Baltasar Kormákur neve azonban nemcsak a 101 Reykjavík miatt lehet ismerős, ő vitte filmre a Magyarországon is nagyon népszerű Arnaldur Indriason krimijéből készült Vérvonalat is.
Következő munkája, a 2008-as Fehér nászéjszaka azonban szerencsére nélkülözi azt a sötét, hidegrázós hangulatot, sőt az állítólagos csehovi párhuzamot is. Csehov Ivanov című darabja ugyanis csak alig fedezhető fel ebben az izlandi drámában, ami ha pontosak akarunk lenni, akkor csak félig drámai, a másik és jobban sikerült fele egy vérbő vígjáték.
A történet ugyanis két szálon, a múltban és a jelenben játszódik. Az irodalom professzor Jón (Hilmir Snaer Gudnason) azért költözik egy alig húsz házas aprócska szigetre, hogy helyrehozza a házasságát Annával (Margrét Vilhjálmsdóttir), aki feltehetően mániás depresszióban szenved. Az összezártság azonban nem éri el a tervezett hatást, Jón egyre jobban elhidegül feleségétől, és beleszeret egy nála 18 évvel fiatalabb lányba, aki korábban a tanítványa volt.
A múltban játszódó dráma és a Thorával (Laufey Elíasdóttir) való esküvő előkészületei párhuzamosan futnak a vásznon. Míg Anna orvosi értelemben csavarodik be, a násznép a stressztől, a nagy mennyiségű alkohol elfogyasztásától és Jón esetében a lelkiismeret furdalástól.
A magyarul hibásan Fehér nászéjszakának (White Night Wedding) fordított film azonban egy olyan jól megtervezett érzelmi hullámvasút, hogy a végére sem szédülünk bele, sőt még a hányinger is elkerüli az embert, ami igazán nagy teljesítménynek számít az esküvői mozik műfajában. Azt, hogy erre a bravúrra Baltasar Kormákur képes lehetett persze nemcsak rendezői tehetségének köszönheti, hanem annak a számtalan kiváló színész által hozott bolond karakternek, akik mellett még Anna őrültsége sem olyan feltűnő.
De, hogy Izlandon senki nem százas, és hogy ez leginkább az esküvőkön szokott kibukni, az a Családban marad című Valdís Óskarsdóttir-mozi óta a magyar nézők számára is evidens. Természetesen 10/10.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon