Chiara Mastroianni messze esett a fájától

2008.05.19. 15:50
Az első három nap után megállapítottuk, hogy színvonalasabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűnik az idei cannes-i felhozatal, mint az elmúlt néhány évben bármikor. A szervezők ígéretükhöz híven egy-két kivételtől eltekintve határozott művészi elképzelésekkel rendelkező és társadalmi mondanivalót is felvállaló filmeket válogattak.

Leonera (8/10) -
Valuska László

A fesztivál eddig egyik legjobb filmjét hozta az argentin rendező, Pablo Treparo női börtönvilágot feldolgozó drámája. Véres arccal, kisírt szemekkel ébred főszereplőnőnk egy lakásban, amit beborít a vér, majd két férfi meztelen testét látni. Ez a nyitójelenet. A befelé forduló, helyes lányt gyilkosság vádjával bebörtönzik. A filmből egyáltalán nem derül ki, ki követte el a gyilkosságot (a lány végig tagad és sejtetik, hogy nem ő), de ez érdektelenné is válik akkor, amikor egy fiatal nőnek kell mindezt túlélni gyerekével, akit már a börtönben szült meg. A végtelenül magányos Julia élete szülése után átalakul, saját magát is ismeretlen oldaláról ismeri meg. A főszereplőt alakító Martina Gusman nevét meg kell jegyezni, az alakítását itthoni példával Tóth Orsi játékához tudnám hasonlítani, mert mindent bevállal és végtelenül kemény, fájdalmas. A film pedig egy pillanatra sem kínos, nem giccses és nem álintellektuális. A dél-amerikai mozik mindig különlegesek, mert a legborzalmasabb társadalmi valóságot is olyan derűvel tudják megfogni, hogy kelet-európai szívünknek annyi. A rendező a sajtótájékoztatón elmondta: "Különböző típusú családokról akartam filmet készíteni: amibe beleszülettél, amit létrehoztál és amiben éppen élsz."

Három majom (7/10) -
Gyenge Zsolt

Cserbenhagyásos gázolás átvállalására kéri fel a választások előtt álló politikus sofőrjét a török Nuri Bilge Ceylan munkájában. A rendező előző két, Cannes-ban felkapott filmjében kidolgozott, lassan építkező, modern művészfilmre jellemző filmnyelvét töltötte meg korábbi munkáinál sokkal dúsabb történettel. A börtönbe kerülő apa hiánya hozza felszínre a családban létező feszültséget, azonban mindenki a három majmot játssza: vakok, süketek és buták a problémákkal szemben. A gyönyörűen komponált mozdulatlan képek egy szokásaiba és kommunikációs problémáiba merevedett családot és társadalmat villantanak fel. A filmet a francia sajtó imádja.

Karácsonyi történet (5/10) -
vl

A francia film igazi hercegnőjének tartják a 64 éves Catherine Deneuve-öt: aki a vörös szőnyeges bevonulásával és nyilatkozataival is megmutatta, hogy az is. "Mindenki egyre fiatalabb lesz, én egyre öregebb, ez a rés köztünk egyre szélesedik" - válaszolta ironikusan az újságírónak, aki azt kérdezte, hogy a fiatal rendezők lendülete tartja-e a pályán. Az ő új filmjével nyitottam a péntekem: a cím inkább utal egy gyerekfilmre, mint egy családtag halálát feldolgozni képtelen családtörténetre, aminek a középpontjában a súlyos beteg anya, Deneuve áll. Arnaud Desplechin két és fél órás filmjének voltak jó percei, de összességében még attól sem lett jobb, hogy az új James Bond-ellenség, Mathieu Amalric nagyon erős volt az idióta humorú, piás gyerek szerepében. Igazi, többrészes francia Guldenburgok örökségével találkoztunk, amiben minden fél órában bedobtak egy újabb megoldhatatlan családi drámát, amit igyekeztek humorral oldani. A rendező, Desplechin elmondta, a valódi életnél jobban szereti a mozit, mert "az sokkal jobb, intenzívebb és érdekesebb". Deneuve a filmben együtt játszik lányával, Chiara Mastroiannival, de közös jelentünk nem volt. A sajtótájékoztatón egy dolgot lehetett megállapítani: Deneuve és Marcello Mastroianni lánya az életben helyesebb, mint a filmen, de így sem ér a szülei nyomdokaiba.

Boogie (8/10) -
GyZs

Pia, flört, prosti - ez a három dolog képviseli a sok évvel ezelőtti fiatalos lendület emlékét a három régi osztálytárs számára, akik egy borongós május elsején futnak össze a kihalt román tengerparton. A román filmipar újabb szikár kisrealista filmmel készül bevenni a Croisette-t az idén, igaz, hogy csak a Rendezők Két Hete mellékszekcióban. Boogie a beceneve annak a harmincas srácnak, aki feleségével és kisfiával tölti a szabadnapját, és aki a régi haverokkal való találkozás során döbben rá saját életének kiúttalanságára. A filmben jószerivel semmi sem történik, a figurák ülnek egymás mellett, kortyolgatják az italukat, keresik a szavakat és a gesztusokat. Radu Munteanu lassan, türelmesen, rendkívül természetes és hiteles szituációkon keresztül követi végig szereplőit egy éjszakán keresztül, melynek végén az embereknek és világuknak a kisszerűsége marad keserű szájízként bennünk. A Boogie az új román film immár megszokott stílusát képviseli, de talán kevésbé felkavaró, átütő erejű, és formailag kevésbé pontosan kidolgozott, mint a tavaly Arany Pálma díjat nyert 4 hónap, 3 hét, 2 nap.

Serbis (5/10) -
vl

Olyan jó filmötletnek tűnt, hogy egy Family névre keresztelt pornómozit üzemeltető családról filmet készítsenek, mégis annyira nem sikerült. A fülöp-szigeteki colour locale tökéletes, a film borzalmas hangjáról nem lehet eldönteni, hogy csak béna volt a hangtechnikus vagy szándékosan ábrázolják így a környezetet. A film expicit szexjelenetei a férfiak között, illetve a gennyes kelések teljesen természetesnek tűnnek ebben a közegben, ahol a tizenéves lány, az anya meg a nagymama is szedi a jegyet. Kicsi, a pornó és a szex köré épülő közösséget mutat be Brillante Mendoza, akinek filmje épp emiatt került be a versenyprogramba a Reuters szerint. De a film nem állt össze, talán ezért oldotta meg a végét a rendező a zárókép felégetésével. Tényleg, nálunk miért nincsenek pornómozik?