Árpád
-1 °C
9 °C

Petyhüdt szexisten

2005.01.19. 14:10
Nőfaló európai New Yorkban garázdálkodik, aztán jól megüti a bokáját. Shyer filmje steril és felejthető.
Alfie jóképű limuzinsofőr. Szereti a nőket, a jó sok nőt. Hat másodperc alatt eltűnik az életükből, aztán elfelejti a nevüket, az arcukat, maximum arra emlékszik, ha valamelyiknek túl szőrös az alkarja. Rühelli a kötöttségeket, a nadrágja élére vasalt, és robogón közlekedik Manhattanben, ebből is látszik, hogy brit, vagy mi.

Alfie remake. Az eredetit Michael Caine játszotta hatvanhatban: vastag cockney akcentussal, dermesztő közönnyel döntötte le a lábáról azt a bizonyos jó sok nőt, aztán pedig megfizetett mindenért. Negyven évvel később Jude Law játssza a szerepet. A különbség: Law szemmel láthatóan igyekszik, hogy megnyerje magának a nézőt, nem blazírt, mint a gyíkszemű, zseniális Caine, csak édeskés, unalmasan szimmetrikus, lágy metroszex.

Fi-gyeld-a-szá-mat

Alfie
Klikk a képre!

Ennek a puha, behízelgő modorú filmnek van egy másik lényeges vonása: a szájbarágós, erkölcsrendész pátosz, amivel közvetíti a mondanivalót. Alfie úgy menetel a bukás és aztán persze a megtisztulás felé, mint egy középkori moralitás hőse: az allegóriák színes óriásplakátok New York utcáin; Vágy, Útkeresés, Veszteség, és így tovább.

Charles Shyer rendező nem bízott semmit a véletlenre, hát még a félkegyelmű nézőre: feliratozza a lényeget, és ha még így sem lenne világos, merre vezet tévelygő Alfie útja, majd elmondja ő maga. Mert Shyer meghagyta az eredetiből a divatjamúlt, kipofázok-a-nézőknek-a-jelenetemből motívumot, igen, bele a kamerába, így tájékoztatok mindenkit a belső világomról. Persze lehet, hogy van, akinek ez szórakoztató, nekem egy idő után csak kínosnak tűnt.

Rossz retró

A hatvanas évek gyakran visszaköszön. Akkor még nem volt AIDS se, mondjuk, minek beletenni 2004-ben egy olyan filmbe, ami a promiszkuitásról szól, csak megzavarná az eredeti sztorit. Alfie nem használ gumit, teherbe is ejt valakit, ugye, itt kezdődik a mélyrepülés. Azért megy orvoshoz, mert potenciazavarai vannak, nem azért, mert esetleg elkapott valamit a féktelen éjszakákon.

A múltat idézi Alfie főnöke, a limuzinbiznisz tulajdonosa, Wing (Gedde Watanabe) karaktere is: sértően lapos, agyatlan sztereotípia, a selypegő, vicces kis sárga, tizenkettő egy tucat, ilyenek az ázsiai férfiak, mind. Egy ideje nem szokás ilyen filmet csinálni, nincs is sok értelme. Igen, a Jazz Singerben fehér színészt mázoltak feketére, hogy aztán úgy grimaszoljon, mint a feketék, de az 1927-ben volt.

Amellett, hogy ez az Alfie sablonos, erőtlen, didaktikus és hosszúra nyújtott, van azért erénye: az egyik Susan Sarandon profi játéka, a másik Nia Long, a legjobb barát barátnője szerepében. Long egy pillanatra valódi érzelmeket hoz a vászonra és így aztán megragad a nézőben, csak sajnos nincs túl sok sora.

Marad Jude Law, aki a nyomasztóan nagy előd és a gyenge forgatókönyv kettős terhe alatt összeroppan. Sármos, okos, hollywoodira gyúrt színész, de amikor a kéjrobotot játszotta az A.I.-ben, még mindig több szexualitást és emberséget sugárzott, mint most, Shyer keze alatt. Csalódás.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.