Hullaházba vágva

Vincent a Collateral kezdő képsoraiban a Los Angeles-i repülőtéren pár másodperc alatt határozottan átvesz egy csomagot. De van a filmnek egy másik főszereplője is Max, a taxis, akit egy nehézkes, hosszú flörtölés közben ismerhetünk meg, amit egy államügyésznővel folytat. A beszélgetés alatt bealkonyodik, és Maxről kiderül, hogy álomvilágban él tizenkét éve: azt mondogatja, hogy a taxizás csak átmeneti az életében, mert várja a saját projektje. Pedig a limuzincég már rég belefáradt a várakozásba.

Klikk a képre!

Végignézhetjük, ahogy a nem létező magánélete nagy lehetőségét elszalasztja. Bár érzi, hogy a társadalmi különbségek nem számítanak egy férfi és egy nő között, ha mindketten bensőségesen ismerik Los Angeles térképét, a nőtől kapott névjegyet mégis "úgysem merem felhívni" arccal süllyeszti el, és máris fogadja a következő utast. Pechére Vincent száll be a csomaggal, amiből elővesz egy laptopot, és megkeresi az első likvidálandó személy nevét. A romantikusnak induló film rémroadmovie-vá válik.

Gyorstalpaló zombiknak

Az alapképlet az első gyilkosság után kiderül: Vincentnek öt embert kell kivégeznie az éjjel, akik egy drogkartell elleni tárgyalás kulcsszereplői, és a szemtanúvá váló Maxet kényszeríti arra, hogy a helyszínekre furikázza el őt. Miközben a kiszámítható fordulatok kiszámíthatatlan megoldásaival jut előre Max és Vincent a triádok szórakozóhelyein, átjön a film üzenete is: "Megérdemli a pancser Max! Sőt még Godzilla is ráléphetne a steril szélvédőjére."

Michael Mann thrillerbe burkolt sztereotípiája ugyanis az, hogy Max zombiléténél nincs rosszabb. Így fordulhat elő, hogy a tudatos életet élő pszichopata nemcsak jobb fej és jobb humorú a bértaxisnál, de embert is farag belőle, nagy dolgok megtételére és jellemfejlődésre kényszerítve őt.

Vincent egyéjszakás, gyorstalpaló programjában többfordulós próbatétel szerepel, néhány szó- és fegyverpárbajjal, bilinccsel és hullával tarkítva. Max mindazt átéli, amit Michael Douglas a Játszmában, csakhogy ez nem játék, és Max igazán életveszélyben van.

Cruise jobb bérgyilkos Kidmannél

Klikk a képre!

Tom Cruise élete legjobb alakítását nyújtja a kíméletlen gyilkológép szerepében, sőt megtalálta saját bérgyilkos stílusát is. Ezúttal nem mondhatja senki, hogy exfelesége jobb lett volna erre a szerepre. Egyetlen hibája az ősz haja: bár ez megható tisztelgés A Sakál napja főhőse előtt, a kamera így sem szeret elidőzni Cruise fején.

Max szerepében Jamie Foxx méltó partner, sőt már arról nyilatkozott, hogy a saját alakítása Oscarra érdemes. A színvonalas mellékszereplők közül a spanyol sztárszínész Javier Bardem emelkedik ki a latin drogbáró szerepében, de Will Smith felesége is megnyerő államügyészként.

Oldalgó prérifarkas

Mann, a Starsky és Hutch forgatókönyvírója, a Miami Vice producere 1981 óta a városi "westernek" rendezőjeként ismert: a Collateralhoz hasonlóan a Kesztyűs kézzel és a Szemtől szemben című filmjeiben is a szótlan hősök összecsapását dolgozza fel intellektuálisabb dialógusok és izgalmas képi világ segítségével.

A rendező márkajele ezúttal az egymást "menő pszichopatának" és "amatőr pszichomókusnak" nevező főszereplők végső szópárbaja, de ugyanilyen manni jegyek a lassú lírai etűdök is. A szokásos összefoglaló motívum sem maradhatott ki: a holdfényes főúton a kocsi előtt átoldalog egy prérifarkas, a jelenetet pedig megdöbbenve nézi a szimbólum alanya, az éjjeli műszakos bérgyilkos.

A lényeg, hogy Michael Mann élete legjobb filmjét alkotta meg, ami a bevállalt lassú jelenetek ellenére is pörgős iramot diktál, amiben minden szerep telitalálat, és ami minden fordulatával azt bizonyítja, hogy ez 2004 legjobb thrillere, miközben Robert Altman Rövidre vágvájához hasonlóan kis epizódokban villantja fel a likvidáltak és az életben hagyottak életét.