Seduxen és fajdkakas

Nesze neked Bridget Jones. A mi tájainkon a derék harmincas, egyedülálló, közepesen csinos nők keményen bagóznak, isznak, esetenként Seduxenre, és kétgyermekes macskadoktor pasival vigasztalják magukat, ha éppen úgy adódik.

Dusa a szlovéniai szinglilét reménytelen reprezentánsa. Táncos és tánctanár, de mellette nem dolgozik hegesztőként. A flashdance csak a kopott technopartikra korlátozódik szombat esténként. Közepesen bölcs, hasonlóan szerencsétlen, de erőteljesebb egyéniségű anyja egyedül nevelte, az apa elbujdokolt Indiába, hogy halálosan betegen láthatatlan szereplőként visszatérjen egy királykobrás kosárral.

Kukkoló kis madarász

A családjától is halmozottan terhelt Dusa egyre reménytelenebbül süllyed mindennapjaiba, majd életmódváltási kísérletként kirúgja házas pasiját. A mélypont környékén rájön, hogy valaki megfigyeli, sőt titkon a lakásában járkál - még a lefolyót is megjavítja. De semmi elnyújtott titokzatosság, mielőtt vér folyna, a leselkedő lúzer módon ebukik, - egyszerűen bent ragad a lakásban - és kiderül, hogy a félelmetes kukkoló egy kamaszkorban megrekedt egyetemista, aki - bár a film sokat tesz azért, hogy szimpatikussá tegye - lássuk be: enyhén aberrált.

Persze mindezt azért teszi, mert szerelmes a főhősbe, de képtelen normálisan kapcsolatot teremteni a másik nemmel, ugyanis serdülő korában a szexualitás kíváncsiságtól vezérelve levideózta saját szüleit szeretkezés közben - pedig egykor Jugoszláviában nem volt tiltott a pornó - és a kazettát megtalálta az anyja. Apja a sajátos videófilm első részében vele szeretkezett, a másodikban a szeretőjével, a botrány okozta a nagy kamaszkori traumát. Dusa - aki időközben rájön, hogy terhes - egyre közelebb kerül előbb titkos, majd lebukott imádójához.

Lájtos nyugati magány

A történetet jobb, és kevésbé jó abszurd poénok fűszerezik, lájtosan lepusztult környezettel, mulatságos epizódszereplőkkel, és egy amatőr madarász természetfilmmel megdobva. Az ablak alatt a sztori sutasága ellenére korrekt, szerethető film. Az egymásba folyó napok kilátástalanságának képtöredékekből összefűzött ábrázolása, a szereplők karaktere és játéka sokkal meggyőzőbb bármely hasonszőrű, nyugatabbra forgatott, manapság oly divatos szinglifilmnél.

Az akár hazai környezetbe is beleképzelhető mozi nem szájbarágósan, hanem félszeg realizmussal mutatja be újra azt a közismert alapigazságot, hogy az egyedüllét egyáltalán nem kellemes állapot, és általában nem választás, hanem kényszer vagy determináció szüli, amiből sokszor nagyon keserves kitörni.