A csajnak büdös a khm sajtja

A Rózsaszín sajt egy pina-metafora, ami az egész sztorit elmondja: a sajtot utálja a főszereplő, mert francia, a korán elhunyt anyja is francia, plusz szerette a sajtot. Az apa imádja a sajtot, a büdöset. Az apa megsúgja a fiának, hogy büdös lesz a csaj úgymond sajtja, nem is történik meg az első szex. A fiú kimegy Franciaországba egy sajtkészítőhöz, aki egyben a családjának egy darabja. Ott a fősajtos egy nő. Neki nem büdös a sajtja, sőt megszereti a sajtot. Haza már ajándéksajtokkal jön a fiú.

Sajtfilm, fejlődésfilm, nevelődési film, tinifilm, apafilm, ezoterikus identitásfilm, vígjáték, dráma, hogy más címkéket ne ragasszak a Rózsaszín sajtra. Elsőfilmként került a mozikba a héten Tóth Barnabás főszereplésével, ráadásul saját forgatókönyvéből rendezte nem kevés nehézség árán (a Pergő képekben érdemes elolvasni Tarr Béla és Tóth Barnabás viszonyát az Mozgókép Közalapítványhoz).

Tóth Barnabás egy klasszikus, szexközpontú tinivígjátékba oltott apafilmet készített. A fiúnak le kell rendezni két dolgot az életében: az apát és a farkát (az apáét és a sajátját is), ha valamelyikkel nem jut dűlőre, akkor baj van. Az apa, Bezerédi Zoltán egy nőgyógyász playboy, aki csak baszik (az ezerszer elhangzó baszik szó érdekes módon sokkal zavaróbb az angol fuck szónál), fiától is csak azt akarja, hogy basszon. A francia diákok is csak ezt a szót ismerik. Szóval van egy ilyen lebutított Amerikai pite-környezet, aminek a középpontjában egy élesen szétválasztott hajú, nem túl izgalmas és eredeti stréber fiú áll a világ összes lelki bajával, amit a férfiak valaha magukra vettek.

Bezerédi a Katona József Színház remek színésze, itt is menti a menthetőt, de Tóth Barnabás nem jó: faarcú, érzelem- és reakciómentes, nem játszik, hanem van. Értem, hogy Woody Allen jó példakép, de ő fantasztikus alapkaraktert talált ki magának, ami a balek fiúval itt is működhetne. Kettőjük frusztrált, bizonyításra és szeretetre épülő szoros kapcsolatának kellene a filmet vinnie, és nem szabadna ilyen elnagyoltan, szappanopera-szerűen működtetni őket.

Az apa-fiú kapcsolat örök téma, mindenki levedlené az apaképét: itt fiú neveli az apját, az apa anyaként kötődik és szeret, a fiú közben az Örök Szerelmet keresi, de legalábbis nagyon hisz benne, hogy sz Örök Szerelmet keresi, mert az első szex csak úgy jöhet össze. Az orvosira járó fiúnak a szupermacsó apát nehéz legyűrnie, aki folyamatosan osztja, és ha ő egyszer egy lányról a randi előtt azt mondja, hogy sajtszagú a pinája, akkor az úgyis van. Az Oidipusz-komplexust itt nem gyilkossággal kell felszámolni, hanem dugással.

A filmidő felénél a srác elmegy egy francia, sajtkészítő faluba a rokoni szálak miatt, ahol egy MILF-fel majdnem valamilyen viszonyba kerül, de persze az Örök Szerelmet keresi beszívva, és mielőtt meteorozni vagy ördögbotozni kezdene, valami ufó-hangszeren (hang drum) zenélni kezd. És akkor érezni, hogy itt az identitás a tét, és hősünk mindjárt megtalálja a nagy válaszokat az életre, de az egésznek Müller Péter-esen ezoterikus a hangulata a francia hegyekben (ugyanezt a választ a Bükkben is megkaphatta volna egyébként). Az utazásnál nagyon megváltozik a film hangulata, az addigi szexközpontúság után itt merengően lírai lesz a tiszta francia tájban a rendező, nehéz is vele mit kezdeni, mert annyira sok mindent kever össze: nyelveket, tájakat, sztorikat, korokat.

Régóta nézem a kisfilmjeit Tóth Barnabásnak, mert viccesek és jók, de rövidről hosszúra nem sikerült a váltás. Példák vicces kisfilmjeire, hogy ma nevessenek is: az Orbán-kabinetből kihagyott Kiss Lajosról, a zsírégetőkrém-disztribútoráról készült a remek Csányi Sándorral a főszerepben, vagy az Egy szavazat.

Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészíkők! De miért a sajtkészítők?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!