Fenyő Iván jól szexista, csak nem éltek vele

Sas Tamás legyártotta az S.O.S. szerelmet és a 9 és fél randit, amikből kiderült, egyáltalán nem érti a romantikus komédia műfaját. Valószínűleg értetlenül ült a Sztárom a párom, a Randiguru, az Igazából szerelem vagy a 10 dolog, amit utálok benned című filmek előtt, miközben lejegyzetelt egy-két trükköt. De még az előző lecke (S.O.S. szerelem) béna hibáit sem javította ki, inkább megsokszorozta azokat.

A 9 és fél randi dühít, mert megmutatja, hogy mennyire ízléstelennek képzeljük a közönségfilmeket itthon 2008-ban. A pofátlan reklámok, az elrontott filmzenék (Quimbyt betenni Fenyő Iván belső monológjának?), a felskiccelt karakterek, a szar dialógosuk mind nem idegesítenének ennyire, ha éreznék valami akaratot az alkotókban, hogy a film ne csak a pénzről szóljon. (De miért nem adják fel inkább? 300 ezer nézőnél is épp, hogy nem lesz veszteséges.) A közepes alatti teljesítmény, a megúszó taktika már rég nem szabadna, hogy elég legyen: a műfaj bizonyos elemei azért megtanulhatóak, ezeknek többsége szolgai módon benne is van a 9 és fél randiban, de a néhány főbb elem mellett hiányzik az a plusz is, amitől ez egy vállalható film lehetne.

Szerelem a közönségfilm idején

A kerettörténetünkben a pinabubus bestseller-író, Dávid (Fenyő Iván) össze-vissza dönti hanyatt a nőket, pedig régen egy snájdig romantikus lélek volt, meg tehetséges író, de megcsalta akkori barátnőjét és szerkesztőjét, Kovács Patríciát, így minden félrecsúszott. Érthető alapsztori. Az író nem ír, helyette dug, viszont a kiadó könyvet akar, ezért jön az ötlet: 10 nap, 10 randi, 10 sztori egy könyvben. A gond, hogy a forgatókönyvíró sem írt, hanem. Ami biztos, hogy a sztori nem lett kidolgozva, a karakterek nincsenek felépítve.

Fenyő Ivánt például az elején utálnunk, később szeretnünk kéne, de a jellemfejlődést elintézik annyival, hogy a film elejétől a végéig bárkit megkaphat, mert a 'hogyan írjunk egy nap alatt hollywoodi közönségfilmeket'-tankönyvben kihagyták a jellemfejlődés és karakterépítés fejezetet. Fenyő nem lesz soha a magyar Hugh Grant, sem a magyar Will Smith, de a szexista karakter jól áll neki, csak a rendező ezzel sem kezdett semmit.

A romantikus vígjáték zsánerének alapvető titka a két szerelmes hős, akik hosszas harcok után összejönnek, szakítanak, hogy újra összejöjjenek. A piros keretes szemüvegével és az Anna Karenina-kötettel mutatkozó Kovács Patríciából csináltak egy hideg, racionális szerkesztőnőt. Talán ő a legjobb a filmben, pedig hihetetlen nagyvonalúsággal kezelik a szerepét.

Sas Tamáséknak egyetlen jó húzása volt, hogy találtak 10 tehetséges színésznőt. Olyanokat, akik már rengetegszer bizonyítottak színházban ahhoz, hogy fejenként egy-egy 3-4 perces jelenetben (Szávai Viktória egy kicsit hosszabban) megmutathassák, milyen idiótáknak is képzelik a nőket. A randik ötletes játékok lehettek volna, de mivel egyik sincs rendesen megírva (mélypont: a paintballos, a vegás, a részeges), csak bénán lógnak önmagukban egy-egy 4 perces reklámfilmként: A38, paintball, főzőtanfolyam.

Szerencsére a romkom mérhető műfaj. Hányszor nevettem? Egyszer: a rapidrandis jelenetben Botos Éván és Stefanovits Angélán, utóbbi egy keresztény leányt alakít, aki egy párperces ismerkedés után férjet akar, de otthon azt hazudja, hogy hímzőkörbe jár. Hányszor szakadt meg a szívem? Egyszer sem.

Kell egyáltalán erről a filmről beszélni? Nem hiszem: 100 ezren akkor is megnézik a 9 és fél randit, ha Fenyő Ivánnak öltözöm és a kezemben a szponzortól kapott baseballütővel végigmegyek a körúton, és mindenkit arcon csapok, ha bemegy. Amire magától is beindul a szájhagyomány, akkor már késő, készül is Sas Tamás következő filmsikere.

Várjuk a véleményeket a 9 és fél randiról a moziblogon!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!