Tekla
9 °C
16 °C

110 éve született Walt Disney

2011.12.05. 19:49

110 éve, 1901. december 5-én született Walter Elias Disney, az animációs filmipar legmeghatározóbb alakja, a szex- és erőszakmentes családi mesék atyja, aki 26 Oscar-díjával máig rekordernek számít és aki a világon elsőként épített egy vállalatbirodalomnak tematikus vidámparkot a családi vállalkozásokban működő körhinták helyett.

Disney életútja tipikus XX. század eleji, mesebeli karrier: a szülei még nincstelen bevándorlók (az apja Kanadából áttelepült ír farmer, az anyja német volt), ő viszont már saját erejéből küzdötte fel magát az igazgatói székbe, a szivarozó dollármilliárdosok közé. Közepes rajzolónak számított (még híres aláírását is az egyik munkatársa tervezte), üzletember-producernek viszont tökéletes volt.

disney elsooscar
Walt és Roy Disney az első Oscarjuk mellett pózolnak. A különdíjat Miki egér megalkotásáért kapták 1932-ben

Disney már 1919-ben összebarátkozott egy Ub Iwerks nevű, tehetséges, de lecsúszott grafikussal (Miki egér későbbi megalkotójával), de mivel a saját alapítású kansasi cégeikkel (Iwerks-Disney Commercial Artists, Laugh-O-Gram Studio) tönkre mentek, a bérmunkákért kevés pénzt kaptak, a nagy stúdiók pedig vagy kidobták vagy lenyúlták a rajzfilmfiguráikat (Oswaldot, a mázlista nyuszit például csak 2006-ban tudta visszavásárolni a Disney a Universaltól), Walt Disney 1923-ban úgy döntött, testvérével, Roy Disney-vel saját animációs céget alapít Hollywoodban.

Lantz Oswald
Miki előképe: Oswald, a nyuszi

A Disney Brothers Cartoon Studio ezután már futószalagon ontja a némafilmes korszak legviccesebb rajzfilmjeit. Legnépszerűbb figurájuk, Oswald, a nyúl elvesztése után Walt Disney mindenképpen meg akart maradni a vidám, állatos rövidfilmeknél, ezért egy másik nagy szemű, rövidgatyás figurát találtak ki: a jól ismert Miki egeret.

Így kezdődött el az animációs fronton a Pixar berobbanásáig egyeduralommal rendelkező Disney-birodalom kiépülése. Walt Disney 1966. december 15-én hunyt el tüdőrákban, hamvait a Csendes-óceánba szórták. Hagyatéka több mint 400 rövidfilm, 22 egész estés rajzfilm és több tucat producerként jegyzett játékfilm, az aláírása ma már milliárdokat jövedelmező védjegy. Walt Disney a 26 Oscar-díjával (plusz a hét törpéért kapott 7 mini-Oscarral) máig egyéni csúcstartó a díj történelmében, az 1955-ben megnyílt Disneyland mintájára pedig már a Universal stúdió is elkészítette a saját filmes vidámparkjait.

Ön Walt Disney első Grimm-meséjét, a Hófehérkét szereti legjobban vagy az utolsó igazi Disney-klasszikust, A dzsungel könyvét? Az állatverő Miki egér vagy a nácinak állt Donald kacsa a jobb? Összegyűjtöttük az öt legjelentősebb Disney-animációt, amiknek a készítését maga a mester felügyelte. Szavazzon a kedvencére!

1. Miki egér rajzfilmjei

Technikailag a Plane Crazy volt a Disney Cartoon első Mickey Mouse-rajzfilmje: 1928 májusában mutatták be, de csak utólag készítették el hozzá a hangokat. A szintén 28-as Steamboat Willie-ben viszont már maga Disney fütyörészett és cincogott Miki hangján. A tíz számmal nagyobb cipőt hordó egér ekkor még egy mindenkivel szemétkedő, gonosz kis rágcsáló volt, aki skótdudának használja a libát, és tangóharmonikának az anyakocát. Fura szokásai ellenére Miki egér azonnal közönségkedvenc lett. Disney 1932-ben egy speciális Oscar-díjat kapott a megalkotásáért, és még ugyanebben az évben átvehetett egy másik szobrot a mozgókép-történelem első Technicolor animációs filmjéért, a Flovers and Trees-ért. Disney azonban nem elégedett meg ennyivel: 1934-ben bejelentette, hogy elkészíti a világ első egészestés, színes animációs filmjét.

2. A világ első színes, egészestés rajzfilmje: Hófehérke

Hollywoodban mindenki bolondnak tartotta Walt Disney-t, amiért 1,5 millió dollárt költött egy rajzolt Grimm-mesére (a grandiózus Elfújta a szél költségvetése 3,9 millió volt), a Hófehérke és a hét törpe sikere viszont utólag őt igazolta: csak 1938-ban nyolcmillió dollárt kaszált (azóta 184,9-et), és a tiszteletbeli Oscar-díj mellé hét kis aranyszobrot is nyert. A keményen melózó törpék divatot teremtettek a kötelező Disney-dalbetétekkel, de a túlcsorduló vidámságot szerencsére jól ellensúlyozzák a horrorisztikus elemek. A gonosz királynő vára akár a 30-as évek Drakula-filmjeiben is megállná a helyét díszletként: mindenhol koponyák vicsorognak, és külön polcon sorakoznak a fekete mágia kódexei.

3. Donald kacsa rajzfilmjei

A 30-as évektől Walt Disney és csapata egyre több új szereplőt találtak ki a két egér, Miki és Minnie mellé, akik később önálló rajzfilmeket kaptak. Plútó kutya 1930-ban, a szerencsétlen Goofy 1932-ben, a matrózblúzos Donald pedig 1934-ben született meg. Utóbbi figura haditengerész múltja miatt különösen alkalmas volt arra, hogy a második világháború alatt propaganda célokra használja a stúdió: 1942-ben Donald jó hazafiként a rajzfilmhősök közül elsőként jelentkezett az amerikai hadseregbe. Wartime Donald címmel öt egybefüggő kisfilmben járta végig a japán frontot, de egy álomjelenet erejéig, elrettentő példaként a náci hadigépezet szolgálatába is beállt (az 1942-es Der Führer's Face című epizód 43-ban újabb Oscarral bővítette Walt Disney díjgyűjteményét).

4. Meseadaptációk: Csipkerózsika és a többiek

"Nem azért készítek filmeket, hogy pénzt keressek, hanem azért keresek pénzt, hogy egyre jobb filmeket gyárthassak" - nyilatkozta egyszer Disney, aki a Hófehérke sikere után sorra készítette el a híres mesekönyvek rajzfilmadaptációit, a Pinokkiót, a Bambit, a Pán Pétert az Alice Csodaországbant, a Hamupipőkét és a Csipkerózsikát. Utóbbit már 1952-ben elkezdték rajzolni, de csak 1959-ben került a mozikba. A mese főgonosza, a Csipkerózsika ellen ármánykodó Demóna nevű boszorkány-tündér legalább olyan előkelő helyet foglal el a Disney-gonoszok között, mint Hófehérke mostohája vagy a 101 kiskutya Szörnyella de Frásza. Igaz, sok kritikus már az 50-es években ekézte a Disney-filmeket a giccstenger miatt.

5. Az utolsó klasszikus Disney-rajzfilm: A dzsungel könyve

A dzsungel könyve volt az utolsó egész estés, zenés-táncos rajzfilm, aminek a munkálatait Walt Disney személyesen felügyelte producerként az 1966-os halála előtt. A Kiplingtől nyúlt alapkonfliktus később a Disney-mesék kötelező alaphelyzete lett (lásd Aladdin, Herkules): a gyámoltalan főhőst két vicces segítőtárs (az aggódós Bagira és a laza, de felelőtlen Balu) készíti fel a gonosz és annak lúzer szolgája (Sír Kán és Ká, a kígyó) elleni harcra, és mellékesen az életre is, hogy a végén övé lehessen a nő. A jellemfejlődést príma jazz számok és vicces táncok mutatják be: Terry Gilkyson és Sherman-testvérek musicaleket idéző dalai annyira jól sikerültek, hogy még Louis Armstrong is örömmel játszotta a koncertjein.