Nem én vagyok a film célcsoportja, hanem a 14-16 éves BRAVO-olvasók, akiket teljesen sötét, nyávogó, picsogva beszélő, retardált mercédeszes hülye gyerekeknek és felpumpált mellű bloggernek lát N. Forgács Gábor rendező. Viccből legalább egy képet megnézhettek volna róluk, mert persze, hogy teljesen FURÁK ezek a fiatalok, de csak gondolnak valamit, esetleg még éreznek is. (Az Apám beájulnával is ez volt a bajunk, bár ott überrulez állami steksz közelítette a produkciót készítő ötvenes skacokat, itt ez sem jött össze.)
Rómeó és Júlia-féle szerelmi történet ellenséges iskolákkal, kosárlabdacsapatokkal és szurkolólányokkal, vezérhímmel meg lúzer dobossal. A középpontban a legszexibb cheerleader, Labancz Lilla áll mind a három színészi eszközével: kerek a feneke, faragott a melle és tömött a szája. Mondhatnánk, hogy Angelina Jolie-nak ez bejött, de milyen igazságtalanok lennénk, amikor egy színésznőhöz hasonlítjuk Labanczot. Címlaplányból nem lesz szalonna.
Ez a film úgy rossz, ahogy van. A Dr.Szöszit keverni a High School Musicallel persze nem lenne alapban rossz ötlet, nálunk ráadásul kimaradtak ezek, sőt ilyen fiatal célcsoportnak filmet gyártani szintén nem butaság, viszont igénytelen, mindenféle tehetség és ízlés nélkül elővezetni az első ilyen filmet az.
Vegyük sorra: a keszekusza forgatókönyv nem lenne annyira borzasztó, ha legalább normális dialógusokat írtak volna, és nem kitalálnak egy nyelvezetet ezeknek a szerencsétlen fiataloknak. A színészválasztás alapötlete nekem bejött, hogy keressünk ismeretlen amatőröket, akik jól néznek ki, de akkor eszerint kellett volna vezetni őket a forgatáson.
Az ellenséges barátnő, Czifra Kingában legalább van élet, van arca és legalább mufurcságából átjön valami, ami a többi fiatal amatőrről nem mondható el. De mivel jelentős részben amatőrök, nem is bántanám őket. A meglepetésre a vásznon feltűnő színészek pont annyira hozzák a kötelezőt, hogy mellettük mindenki kínosan ügyetlen. Még Rékasi Károly mellett is. Azért a filmtörténetben akad rá példa, hogy amatőrökkel egy jó rendező képes legyen jó filmet készíteni (egyik ilyen példa Almási Tamás 1980-as gimisfilmje, a Ballagás), úgyhogy az ötlet nem volt teljesen rossz.
Állítólag - legalábbis a hétfői díszbemutatón azt mondták - ez egyszerre bír trashfilm lenni, illetve ennek az egész közegnek a kifigurázása. Ez meg egy hazugság, ha valaki ilyet mond, az biztos stábtag, és menteni próbálja a filmet. Az Álom.net akkor sem lesz jó film, ha sokan megnézik. Mondjuk a cél úgyis csak az, hogy sokan nézzék.
Az elmúlt napokban nagy vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy vajon Labancz Lilla lesz-e a második Oroszlán Szonja, és egyáltalán mérhetőek-e a mellek és a tehetségek egymáshoz. Igyekeztünk minden tényezőt figyelembe véve portrét készíteni a két színésznőről.
Első jelentős szerep: mindketten buta, szexi szőkét alakítanak, előtte vagy utána különböző mennyiségű ruhát ledobnak magukról. Valami Amerika, Álom.net.
Színészet: LL megmutatott talán mindent, amit valaha a színészetről gondolt, és sikerült hoznia azt a buta szőkét, akit OSz rendszerint hosszú-hosszú próbafolyamatok után, ihletett pillanatokban képes elővezetni.
Színészi eszköztár: LL valószínűleg nem fogta fel, hogy forgatás van, ami jól jel bizonyos színiiskolák szerint, de azért a visítozásnál és az ún. nézésnél illene többet hozni. OSz viccet tudott csinálni magából, jó hangja van satöbbi.
Fenék: Oroszlán Szonjának elég jó feneke van, ezért elutasítóak vagyunk a Valami Amerika 2 sztriptízes seggdublőrről szóló pletykákkal szemben, hiába furcsa a vágás, ami percekig csak hátulról, mindenféle ismertetőjegy nélkül mutatja a színésznőt. Labancz Lilla feneke sem rossz, bár inkább fokhagyma-típusú.
Mell: LL pontosan megtervezett, hatalmas melleket kért, OSz ízlésesen kerek formákkal dolgozik, halad előre.
Szem: LL szemében nem tükröződik a világ szépsége és lényege, míg OSz-nak még a szexi "kancsalság" is jól áll.
Haj: szőke.
Láb: hosszú combok, Szonjáé sportosan izmos
Hát: Lilla idomtalan, mindenféle kidolgozást nélkülöző háta nem bírja a nagy kivágásokat, ellenben Szonjáé mindig sportosan izgalmas.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon