

A Star Wars westernfilmes öröksége

A Kuroszava-életmű mellett a régi westernek is nagy hatással voltak Lucasra. Míg Indiana Jones karakteréhez a némafilmes korszak ünnepelt lovas kaszkadőrét, Yakima Canuttot adta hozzá, a 77-es Csillagok háborújában már a fél vadnyugat visszaköszönt. Az utazás a perzselő homokban és a kopár sziklák közt, a verekedés egy sivatagi porfészek legkedveltebb italmérésében, vagy a cowboymentalitású Han Solo (aki bárhogy is kozmetikázza Lucas, gyorsabban lő mindenkinél) a westernmítosz sci-fibe konvertálásának legfeltűnőbb jelei, de Lucas ezek mellé a zsáner egyik legelcsépeltebb kliséjét, a főhős felgyújtott házát is átemelte a Star Warsba.

Lucas Kuroszava mellett John Fordot is példaképnek tekintette, ezért tisztelgésből egy egész jelenetsort átvett az 1956-os Az üldözőkből. A filmbéli fiatal fiú (Mark Hamill helyett Jeffrey Hunter) hirtelen felindulásból otthagyja az ördögszekerek között a nagy kalandokat ígérő, öreg háborús hőst (Sir Alec Guiness helyett John Wayne), de hiába fut haza a szülői házba, azt már porig égette az aktuális főgonosz. A fiú bosszút esküszik, a többit meg már ismerjük.

Lucas kedvenc háborús filmjei

A szakállas rendező a Halálcsillag elleni támadás fő ihletforrásaként általában az 1969-es Angliai csatát jelöli meg az interjúiban, pedig az 1955-ös The Dam Bustersből sokkal többet merített. A pilóták közelije, az alulról fényképezett, alacsonyan repülő bombázók jelenete, a megállás nélkül tüzelő légvédelmi ütegek képei és a főparancsnokságon izguló vezérkar miatt tisztára olyan a film, mintha csak Luke és a Vörös század hőstettét néznénk fekete-fehérben:

Lucas persze más háborús filmeket is kedvelt. Azt a New Hope-jelenetet például, amiben egy népnyúzó birodalom tisztjei erődemonstrációt tartanak kedvenc pusztító masinájuk hatalmából, és ezt a szolgák látványos készülődése vezeti fel, már az 1961-es Navarone ágyúiban is láthattuk. Csak ott szuperlézerrel felszerelt Halálcsillag helyett egy égei-tengeri szigeten felhúzott erőd volt a gonoszok tanyája. Amit persze a jófiúk film végén egy szabotázsakcióval szintén atomjaira robbantottak.