Nem nőből készültek Sas Tamás női

Szélcsend
Gőzsy Kati

Sas Tamásnak két versenyfilmje is van a szemlén, az már biztos, hogy az egyik - szerintünk - rossz. A vitorláson drámázó nőkről készült Szélcsendet bár a rendező felesége, Csikesz Judit írta három nőről, a szereplők inkább a szokásos, 'ahogy a férfiak a nőket elképzelik'-karikatúrarajzok lettek. Vitorlázni indul a két testvér, meg a kisebbik barátnője, énekelgetnek (a börtön ablakában) meg asszociációs játékot játszanak, amiből kibukkan az idősebb lány keserű természete. Persze ennél sokkal súlyosabb a helyzet: ahogy mesterkélten csepegtetik az információkat, kiderül, hogy az egyik lány túl eszelős, a másik túl manipulatív, a harmadik túl naiv közvetítő, ráadásul egy kicsit sem szimpatikus egyik sem. Már a színészválasztást is elrontották, Kováts Adél legalább húsz évvel idősebb a húgát alakító Pálmai Annánál a történetbeli tíz helyett, de amúgy sem illenek hozzájuk ezek a figurák. Adél persze jól játssza a bomlott elmét, de magányosan szólózik, a többiek (Szirtes Ági lánya mellett Kovács Patrícia szerepel még) mintha egy másik forgatásról küldtek volna válaszul videóüzeneteket. Nem is a színészekkel van a baj, inkább az elrajzolt karakterek és a rossz rendezés miatt nincs köztük összhang. Maximum a díszlet találó, az épp olyan, mint egy vitorlás. (Értékelés: 3/10)

Kocsonyaember
Valuska László

Szuperhősös filmre számítottam, Pálfi György is megpróbálkozott a Jött 1 buszban a magyar mítoszt a képregényekkel összehozni, ilyenre számítottam Zánkay Piros 13 perces kisfilmjében is. Végülis ezt kaptam, csak a hős sokkal elfogadhatóbb módon egy barázdált arcú, magányos, idős néni lett a faluból, mint a kocsonyából gyúrt egyszemű gyerek. Először nevettem, majd elérzékenyültem, a kettő között szép menyasszonnyal, titkos katonai bázissal és autós üldözéssel találkoztam, valamint egy megdermedt, mamázó kocsonyagyerekkel. Szépen fényképezett, a kisjátékfilm idejét kitöltő, a nézővel nem szórakozó filmet kaptam, végre.

Fortyog a disznó lába, körme, farka, bőre, feje egy nagy lábasban, ahogy annak rendes helyeken lennie kell. A néni hajnalban felkel, pontos és figyelmes, férje már nincs, senkije nincs, csak a készülődés a falu esküvőjére. Csendben van, hangját nem hallani, arcának rovátkáiban leszámolhatjuk évei számát. Válogatja a kocsonyának valót, a maradékot hanyagul a földre dobja. Ahogy aszpikossá dermed a kocsonya, úgy áll össze egy gyerek. A néni nem lepődik meg, miért tenné, végre valakivel megoszthatja életét. Sajnos a gyerek elszökik, egy katonai bázisra viszik, ahol megvizsgálják. A néni akcióba lép, a gyerekét menti.

A kocsonyagyerek kimenekítése egyben a halála is. Az esküvőn a gyerek testét nagy kanalakkal vájják szét, eszik. A film sem nyújthat boldogságot és megnyugvást.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!