Gellért, Mercédesz
11 °C
14 °C

A karrierista szuperhőst nem érdeklik a nagy mellek

2011.12.14. 21:28
39 hozzászólás

A Mission Impossible 4-ben elbántak Budapesttel, viszont leforgatták Dubaj legdrágább reklámfilmjét. Minden eddiginél látványosabb akciójeleneteket ígértek, meg is kaptuk, amire vártunk, csak utána még fél órát kellett ücsörögnünk a sötétben.

Hollywood már régóta keresi, hogy kivel is cserélhetné le a nyomasztóan brit 007-es ügynököt, aki felrázva issza, nem keverve, és a világ megmentése alatt, csak úgy mellékesen úgy dönti ágyba az aktuális jó nőt, hogy közben nem gyűrődik össze a szmokingja sem. Biztos még a kisujját is illedelmesen eltartja szopatás közben.

Próbálkoztak már Vin Diesellel is, aki Tripla X-es ügynökként nyakig kivarrva, glam rock szőrmebundában irtotta a gonosz terroristákat, miközben sűrűn baszdmegolt, mert az kőkemény dolog ám. De megannyi felejthető kísérlet után talán csak Matt Damon Jason Borune-je és Tom Cruise Ethan Huntja tudta igazán felvenni a versenyt őfelsége titkosügynökével. A Mission Impossible-sorozat sikerét nem is csak a lenyűgöző látványnak és a bespeedezve rohanó akciójeleneteknek köszönheti. Ethan Hunt a tökéletes amerikai titkos ügynök: nincs stílusa, viszont roppant hatékony, és a legmeglepőbb helyzetekben is képes benyögni egy igazi csillagos-sávos közhelyet. Igazi amerikai karrierista: esténként a nagy képernyős tévét nézi a kertvárosi házában, iszik néha rá egy dobozos sört, és megdönti az asszonyt, de ha munka van, akkor odateszi magát, száztíz százalékon teljesít, és gyerünk, gyerünk, hajrá. Yes We Can.

És persze erre a szerepre tényleg Tom Cruise a legjobb választás: bármikor hozza a sikerorientált szuperhőst, aki nem azért menti meg a világot, mert meg akarja védeni az embereket, hanem mert ez a munkája, és ugye az ember a munkájában legyen a legjobb. Két akció közt meg biztos agykontroll könyveket és szcientológus életvezetési brosúrákat olvasgat a szervezet főhadiszállásán.

A 96-os bemutatkozó film már a negyedik folytatásához ért, a Fantom protokoll alcímű epizódban éppen ezért ideje volt kicsit változtatni azokon a kliséken, amiket amúgy a film is a hatvanas években kezdődő tévésorozatból emelt át. A történet szerint Ethan Huntot azzal vádolják, hogy egy terrorista csoport megbízásából a levegőbe repítette a Kremlt, ezért életbe lép a fantom protokoll, a szuperügynöknek kis csapatával egyedül, háttértámogatás nélkül kell megmentenie a Földet a soron következő atomapokalipszistől, és közben tisztáznia is kell magát. Elvileg se műholdas nyomkövetést, se high-tech kütyüket, se luxusautókat nem tudnak kérvényezni, de nyugalom, azért egy elektromágneses kesztyűre és néhány egyéb, rendszeresített titkos ügynök kellékre még futja, szponzornak meg ott van a BMW, így minden jelenetben ripityára törnek párat az autógyár már kapható és még meg sem álmodott modelljei közül.

A két forgatókönyvíró, az Aliast is jegyző Josh Appelbaum és André Nemec úgy próbálta növelni a történet hitelességét, hogy ebben a részben aztán tényleg minden elromlik az ügynökök kezében: a mobiltelefon nem talál térerőt a homokviharban, a mindenre odatapadó kesztyűben kifogy az elem, miközben Tom Cruise éppen háromszáz méteres magasságban csimpaszkodik vele, a gumimaszkokat készítő térhatású nyomtató pedig bedöglik még mielőtt elkészülne az álcával. Még szerencse, hogy ennek semmi jelentősége, a csapat így is legyőzi a nehézségeket.

A Mission Impossible 4 persze minden eddiginél látványosabb akciókat ígér, és a Burdzs Kalifán függeszkedő Tom Cruise, meg a városra mellékszereplőként lecsapó homokvihar be is váltja a reményeket: még csak 3D-szemüveg sem kell ahhoz, hogy tériszonyunk legyen, miközben remegve kapaszkodunk a dubai jelenetek alatt a popcornos zacskóba. A többi viszont csak egy megszokott James Bond-film, mínusz a jó nők. Mert ugyan ott van Paula Patton, de ő még csábítóként is olyan szemérmes, mint egy republikánus elnökjelölt felesége, a gonosz bérgyilkost alakító Léa Seydoux pedig nem jut el a sztoriban addig, hogy érvényt szerezzen a pushup melltartónak és a fekete miniruhának.

A James Bond-hatást erősíti viszont, hogy ebben a részben tényleg minden helyszín olyan, mintha turisztikai reklámfilmet forgattak volna: Dubai nagyon előkelő, mint egy képeslapon, Mumbai-ban pedig a stábnak sikerült az, ami még Bollywoodnak sem. Az indiai nagyváros filmesei ugyanis gyakran Kanadába ruccannak át egy-egy tiszta, modern utcán forgatott jelenetért, inkább Torontót szórják tele tuktukkal, mintsem Mumbaiban szedjék fel a tehénszart. A Mission Impossible 4-ben viszont India olyan, mint Zürich, csak sokkal több benne a luxuslimuzin. A legrosszabbul egyébként Budapest járt, úgy tűnik, hogy az eddig csak animációs filmeket jegyző rendezőnek nem tetszett a helyszín, inkább új fővárost rajzolt nekünk. a nyitójelenet Budapestjén ugyanis nem csak Buda dombos, ráadásul új toronyházak és régi óratornyok nőttek ki a semmiből a Keleti pályaudvar környékén.

Mindezekkel együtt feszült, gyors és még csak nem is hülye a Mission Impossible 4, csak kár, hogy Dubai után még Indiába is át kellett repülnie Tom Cruise-nak. Mumbaiban ugyanis már paródiába csap át a film. Amikor Paula Patton megpróbálja felszedni az indiai milliárdost alakító bollywoodi sztárt, Anil Kapoort, már tényleg csak az hiányzik, hogy egyikük gereblyébe lépjen, közben pedig a színen átszaladjon Benny Hill szelleme, amint éppen Rowan Atkinsonnak mesél trágár vicceket. És akkor még hátravan a végső összecsapás, amiben az idősödő őrült tudósról kiderül, hogy a félköríves fejrúgás a hobbija.

Mi meg csak ülünk, az óránkat nézzük, és még véget sem ér a film, de már arról beszélünk, hogy azért az a dubai jelenet tényleg marha jó volt.

 

IMDb: 8 pont

Rottentomatoes: 96 százalék

Index ítélet: 6,5/10