Először is nem feldolgozta a regényt, hanem felhasználva szereplőit folytatta azt. Története ott kezdődik, amikor Quijote és Sancho Panza már visszatért regénybeli kalandjairól, éli hétköznapi életét, miközben Cervantes regényéből bestseller lett, és hatására minden életéből kiábrándult polgár lovag szeretne lenni. Don Quijoték ezrei lakják Spanyolhont, így mikor felhívás érkezik, hogy az igazi Don Quijote egy lovagi tornán elnyerheti végre Dulcinea kezét, sok állovag is útnak indul.
A sztori Sancho szamarának szemszögéből van megírva, ami akár vicces is lehetne, de nagyon nem az. Először is lehetetlen akár egy pillanatra is elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a szamár karakterét egy az egyben ellopták a spanyol animátorok a Shrekből, és ezen még az sem segít, hogy ezt be is vallják a rajzfilm első két percében. Másodszor pedig kitalálni sem tudom, hogy amit a szamár szájába adtak, kinek lett célozva.
Az egyszervolt.hu-s vetítésen rengeteg gyerek és néhány szülő mellett néztem végig a filmet, és gyerekkacajra alig volt példa. A mellettem ülő göndör hajú kicsilány is rettenetesen unta a filmet, a „legizgalmasabb” pillanatokban is jobban érdekelte, hány chips van még a zacskójában.
Ezen abszolút nem csodálkozom, hiszen a transzvesztita ló, a logókkal teletűzdelt lovagi tornás jelmez, na meg a rengeteg altáji szöveg nem gyerekeknek való. Ahhoz viszont túl hosszú a film, hogy csupán a 3D-s rajz miatt lekösse a kölköket. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg ijesztő karaktert és ijesztő jelenetet sikerült belezsúfolniuk.
Persze léteznek felnőtteknek szóló rajzfilmek, de a Don Quijote szamarancsa ehhez is kevés, az idősebb nézők nagyrészt kínosan feszengtek a vetítésen és próbálták elkerülni, hogy megmagyarázzák , miért is „vicces” például, ha egy lovag a lováról leesve kerítésen landol széttárt lábbal.
Ez a rajzfilm sajnos még arra is gyenge próbálkozás, hogy bebizonyítsa, hogy az öreg kontinensen is tudnak jó 3D-t készíteni. A szamaras lopás mellett erős a gyanú, hogy más állatot is elcsentek egy-egy tengerentúli darabból, szinte biztos vagyok benne, hogy láttam már a kalandvágyó kakast, a vega oroszlánt és a vérnyestet is valamiben. A saját fejlesztésű ló a felső állkapcsán éktelenkedő csücsöri szájával pedig kifejezetten ciki.
Ha nem lennék annyira mozibuzi, hogy mindent végignézek, ami gyöngyvászonra van vetítve, akkor miután kiderül, hogy az álmodozás áldozatává vált, búsképű lovagból egy ostoba tökfilkót csináltak, tuti kijöttem volna, 4/10.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon