Címkék

kalóz, aardman, sony, gyurma, animáció, 3d

A gyurmafilmek koronázatlan királyainak - a manapság egyre inkább tiszteletet érdemlő stop motion technikával elkészített - Kalózok című filmje abszolút kilóg az életműből. Leginkább azért, mert főhőse nem egy vérnyúl vagy egy rakétaseggű kakas, hanem egy ember, méghozzá a nemes egyszerűséggel csak Kalóz Kapitánynak hívott kalózkapitány.

Kalózunk szedett-vedett bandájával immár 20 éve próbálja megszerezni az Év Kalóza-díjat, ám a fejükre kitűzött mindössze 12 ezer fontos vérdíj nevetségessé teszi őket ellenfelei, a világszerte keresett Büszke Bellamy és Penge Liz mellett.

Próbálkozásaik során megpróbálnak kifosztani egy szellemhajót, egy iskolásokat szállító kirándulóhajót, egy nudista bárkát, mígnem betörnek Charles Darwin vitorlására, ahol az ifjú tudós felhívja a figyelmüket arra, hogy a legnagyobb kincset saját maguk között kell keresniük, ugyanis szeretett Pollyjuk nem papagáj, hanem a száz éve kihaltnak tartott dodó utolsó példánya. Darwin elhívja őket a londoni Év Tudósa konferenciára, ahol szerinte a dodóért megkaphatják a legértékesebb kitüntetést, amit a Földön csak kapni lehet, ám a kaland nem várt fejleményeket hoz.

Az én fiam nem egy beszari alkat, szerinte például a kajmán a legcukibb állat a világon, a Kalózoknak mégis sikerült kétszer úgy megijesztenie, hogy sírós hangon könyörgött, hogy menjünk ki a filmről.

A dolgot nem lehet arra fogni, hogy a 3D ijesztette volna meg, mivel nem ez volt az első térhatású moziélménye, így láttuk a Verdák2-t és a szintén Aardman produkció Karácsony Artúrt is. A negyedik kötet Rumini után pedig az sem valószínű, hogy a kalózok vagy a tengeri élet megpróbáltatásai verték volna ki nála a biztosítékot. Szóval akárhogy is nézzük, a Kalózok a célközönségnek tényleg ijesztő lehet, nem véletlenül kapott 6-os karikát.

De a felnőtteket is megviselheti ennyi 3D-ben dülledő szem, a koponyák és csontvázak ilyen élethű kidolgozottsága, és nem utolsó sorban az, hogy nem elég, hogy gyerekfilmhez képest soha nem látott mennyiségű szar arcot vonultat fel, de még a világ legnagyobb hatású tudósáról is képes azt állítani, hogy csak egy enyves kezű tolvaj.

A Kalózoknak mégsem ez a legnagyobb hibája, hanem az, hogy hiába a gyönyörűen, utolsó göndörödő szakállszálig kidolgozott látványvilág, ha nincs meg benne az Aardman produkciókra (Wallace és Gromit, Csibefutam, Shaun a bárány) oly jellemző briliáns szellemiség és persze a bájos lelkület. A Kalózok bár felmutat néhány Monty Pythonra jellemző elemet, nem igazán vicces film, és Pollyt, a dodót leszámítva nem nagyon van benne szerethető karakter.

A mozi legnagyobb érdeme, hogy végre leszámol a kalózromantikával, és ez még Johnny Deppnek is jól jöhet, 8/10.