Velünk élő ügynökök

2012.02.05. 12:24

Cserhalmi Sára bátran kezdte pályafutását: az ügynök-témát boncolgatja apja segítségével a Drága besúgott barátaim című moziban a Filmszemlén. Az utóbbi években több dokumentumfilm mellett Török Ferenc Apacsok című filmje és Bergendy Péter A vizsga című műve is ezzel a témával foglalkozott. Mindenkit most kezdett el érdekelni, hogyan élnek velünk a besúgók.

Az értelmiségi, irodalmár Andor (Cserhalmi György) kikéri a levéltárból a róla készült jelentéseket, amikből kiderül, hogy egyik közeli barátja, a neves író, János (Derzsi János) jelentett róla.Tar Sándor története rémlik fel rögtön.

A Drága besúgott barátaim legerősebb gesztusa, hogy a rendező, Cserhalmi Sára apját, Cserhalmi Györgyöt rendezte, ezzel is megerősítve a generációk közötti párbeszédet.

Cserhalmi Sára a két főszereplő mellé is pontosan játszó színészeket talált, akik mindig lekötik a figyelmet. Benedek Miklós a múlttól tartó barátot, Schneider Zoltán léha onkológust, Mácsai Pál újságszerkesztőt, míg György Anna a volt feleséget alakítja. Az pedig már a téma miatt is nagyon jó, hogy a film állami pénz nélkül, a Színművészeti Egyetem, a Pusztai Ferenc-féle KMH Film és az I'm Film közreműködésével készült el.

Kisjátékfilm-tervből lett nagyjátékfilm, így nem csoda, ha a forgatókönyv elnagyolt, nem jutunk a kapcsolatok mélyére, János és Andor szinte végig elkerülik egymást. János ráadásul súlyos rákbeteg, ami egy plusz csavar történetben, még bonyolultabb lesz az amúgy is nehéz emberi döntés, hogy Andor miként reagálja le az árulást. A rendező ügyesen oldja meg, hogy csak a máról beszél, a múltat kihagyja: mit tud mondani János és Andor most az évtizedekkel ezelőtti árulásra.

Sajnos a film több szempontból sem állt össze. A személyes kapcsolatokból alig derül ki valami, a rák túlságosan domináns lett, a film kulcsjelenetei közül kettő is el lett szúrva. János nagy vallomása a tévében a dolog súlyához képest rendkívül szegényes képi megoldásokkal és dialógussal építkezik: rossz és erőtlen kérdésekre hadovál János, pedig láthatóan komolyan gondolja.

Hiába indul erősen a film, hiába jó Cserhalmi György Andornak (ld. "Apa, ez már a Dögkeselyűben is rossz volt"), ha végig azt érezni, hogy ez a film nem lett elég alaposan kitalálva: a forgatókönyvön lehetett volna még faragni, a dialógusok is furcsára sikerültek néha.

De persze minden kísérletet fel kell írni, ezek a ki tapasztalatok és próbálkozások visznek közelebb ahhoz, hogy valamit megértsünk az ügynökmúltból, annak terheiről és következményeiről.