Jolán
0 °C
6 °C

Árpa Attila szittya képregénnyel nyomul

2011.12.20. 21:59 Módosítva: 2011-12-20 22:54:44
23 hozzászólás
Nemrég jelent meg az Argo rendezőjének első képregénye, a vérben, hullákban és hun sámánokban tobzódó Sötét kor, ami egy 20 részes széria felvezetője. A tévésorozat-függő Árpa a képregényt a magyar Trónok harcának szánja, Dark Age címmel januárban Kanadában és Amerikában is kiadja.
Árpa Attila, háttérben a hunok fősámánja (fotó: Szécsi I.)
Árpa Attila, háttérben a hunok fősámánja (fotó: Szécsi I.)

Igaz, hogy eredetileg sámános fantasy- filmet akartál forgatni, de nem jött össze elég pénz, és átraktad inkább képregénybe a sztorit?

Nem egészen így volt. Évekkel ezelőtt valóban volt egy fantasy-történetem, a Sólyom országa, abból akartam animációs filmet csinálni, de nem volt rá elég pénz. A történetet viszont annyira erősnek tartottam, hogy megírattam Mikó Csabával regényváltozatban, ez lett végül a Tükörváros titka. Itt jöttem rá, hogy ha nem jön össze a pénz egy mozifilmre vagy tévésorozatra, de az ötlet jó, nem szabad veszni hagyni, gyorsan át kell rakni inkább másik formátumba. Eredetileg a Sötét kor is tévésorozat lett volna, az első évad története A sámán öröksége alcímmel most egy 20 részes képregénysorozat lesz. A Hungarocomixon debütáló 0. szám csak egy 8 oldalas úgynevezett teaser leaflet, kedvcsináló a januárban megjelenő 20 oldalas változathoz.

Ki a címbéli sámán?

A borítón a hunok fősámánja, Idar látható. Az ő feladata megtalálni a Megváltót, a legnagyobb harcost, aki a jóslatok szerint egyesíti az egymással háborúzó nomád törzseket, és megtámadja Rómát. A lezárás tehát nem nagy meglepetés: a Sötét kor utolsó részében megszületik Attila, a hun.

Árpa Attila és a hoszteszcsajok a Hungarocomixon (fotó: Szécsi István)
Árpa Attila és a hoszteszcsajok a Hungarocomixon (fotó: Szécsi István)

Egy ekkora spoiler után érdemes még egyáltalán elolvasni a képregényt?

Persze hogy érdemes. Három szinten zajlanak majd az események: megmutatjuk a vezérek intrikus politikáját, a sámánok misztériumait és a fiatal Mandzsuk felnőtté válását. Az igazi főszereplőnk ugyanis nem Attila, hanem az apja lett, aki sokáig azt hiszi, ő a jóslatokban emlegetett Megváltó. Így mikor megtudja, hogy a fia lesz a népeket egyesítő vezér, egy ideig nem is akar gyereket nemzeni.

Igaz, hogy a rajzokon kiontott rengeteg vér és belsőség miatt lett Sötét kor a cím?

Inkább azért, mert az Attila előtti korszakról sokszor a történészek is csak találgatnak. Itt még jóval több a legenda, mint a hiteles dokumentáció, így nekünk sem kellett mereven ragaszkodunk a lexikonokhoz. Annyit tudunk, hogy Kharaton volt az első hun király, meg hogy a rengeteg ázsiai törzs irtotta egymást: vetélkedtek a hatalomért és a legjobb szállásterületekért, a szomszédban meg épp kezdett összeomlani a Római Birodalom. Ez a korszak legalább olyan jó lehetőségeket rejt egy profi írócsapatnak, mint a Róma, a Spartacus vagy a Trónok harca világa.

Te is rákattantál ezekre a sorozatokra?

Abszolút. Két éve kezdtem el nézni őket, pont a Trónok harca volt, ami végleg meggyőzött arról, hogy bele kell vágni egy saját történelmi sorozatba, ahol a fantasy környezetben azért erőteljesen jelen van a mágia is. Amikor kiderült, hogy egyelőre nem lehet a Sötét korból tévésorozat, inkább a képregény mellett döntöttem, mert ezt nem lehetett volna megírni regénynek. Nagyon vizuális anyag, elképesztően látványos jeleneteket találtunk ki hozzá.

Ott van a turulmadarak támadása. Ismerjük magát az állatot, de hogy miért van kard a karmaiban, azon jól elvitatkoznak a történészek meg a Wikipedia-szócikkek írói. A képregényemben a turul nem egy árva kis madár, hanem maga a háborús csodafegyver. Bár ő a béke, a bölcsesség és a még meg nem született hősök jelképe az égen, beidomítható arra is, hogy a háborúkban a kivont karddal támadó ellenséges harcosok kezéből kilopja a fegyvert. A Sötét korban lesz is egy ilyen jelenet: a szablyát rázó, vágtázó lovasok hátába küldenek egy turulrajt, akik kitépik az ellenség kezéből a fegyvert, ha kell, az ujjaikkal együtt. Ez valószínűleg soha nem történt meg így, de képregényben látványos, nem?

Az. Te túrod fel a netet, hogy megtudd, mekkora egy turul vagy hogy milyen színű a hun harcosok ruhája? Vagy ez a társírók munkája?

Csapatmunka. Én hozom az ötleteket és magát az alaptörténetet, Huszár Péter, akivel már az Argót is együtt írtam, utánanéz az adatoknak és hozzátesz még ezt-azt, Szabó Jenő pedig magát a képregényforgatókönyvet írja.

Miért pont az amerikai képregényiskolában tanult Fábián Steve lett a rajzóló?

A történetem megtetszett egy kanadai magyarnak, Alex Bandulának, aki megszervezett hozzá egy kicsi, de ütőképes képregényes csapatot. Ő kereste meg a rajzolót, Fábián István pedig hozta magával Szabó Jenőt képregényírónak és Haránt Artúrt színezőnek.

Ismerted korábban is a magyar képregényeseket?

Nem. Nincs sok közöm a képregényes világhoz, csak a klasszikus hősöket ismerem. Pókembert, Batmant meg gyerekkoromból Donald kacsát. Lehet, hogy itthon pont hátrányt jelent a nevem, mert az olvasók nem értik, mit keres a képregényiparban a filmes Árpa Attila.

Sokan gyártanak kardozós képregényt itthon: ott van a Gomba-ikrek ingyenes, rómás-hunos fantasy-je, az 576-osok Swordse és A szultán katonája is. Nem félsz, hogy a Sötét kor pár szám után eltűnik a túlkínálat és a kispénzű képregényvásárlók miatt?

Nem félek, mert mi elsősorban a nemzetközi piacot céloztuk meg. A képregény angol fordítása már kész van, januárban Dark Age: The Shaman's Legacy címmel jelenik meg Kanadában, Amerikában és két európai országban, és már Thaifölddel is tárgyalunk az ottani kiadásról. Ha túl leszünk az első 20 számon és ismerjük a külföldi eladási adatokat, akkor már bátrabban odamehetünk egy HBO vagy Showtime kaliberű tévécsatornához, hogy helló, ebből le tudjátok forgatni az új Trónok harcát.

De fel tudtok mutatni egy George R.R. Martin-i mélységben kidolgozott fantasy világot térképekkel, címerekkel, családfákkal?

Mindennek utánanéztünk: milyen fegyverek és páncélok voltak ekkoriban, mit ettek, mit ittak, hogy nézett ki egy jurta vagy milyen arány volt egy ló és egy népvándorlás kori ember között. Ha concept artot még nem is, egy werkfilmet mindenképpen tervezünk, amiben bemutatjuk az olvasóknak ezt az alkotói folyamatot. És persze a látványos varázslatokat is kidolgoztuk: Idar már az első oldalakon madárrá változik, a hunok legvénebb bölcse egy szellem lesz, aki csak úgy tud megszólalni, ha belenyúl egy torzszülött fiú mellkasába, megragadja a gerincét és belé költözik, a legképzettebb sámánok pedig megidézhetik a legendák ezer fehér farkasát is. De arra is hihető magyarázatot adunk, miért nyilaznak hátrafelé a hunok.

Miért?

Azt, hogy ezzel a nyilazós trükkel nyerték meg a csatáikat, mindenki tudja. Mi megmutatjuk a Feketeszemű Harcost, akinek ez az egész köszönhető. Remek lovas és vívó, a képregényben pont az ő felnőtté válási vizsgáját látjuk, amikor egy tököt kell íjjal eltalálnia, lóháton ülve. A 14 éves fiú viszont nem lő rá a tökre, hanem elvágtázik mellette. A bölcsek már a fejüket rázzák, a harcos apja szégyenkezik, mert a fia nagy reménység volt, de így már csak patkolókovács vagy pásztor lehet. De hirtelen szétrobban a tök, mert a fiút több száz méterről, visszafelé nyilazva találta el. A magyarázat egyszerű: a harcos neve azért Feketeszemű, mert hiányzik a szivárványhártyája. Ez egy születési rendellenesség, az orvostudomány aniridiának nevezi: a beteg szem nem tudja megszűrni a fényt, így a mi szereplőnk, amikor a nappal szemben vágtázik, nem látja a tököt, csak amikor már nem vakítja el a nap.

Melyik a nehezebb: filmforgatókönyvet vagy képregény-forgatókönyvet írni?

Képregényt nehezebb. A forgatókönyvnél az ember leül, és megírja, amit gondol, a többi a színész és a rendező dolga. A képregénynél viszont nagyon fontos a storyline fázis és a háttérmunka, ráadásul itt egy borzasztóan komplex történetet is le kell tudni csupaszítani, mert csak 3-4 mondatra van helyed. Lehet, hogy filmesként nagyon jó nyitójelenetet találok ki, de ezt mindig nehéz képkockákba meg buborékokba préselni, ezért is tisztelem nagyon a képregényeseket. Szóval munkafolyamatként a képregénygyártás a legbonyolultabb, ugyanakkor ez a legélvezetesebb is, mert pár héten belül ott van az eredmény. Nem kell izgulni, mint filmkészítéskor a forgatási napok, az utómunka, a vágás vagy egy rossz színész miatt.

A képregény mellett az új könyved, a Holtomiglan is most jelent meg, amit úgy emlegetnek: Guy Ritchie lúzer pesti gengszterekről írt. Az „Árpa Attila a magyar Guy Ritchie” tudatos imidzsépítés része vagy az Argo miatt ragasztották rád?

Az Argo műfaja trashmese volt, ezt a szót még én találtam ki. A Guy Ritchie-hez hasonlítgatás akkor jól esett, talán Réz Andrástól jött, nem emlékszem pontosan. Guy Ritchie és Tarantino filmjein sokat lehet röhögni, az én regényemben viszont nincs humor, mert nem hiszem, hogy annyira poénkodni kellene az olajszőkítős 90-es évekkel. Kutya kemény korszak volt. Azzal, hogy én vagyok a magyar Guy Ritchie, nem tudok mit kezdeni. Az viszont már sokkal jobban tetszik, ha a kritikusok a magyar Bret Easton Ellisek hívnak.