A legparasztabb James Bond

Hightech kalap és krumpliorr – 9/10
Gőzsy Kati

Az új Bond-rész, a Quantum csendje a sorozat legegyszerűbb darabja.

Bond már nem az a lelkizős bodybuilder, amerre az első Daniel Craig játszotta részben próbálták félrevinni a karakterét, hanem egy bodybuilder, aki szavak helyett nőkkel dobálózik. Akinek a legnagyobb telitalálat, hogy Stohl Buci a hangja. Aki nem erőlködik az iróniával, hanem azzal viccel, ami van: az erejével és a szűkszavúságával. Mert tényleg nem a szavak embere, meggyőzésként inkább kirúgja ellenfele alól a motort.

Plusz továbbra sem sármos. Ahogy az előző rész óta leamortizálódott baltaarcát és a krumpliorrát nézegettem, azon gondolkodtam, hogy még a magyar rendezők is csak egy Keménykalap és krumpliorr-folytatást készíttetnének el vele. A brit producer, a Craigbe szerelmes Barbara Broccoli beleíratta a forgatókönyvbe, hogy most hetek, hónapok óta nem alszik a bosszú miatt, ezért túl markáns a feje. Bevált a trükk. (Mondjuk, ez mégegyszer nem működik, valószínűleg ezért ígértek be a következő részhez egy arcplasztikát.)

A ruha sem lényeges, az Pierce Brosnan volt, aki minden puhapöcsű jobbkezese után megigazította a mandzsettagombját. Ez most Daniel, akin elöl és hátul is remekül feszül a fehér farmer, ami elég is. Az arisztokratikus eleganciát végleg Bruce Willis-esen macsósra cserélték. Nem vodka-martinit iszik, pláne nem rázva.

A történet is egyszerűbb lett: A gonosz gazdagok cselszövését nem sokáig bonyolítják, így 40 perccel rövidebb a film. Meghúzták a végső nagy összecsapást, kihagyták a menő kütyüket is, az egyik Bond-lány szex utáni monológját (csak egy „annyira dühös vagyok magamra” maradt) és a kis mellű ukrán Olga egész ágyjelenetét. Nem kár a sallangok elvesztésért: autós üldözéssel, pörgősebb jelenetekkel így is – vagy talán épp így – ez lett az egyik legütősebb Bond-mozi.

James Bond megy az érzelmi sivatagban – 3/10
Ács Dániel

A Quantum csendje egy modoros James Bond-film. Egy vékony, képes prospektusban összefoglalja, hogy mi épp a világban a pálya, mik a trendek. Pont, mint az összes eddigi. Milyen a menő csávó, milyen a menő csaj, milyen az aktuális jó kocsi és öltöny. Sőt abban az ügyben is helyre tesz, hogy a világban éppen ki mászkál a gonosz tengelyén, és mi olyanban mesterkedik, amitől a Nyugatnak hideg verejték csorog a tarkóján.

Az új James Bond végig azzal szórakozik, hogy majd jól becsapja a nézőt, mert a tájékozatlan nachoszabáló azt hiszi, hogy a világban még mindig az olajért, gyémántért, kokóért, uránért meg eszmékért és ideológiákért megy harc. De Hókuszpók már nem kínai vagy szovjet kommunista, nem is dél-amerikai diktátor, és nem is arab terrorista. A főgonoszok aktuálisan a gátlástalan üzletemberek, akiknek se Istenük, se hazájuk. Ők a mindent behálózó nemzetközi karvalykodó tőke, akik ülnek a Bécsi Operaházban a Toscán, és szabadkőművesest és Da Vinci-kódost játszva sugdolóznak egymás fülébe dél-amerikai országokról, államcsínyekről és titkosszolgálatokról. Hát ők azok, akik megválságolják a világot, ha nekik úgy tetszik. És ők már azt is tudják, hogy a vízért fog folyni a jövő háborúja. Csak a Jockey-öltönyös CIA-s hiszi, hogy az olaj itt a tét. De ez is azért van, mert Amerika világuralma már Pierce Brosnannél véget ért.

Nem ezektől a görcsös okoskodásoktól agyzsibbasztóan unalmas az új James Bond. Hanem azért, mert azt a nagyon egyszerű sztorit, hogy van egy csoport, ami diktátort akar ültetni Bolívia élére, hogy aztán az ország vízkészletének nagy része fölött rendelkezhessen, kilencven pusztító percen keresztül kavarják összevissza. És ezt szakítja meg (számtani pontossággal ütemezve, ötször három percre) az izomból csücsörítő 007-es, azzal, hogy kergetőzik földön, vízen és végül levegőben. Mindezeket persze más-más, turisztikai szempontból fontos országokban teszi.

Az akciójelenetek pont annyira zavarosak, mint az egész film. Azt sem lehet érteni, hogy épp ki áll, és ki lóg fejjel lefelé, kinek a mijébe állt bele micsoda, hogy épp az ellenfelét vagy önmagát vágta hókon Bond. Pedig az előző film, a Casino Royale darus jelenete olyan lenyűgözően szórakoztató és szép volt, hogy a néző már-már azt hihette, hogy a mozi mégsem nyúlt ki végleg.

De ami miatt a legbénább ez a film, az az, hogy semmilyen azonosulási felületet nem ad. Senki sem szerethető, de még csak nem is kedvelhető, senkit sem lehet utálni, senkitől sem lehet félni, de még csak tartani sem. Minden karakter sótlan, depressziós és alkoholista, James Bonddal az élen, aki civilebb a pályán, mint hegedűvirtuóz egy Mundruczó-filmben. Az új James Bond egyszerűen semmilyen.

És ha már Daniel Craignél tartunk, azt nem gondoltam volna, hogy valaha visszatér a vászonra a „nem anya szült, letöltöttek a netről, egy arckifejezésem van, az sem moccan rambó-terminátor”-vonal. Épp ideje lenne lecserélni őt egy fekete színészre. Az aktuális trend jegyében.

Ja, a csaj, az jó volt.