Gusztáv
-11 °C
-2 °C

Leprások a tinik ellen

2006.01.27. 12:00
MC Hammer videoklipjeinek rendezője bugyiban futkosós tinihorrort csinál John Carpenter klasszikusából, az ifjú Superman és a hisztis csaj a Lostból számítógépes ködben menekül a digitális leprások elől.

A világért sem vagyunk az ellenségei az újrahasznosításnak, bár azért egy kliprendező (mi több, MC Hammer-kliprendező!) kezébe adni az egyik legnagyobb horrorklasszikust, John Carpenter 1980-as A köd-jét, még akkor is, ha ő rendezte a több-kevésbé vállalható Stigmatát, elég bátor húzásnak tűnik.

A remake főszereplői huzamos kavarás után, szintén merész húzással a Lostban játszó Maggie Grace, a Smallville című sorozatből ismert Tom Welling és a tinifilmekben szintén némi tapasztalattal rendelkező Selma Blair lettek, de ők legalább a rutinjukat tudták kamatoztatni. Rupert Wainwright rendező ugyanis egyszerű tinihororrá butította a horrorklasszikust, ami ráadásul még annak is erőtlen lett, hogy ezzel egy kicsit előreszaladjunk.


Nézze meg képeinket!

A történet ugye annyi, hogy egy kis halászfalu alapító atyái valamikor a 19. század végén szörnyű dolgot követtek el, és most elérkezett a megtorlás. Titokzatos ködfelhő közeledik a sziget partjai felé, benne titokzatos lényekkel, satöbbi. Tekintve, hogy remake-ről van szó, és hogy emiatt a legtöbb mozilátogató legalább nagy vonalakban ismeri a sztorit, elhibázottnak döntésnek tűnik, hogy a száz perces film első hatvan perce a történet kibontásával telik el, ráadásul meglehetős unalmasan. Szaporodnak a baljós jelek, a múzeumban megkondul egy nyelv nélküli hajóharang. Mi lehet a rejtélyes pecsét, ami a tengerparton talált óra fedelébe van gravírozva? És úristen, ugyanez a pecsét van a tengerparton talált hajkefe nyelében is! Rémisztő. Azért Maggie Grace mászkál egy kicsit bugyiban, a műfaj újabb kori szabályai szerint.

Béna ijesztgetés

A maradék negyven perc meg menekülés a rémalakok elől, a feltűnően mesterséges ködben. A körmünket azért nem fogjuk lerágni, ugyanis aki már látott egynél több horrorfilmet, pontosan fogja tudni, mikor jön a hirtelen hanghatással kísért, váratlanul felbukkanó szörnyű arc. (Na jó, eláruljuk: megpörkölt leprásokról van szó.) Nem vagyunk az ijesztgetés barátai, sőt, de a béna ijesztgetésnél tényleg minden jobb. A digitális technika is visszaüt, az eredeti film árnyalakjai itt szépen, sőt túl szépen meg vannak rajzolva, és emiatt aztán egyáltalán nem rémisztőek.

#alt#
Kattintson a képekért!

Mindezt megfejelik a teljesen lapos karakterek, bár a sorozatokban kinevelt fiatalok, és Selma Blair sem különösebben vészes, csak hát - valószínűleg a rendezőnek köszönhetően - nincs mit eljátszaniuk, gyanakodni kell, félni, meg menekülni. Jamie Lee Curtis után viszont ez kevés. A fekete szereplő meg még innen itthonról nézve is annyira sztereotip, hogy az már fáj, rémült, villogó szemfehérjéjű néger, aki persze nem megy a szomszédba egy-egy vicces beszólásért sem.

Bár nem A köd volt Carpenter legjobb rendezése, de legalább kellemesen nyomasztó filmet tudott csinálni a, lássuk be, leginkább kalózos gyermektörténetnek beillő sztoriból. Az új változat viszont megmarad ezen a szinten, amit még a hiphopklipeken edzett Wainwright néhány szépen fényképezett beállítása sem ment.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!