Nagyon tetszik Fliegauf filmje a külföldi kritikusoknak

"Kemény és kompromisszumok nélküli", "arcot ad a rasszista gyilkosságok áldozatainak", "nem idealizál és nem démonizál" - ilyen, és ehhez hasonló véleményekkel illették a nemzetközi filmes szaklapok, a Screen, a Hollywood Reporter és a Variety kritikusai Fliegauf Benedeknek a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén versenyben lévő legújabb alkotását, a Csak a szél című drámát.

Több német kritika a legjobb filmnek járó Aranymedvére is esélyesnek tartja Fliegauf Benedek Csak a szél című alkotását, aminek világpremierjét csütörtökön tartották a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, miután az Index is dicsérte. A Berlinale Aranymedve díjáért 17 alkotással versenyző filmről a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lap pénteken azt írta, hogy amennyiben Mike Leigh brit filmrendezőnek, a zsűri elnökének szava lesz a döntő a fődíj odaítélésében, akkor "jó eséllyel" a magyar film kaphatja meg a díjat.

"Nagyon úgy tűnik, mintha dokumentumfilm lenne, de nem az" - emelte ki a Screen kritikusa a film csütörtöki világpremierje után. A cikkíró szerint a filmben "mintha semmi sem történne, leszámítva, hogy mindez előkészület", amely a tragikus befejezésben nyer igazán értelmet.

A filmes folyóirat felidézi, hogy a rendező a 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságok hatására forgatta legújabb alkotását. A Csak a szél nem az elkövetőkre, hanem áldozataikra összpontosít, de nem a megtörtént események rekonstruálásáról szól, sokkal inkább azt mutatja, a rendező hogyan látja a hat halálos áldozatot követelő ügyet.

Fliegauf úgy forgatta filmjét, mintha dokumentumfilm lenne. Kézi kamerát és szinte csak természetes fényeket használt, a legtöbb felvétel közeli - írta a Screen, amely szerint a roma család tagjaival szembeni előítélet megnyilvánulásait - a buszvezető, aki méterekkel a megálló után áll meg, hogy futásra kényszerítse a lányt vagy a tanár, aki azt sugallja, hogy romák lopták el az egyik monitort - a film során szinte közönyösen fogadják. Egészen a végkifejletig, amely egy robbanás erejével hat.

A Screen szerint Fliegauf kamerája bemutatja, hogy bár a roma család a társadalom peremén él - mert oda kényszerült -, tagjai semmiben sem különböznek a velük egy társadalmi réteghez tartozóktól. A rendező "nem akarja sem idealizálni, sem démonizálni őket".

A megsemmisítés veszélyétől fenyegetett roma családról szóló kemény és kompromisszumok nélküli vízióként jellemezte Fliegauf filmjét a The Hollywood Reporter, amely szerint Womb - Méh című sci-fi alkotása után a rendező visszatért magyar gyökereihez. A lap azt írta, a Csak a szél felmutatja Fliegauf "robosztus technikai képességeit", a "magyar élet" árnyékos oldalán lévők iránti "szenvedélyét". A film intenzív, ugyanakkor a nézőket "igénybe vevő" társadalmi realizmus, amelynek "kritikai támogatásra" lesz szüksége ahhoz, hogy "túljusson a Berlinale versenyén" és mozikba kerüljön.

A The Hollywood Reporter kritikája úgy fogalmaz, Fliegauf - aki a film zenéjét is jegyzi Beke Tamással - a zene, a rendezés és a díszlet révén teremti meg az alkotás realisztikus hangulatát. A minimalista zene mindössze néhány akkord, "feszült hangulatot" ad a filmnek. Az esztétikai erő segít az amúgy lecsupaszított történeten, amely a közepe táján megfeneklik, hogy aztán a végén újra felerősödjön - vélekedett a cikkíró. Fliegauf az ábrázolásra helyezi a hangsúlyt, a lehető legközelebb akar kerülni, de "óvatosan", hogy feltárja az előítéletek alatt meghúzódó néma emberséget.

A lap szerint a három főszereplő - noha ez az első alkalom, hogy filmben szerepeltek - természetesnek hat a vásznon. Minimális dialógusok mellett inkább apró gesztusok révén lehet őket megismerni a film során.

Fliegauf Benedek filmje arcot ad a rasszista indíttatású erőszak áldozatainak - írta a Variety, amely szerint a rendező fokozatosan teremti meg a veszély hangulatát. "Naturalisztikus dráma", bátor vállalkozás, amely kritikai támogatással nemzetközi utat járhat be. A Variety is kiemelte a Csak a szél minimalista képi világát - amely helyenként lírai felvételekkel tűzdelt -, a hangulatteremtés erejét, valamint azt, hogy bemutatja a "mindennapi, intézményesült rasszizmust", amellyel a család tagjainak a film egy napot felölelő cselekménye során szembesülniük kell.

A lap a szereplők közül Toldi Katalint és a 11 éves Riót alakító Sárkány Lajost emelte ki. A filmben, mint Fliegaufnál az már megszokott, kiemelt szerep jut a hangoknak és a zenének - olvasható a Variety kritikájában.

Fliegauf alkotása, amely a romagyilkosságok hatására készült, nem a mészárlást mutatja be, hanem "félig dokumentarista" módon egy roma anya és két gyermeke egy hétköznapját. A történet főszereplői "ragaszkodnak ahhoz az illúzióhoz", hogy nem történhet semmi rossz, "éppen úgy, mint mi", a nézők - írta Andreas Kilb, a FAZ kritikusa, hozzátéve, hogy amikor aztán "az utolsó percekben eldördülnek a lövések, ugyanúgy felkészületlenül érnek minket, mint az áldozatokat", és ugyanúgy vonatkoznak "ránk is". Még akkor is, "amikor a moziból kibotorkálunk a szabadba, sértetlenül, de nem felszabadultan".

A Berliner Zeitung című lap egyenesen követeli a fődíjat a filmek. Fliegauf alkotásának "kell odaítélni az Aranymedvét" - írta Anke Westhpal Az utolsó napon című kritikájában, hozzátéve, hogy "helytelen" lenne minden más döntés.

Westphal szerint az alkotás "az első perctől kezdve lélegzetelállító", a rendező pedig nem a romákról szóló közhelyeket alkalmazva mutatja be a történet szereplőit, hanem tisztelettel fordul feléjük "és érzi félelmüket". A film a nézőben "csodálatot kelt" Fliegauf művészete iránt és "mély megvetést ébreszt a romákkal szembeni rasszizmus iránt" - fejtette ki a kritikus.

A Die Weltben Cosima Lutz a Pillantások, amelyek még gyilkolni fognak című írásában kiemelte, hogy Fliegauf filmje nem csupán egy roma család életéről és haláláról szól, hanem képet ad a szerző hazájáról is, ahol, "mint ismert, évek óta formálódik az idegengyűlölet klímája". Az alkotás azonban "szerencsére nem tézisfilm", mint a rendező legutóbbi, Womb - Méh című, "csalódást keltő" munkája.

A Tagesspiegelben Peter von Becker a Hőség napjai című kritikájában "grandiózus romadrámaként" jellemezte a filmet, kiemelve, hogy a Csak a szél "csendes, mégis kiáltó" mű, amelyben a felszínen gyakran alig történik valami és mégis minden másodpercét áthatja a "felszín alatti rettenetes feszültség". Hozzátette: Fliegauf Benedek "kiseposza gazdag és minimalizmusában mesteri" alkotás.