Bruce Willis néz. Nagyon néz, azzal a "Másnapos vagyok, mit bámulsz, értem én az élet minden fájdalmát, és megdugom az összes nőt"- nézésével, szem összeszűkül, jobb oldalt apró mosoly, a száj feletti barázdák kissé megnyúlnak. Már a Simlis és a szendében is így nézett a nyolcvanas évek elején, azóta ebből a gyűrött arcból kihozott pár százmillió dollárt, és ugyanazzal az apró mosollyal gyalogolt át remekműveken (Ponyvaregény, Sin City, Hatodik érzék, és a Drágán add az életed csak azért is), ócska tucatfilmeken (Hart háborúja, vagy mondjuk a Kölyök) és orbitális tévedéseken is (legyen mondjuk Az utolsó emberig).
Egyetlen arca van, meg egy továbbfejlesztett verzió, amikor csücsörít is, hogy ezzel jelezze, hogy mosolyogna ő, ha nem lenne Bruce Willis. De persze jó arc ez, alaposan kimunkált, részletesen kidolgozott. Egy "Kék acél" , hogy ide nem illő filmes utalásokkal is dobálózzak.
A 16 utcában is ezt az arcát mutogatja Bruce, csak mintha a szerződésben kötelezettséget vállalt volna arra, hogy mindent még inkább, ahogy még soha: még alkoholistább, még szétcsúszottabb, még gyűröttebb és minden eddiginél jobban csücsörít.
Ő Jack Mosley, a kiégett zsaru, akinek reggel még van egy kis dolga, mielőtt végre eszméletre ihatná magát műszak után: át kell kísérnie egy tanút a tizenhat sarokkal arrébb álló bíróságra. Unalmas rutinmunka, még akkor is, ha az őrizetes minden idők legszánalmasabb viccfekája, aki úgy beszél, mintha egy gettórajzfilmet szinkronizálna álló nap. Mondjuk Mos Deftől, a Hip hopera sztárjától mi mást vártunk.
A történet persze hirtelen fordul egy nagyot, naná, egyébként körülbelül tíz perc alatt rutinszerűen véget érhetne, tizenhat utcánál még a stáblista is hosszabb, ezért gyorsan kiderül, hogy az őrizetes rendőrök ellen tanúskodna, akik persze ezért meg akarják ölni. Jack Mosley nagyot húz a viszkis üvegből, és társai ellen fordul, persze az igazság és a kulturált, józan életvitel nevében.
Persze a filmből az nem derül ki, hogy miért is rendőrök kísérnek át egy rendőrök ellen tanúskodó koronatanút, ráadásul az ügyészség miért is hagyja, hogy a gyanúsítottak szabályos hajtóvadászatot kezdjenek ellene, de semmi baj, kicsire nem adunk, amíg Bruce Willis itt van, nem lehet semmi baj.
Egyébként is, a pár jól eltalált, már-már nézhető jelenetet sablonokkal vették körül, így az "afroamerikai bűnöző megmutatja emberi arcát" és a "kiégett zsaru elmeséli miért szenved" című monológok után grátisz megkapjuk a "Főgonosz elmondja, mit miért csinál" és az "Egyik mellékszereplő hirtelen a jó oldalra áll" elnevezésű történetpaneleket is, úgyhogy a logikai bukfenceken már nincs is kedvünk fennakadni.
A legrosszabb mellesleg, hogy még az érzelgős férfibarátságot sem ússzuk meg, vannak nagy, jelentőségteljes szembenézések és erős, könnyes vállveregetések is. Persze ez senkit nem érdekelne, ha legalább egy pörgős akciófilmet kapnánk a pénzünkért, de a profi akciójelenetek ellenére ez egy vontatott, unalmas, már ezerszer látott kliséfilm. És mintha Bruce Willis sem nézne már olyan nagyon-nagyon.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon