Fábry képes az önkritikára

Ha a Dumafilm letiltása egy marketingkampány része, és jövő héten főműsoridőben megy majd az RTL Klubon Szomjas György dokuja, akkor ez lesz az év legjobban elsült gerillaakciója. Erre azonban egyelőre elég kevés esély látszik.

A dokumentumfilm egyik szereplője, Dettre Gábor filmrendező a hétvégén úgy nyilatkozott, hogy Fábry akciójának jogi következményei lesznek. A Dumafilm producere, Huszár Viktor viszont kedden az Indexnek azt mondta, nem szeretnék perre vinni a dolgot, sőt remélik, hogy Fábry sem tesz jogi lépéseket azután, hogy a Filmszemle nulladik napján bemutatták a filmet. „Ez egy barátságot erősítő produkció volt, és szeretném is, ha barátságosan érne véget. Mi jószándékkal készítettük ezt a filmet, és bárkitől, ha bántva érzi magát, bocsánatot kérünk. Minek 4-5 évig pereskedni? Inkább akkor maradjon dobozban, bár én továbbra is remélem, hogy Fábry egyszer meggondolja magát” – mondta Huszár.

Bár az egyetlen vetítést megélt dokumentumfilm „premierje” óta eltelt egy hét, erre a fejleményre azért nem tennék fel nagy összegeket. Fábry oly mértékben elgallopírozta magát az elmúlt évtizedben, hogy néhány nap, vagy hét már nem nagyon változtathatja meg.

Ez egyértelműen kiderül Szomjas filmjéből, illetve a film utóéletéből. A Falfúró rendezője azzal a szándékkal készítette el a később letiltott dokumentumfilmet, hogy csoportterepauta módjára összehozzon három régi barátot (Fábry Sándor showmant, Dettre Gábor filmrendezőt, Heller Gábor forgatókönyvírót), akiket a politika és karrierjük különbözősége nagyon más utakra vitt az elmúlt időkben. Annyi meddő kritika után végre itt lett volna a bizonyíték, hogy igen, Magyarország és benne három magyar értelmiségi megérett már arra, hogy értelmesen, higgadtan, amúgy entellektüel módjára betemessék az árkokat, megbocsássák egymásnak a rasszistázást, a szemkilövetőzést, és tovább sörözzenek és csajozzanak az éjszakában.

A választások előtt és után forgatott film azonban nem a jó és követendő példa lett végül, hanem a csatabárd nyilvános kiásása, amit a szereplők még meg is forgatnak a fejük felett. Van itt minden: egymás nyilatkozatainak megvágása, üzengetés, nyilatkozatháború, nyomásgyakorlás, betiltás - amolyan kis magyar szellemi pornográfia.

Az, hogy ebben az ügyben Dettre Gábor legalább annyira antipatikus, mint Fábry, nem minősíti azt a tényt, hogy Fábrynak nincs igaza. A rendszerváltás után húsz évvel betiltani egy filmet, pont olyan tüneteket mutat, mint ami a showman által legjobban gyűlölt kádári érában dívott. Arról már nem is beszélve, hogy ha - egyébként jogosan - történelmi dokumentumfilmnek aposztrofálnánk a Dumafilmet, akkor Fábry nem is tilthatná be személyiségi jogokra hivatkozva, miután a parlament a Biszku-film botránya után ezt megszavazta.

De tegyük félre a jogot, ugyanis az a néhány kiválasztott, aki látta ezt az egyébként bölcsészklubos hangulatú mozit, nem is érti, hogy mire fel van így felháborodva Fábry. Szomjas filmje ugyanis pont azt bizonyítja, amit sok százezren már nem is hittek volna, mármint, hogy Fábry gondolkodó lény, nem pedig egy ország méretű falu bolondja, aki ha nem is egy poénért, de pár százalékos nézettségemelkedésért eladta az elveit.

A háromszereplős Dumafilmben bár bőven túlbeszéli a demokratikus 33 százalékot és szívesen válaszol a saját kérdéseire, Fábry mégsem tűnik annak az elviselhetetlen, egydrótos Fidesz-robotnak, aminek már évek óta az Esti showderben. De tekintve, hogy szerinte a Dumafilmben róla festett kép, ez a megbocsátó, kulturáltan vitatkozni képes, barátságos és higgadt Ember méltatlan hozzá, mutatja, hogy mégsem stimmel valami: nála az a ciki, ami normális, és az a normális, ami vérciki.

A saját szempontjából tehát valóban kellemetlen, ha kiderül, hogy egy éve még azzal nyugtatgatta majdnem visszaszerzett barátait, hogy nem kell aggódni a Fidesz kétharmadától, mert a demokratikus fékek (a szabad sajtó, az Alkotmánybíróság, a jegybank, stb.) meg fogják akadályozni, hogy elvessék a sulykot. Totálisan érthető és önmagával koherens döntés eltitkolni azokat a filmbeli állításokat is, hogy tulajdonképpen nem is jobboldalinak, hanem szociáldemokratának érzi magát, és hogy a csíraállapotú (értsd a 89-es) Fideszt azért jobban szerette.

Fábrynak van önkritikája, ebbéli tehetségét azonban arra használja, hogy megvédje a hosszú évek alatt felépített imidzsét. Kár, hogy nem számol azzal, hogy ha engedte volna még kétszer leadni a filmet a szemlén, és hogy egyszer lemenjen a Dunán este fél tizenkettőkor, maximum kétezer ember előtt sérültek volna a személyiségi jogai, így viszont majd ha kikerül a netre – amiben biztosak lehetünk – tízezrek fogják megnézni.

Pedig nem ez Szomjas György legjobb és még csak nem is a legfontosabb filmje, bár legalább tanulságos: 8/10.