Hámori Gabriella testét nem írják tele

Egy brazil író, aki egyébként megdöbbentően sok zenei albumot is kiadott, Chico Buarque megálmodta, milyen lehet Budapest, sőt milyen benne Hámori Gabi, és amikor álmában két macska volt, akik egymással játszottak, akkor könyvet kezdett el írni másoknak. Végül film is készült belőle. Egy brazil íróról szól, akinek két országban is van szerelme, álom és valóság keveredik, miközben az író könyveket ír másoknak, nyelvet és szerelmet tanul.

A Budapest egy íróról szól, aki érthető toposzokkal és problémákkal viaskodik: macsóként nőkre ír, mert a meztelen test papírszerűsége pörgeti fel. Így teremt nyelvet és nőt, igazi isten a férfi, zseni, aki bérbe dolgozik, mások történetét írja meg, így mások lesznek sikeresek.

A testre írás még mindig erotikus dolog: hastájékot, mellívet vagy fenékfeszületet használni papír helyett már Peter Greenaway 1996-os Párnakönyvében is ilyen volt, sőt ott volt igazán olyan, amikor Ewan McGregor a kalligráfiát a szexualitással ötvözte. A testírás a film elején úgy indul, hogy elvárom, később Hámori Gabi testét is teleírják, de ebből nem lesz semmi, ami mindenkinek jobb.

Persze a béríróból sikeríró lesz később, mint azt láthatjuk, mert Budapesten tanulja meg, mit jelent költőnek lenni (ebben segít Bálint András komolyan gondolt költőparódiája). Ahogy nagyon alaposan a szánkba rágják, az igazi író ismeretlen, és Magyarország az egyetlen hely, ahol szobrot emeltek egy ismeretlen írónak.

A mi ismeretlen írónk valamiért Budapesten találja magát, Budapest maga a pokol: az utcán dugást imitáló Kálloy-Molnár Péterrel és Cseh Zsuzsával, akik a Gálvölgyi show gegparádéjához hasonló színvonalon és harsánysággal beinvitálják vendégüket az Asshole nevű szórakozóhelyre, mert Budapest a világ segglyuka, majd egy orosz rulettes (!) jelenetből kell pálinkától aléltan menekülnie Costának. Egyébként az operatőrből lett rendező, Walter Carvalho nem látott semmit Budapestből, csak a képeslapképeket.

A fenti jelenet sokkolt, de később a Lenin-úsztatás is, vagy amikor Hámori azt súgja a férfinek, hogy büntesse meg, de sok érthetetlen dolog van a filmben, nehezen lehet összepakolni, nekünk hosszú csetfolyamban sem ment.

Hámori Gabinak egy szerencséje van, annyira beleszürkül a filmbe, hogy gyorsan el fogjuk felejteni. Fehér görkorcsolyában, miniszoknyában, térd- és könyökvédőben és bundában csap le a könyvesboltban álldogáló Costára, akit rögtön magyarra kezd tanítani, mert két szívet csak a nyelv köthet össze.

Valami szerelem is kialakul, de egyszer lefekszenek, az tuti, lesz is belőle baba valamikor, de az idősíkokkal bajlódjon Marty McFly (a filmjelenben Brazíliában vagyunk, és valamikor a múltban Budapesten, ami lehet álom is, de a végén mégis Budapesten fejeződik be a történet).

A film az idézőjelekről szól, hogy nincsen egy történet, hanem sok van. Vagy nincs, akár még erről is szólhat a film. Vagy szólhat arról, hogy egyik nyelvről a másikra nem lehetséges a fordítás, csak úgy, ha rengeteg jelentés elvész. Leginkább talán erről szól a Budapest. A film egyetlen pozitívumát is le kell írni itt: az összehúzódás szóról bebizonyosodott, hogy visszataszító, akár a hónalj.