Farkas
2 °C
11 °C

Logannek sem tetszik a rendszer

2011.10.28. 22:21
| Módosítva: 2011.10.29. 02:10

A Föld túlnépesedése utoljára az 50-es és a 70-es évek között volt a sci-fi írók kedvelt témája. Főleg Robert Silverberg és Harry Harrison jeleskedett benne, bár moziváltozat csak az utóbbi szerző Helyet! Helyet! című regényéből készült, Zöld szója címmel. A héten megszülető hétmilliárdodik ember és a frissen mozikba került Lopott idő mellé összeszedtük azokat az utópisztikus sci-fiket, ahol nagyon sok embernek kell kis helyen elférnie. Nyomjon egy 10-est a legjobbnak, írja meg, ha kimaradt a kedvence!

1. Silent Running (1972)

Íme a 2001: Űrodüsszeia és a Szárnyas fejvadász speciális effektesének (Douglas Trumbull) szomorú jövőképe, amiben az emberiség annyira durván kifosztja és lelakja a Földet, hogy a környezetvédők nagy, kupolás űrhajókra menekítik a növényeket meg az állatokat, és kilövik az egész flottát az űrbe. Az egyik ilyen hajó űrkertésze (Bruce Dern) viszont nem a parancsnak megfelelően kormányozza a bárkáját, mert a társai meghalnak, meg begolyózott, miután felettesei egy üzenetben az űrállatkert felrobbantását kérik tőle. A film szemeteskukákra emlékeztető, kézen járó, sakkozó és hegesztő robotjai egyébként bevallottan nagy hatással voltak George Lucasra és a Star Wars-kellékek készítőire: ők R2D2 és a jawák homokfutójában látható EG-6 előképei.

2. Z.P.G. (1972)

A címbéli Zero Population Growth az az egyensúly, amikor egy társadalomban a születési és halálozási ráta azonos, vagyis nem nő, de nem is fogy a népesség. A ZPG-t a 60-as évek környezetvédői és feministái hangoztatták előszeretettel, akik szerint a tökéletes anya az, aki meddő, de két örökbe fogadott gyereket nevel. A film a mozgalom egyik vezéralakjának, Paul Ehrlich-nek a könyvéből született: a környezetszennyezéstől fuldokló Földön egy SZTK-szemüveges zsarnok betiltja a gyerekvállalást. A szerelmespárok gagyi robotgyerekeket nevelgetnek, de ahogy azt már megszokhattuk az utópiafilmekben, egy férfi (Oliver Reed) és egy nő (Geraldine Chaplin) fellázadnak a rendszer ellen, és stikában elkezdik nevelgetni a saját, igazi gyereküket.

3. Zöld szója (1973)

2022-ben járunk. Az emberiség annyira túlszaporodott, hogy csak New Yorkban 40 millióan laknak, nincs áram, se víz, nem lehet feltankolni a kocsit, a lépcsőkön meg fürtökben lógnak a csövesek. Az új világban még a nők is csak bútortárgyak, bár emiatt a Charlton Heston-féle mozifilmes alfahímek nem is bánkódnak annyira. Az Oscar-díjas színész ezúttal egy nyomozót alakít, és olyan gyilkossági ügyet kell felderítenie, ami a címbéli nemzeti eledel, a zöld szója előállításának titkához is elvezeti. A sztori egyébként valóban tudományos fantasztikum: 2022-re legfeljebb 8 milliárdnyian leszünk a Földön a mostani 7 milliárd helyett (feltéve, ha ugyanilyen szinten marad az afrikai és ázsiai népességnövekedés, Európában pedig továbbra is elöregedő társadalom lesz jellemző).

4. Logan futása (1976)

A Szép új világ, az 1984, a Fahrenheit 451 és Lucas THX-e mellett a Logan futását szokás megemlíteni, ha a sci-fi irodalom és a mozgókép-történelem legbizarrabb disztópiája kerül szóba. Michael Anderson kultfilmjének középpontjában egy XXIII. századi, hedonista kupolaváros áll, ahol ugyan mindenki azzal kúr, akivel csak akar, de a túlnépesedés miatt minden 30 évesnek meg kell halnia (ezt a tenyérbe műtött, villogó izé jelzi), hogy aztán újjászülethessen. A Logan futása annak ellenére jó film, hogy megtalálható benne a disztópia műfaj összes kliséje az elnyomó, fasisztoid államapparátustól és az eltorzult szexuális szokásoktól kezdve a titkos ellenállási mozgalmon át a nő miatt menekülő, rendszerellenes nézeteket valló, kötelező férfi főhősig (aki ezúttal Michael York). A robotos verekedés meg az ordítóan giccses díszletfolyosókon rohangálás persze már az egy évvel későbbi Star Warshoz képest is röhejes volt, bár a 2014-re ígért remake magyarázata nem ez, hanem a pénzszerzés, jól bevált régi ötletekkel. A XXIII. században egyébként az ENSZ becslése szerint már több, mint 10 milliárd ember lesz a Földön.

5. Ötödik elem (1997)

Luc Besson a Taken előtt utoljára a 90-es években csinált jó geekmozit. Az ötödik elem nemcsak minden idők egyik legjobb és legtöbbször újranézhető sci-fije, de egyben a leglátványosabb Bruce Willis-akciófilm is. Utóbbi persze annak köszönhető, hogy a repkedő sárga taxikat, az antigravitációs rendőrautókat, és a többi, futurisztikus nagyvárosi kelléket két zseniális francia képregényrajzoló, Jean-Claude Mézières és a Moebius álnéven alkotó Jean Giraud álmodták meg. A film amiatt került be a listánkba, mert Besson jövőképében már annyi az ember, hogy a nagyvárosokban több emeletnyi légsztráda dugul be egyszerre, Korben Dallas helytakarékos lakásában pedig nem egyszerű sem aludni, sem otthagyni a fürdőszobát egy kis nassolnivalóért (a zuhanyzófülke a hűtő fölött van).

6. The Vanguard (2008)

Íme egy erősen ZS-kategóriás brit sci-fi, amiben a nyersanyagkészleteiből kifosztott Földön annyira kritikus szintre ugrott a túlnépesedés, hogy azt már csak egy jól szervezett népirtással lehet megfordítani. Egy gonosz multicég el is vállalja a feladatot, de az általuk kifejlesztett hatóanyag nem megöli az embereket, hanem zombiszerű kannibálokká változtatja őket (a filmben byosinnek hívják őket). Természetesen csak egyetlen baltás terminátor (Ray Bullock Jr.) akad a környéken, aki felveheti a vadakkal a harcot.