Szőke Kern felemás fércműben

"Hagyd, féltékenyek" - vigasztalta Kálomista Gábor producer a Millenáris Teátrumból a bársátor fele terelgetve a film főszereplőjét, Kern Andrást, aki a több száz fős szakmai közönség előtt a Csudafilm szemlés díszbemutatója után csak gyér tapsra hajlonghatott. A nem létező filmes szakma kineveti a filmet, a mozik közönsége meg élvezi?

A Millenáris közönsége magában egyesítette mind a kettőt. "Ez szar volt" - mondták mellettem a film végén szedelőzködve, annak ellenére, hogy a legnagyobb jóindulattal is csak sutának nevezhető gegeken azért elkacarászgatott a közönség. Kern hozta szokásos formáját, és ha improvizált monológjaiba becsúszott egy-két "picsa" és "bassza meg", a Heti hetesből ismerős "elfogtunk egy levelet" receptje hozta a várt reakciókat.

Nem találták sehol Jókai szigetét

A film eleje is még működik, a budapesti hajléktalan szőke férfi felemás nadrágban nagy örökséghez jut, felpakolják egy repülőre, hogy egy görög hotel tulajdonosa legyen. De ott egy kőkazdag, ellenséges igazgatónő fogadja, és valóban közönségfilmhez illő sztori, hogy hogyan lesz ebből happy end, hogy hogyan jön össze a két ötvenes, és hogyan derül ki, hogy sem a pénz, sem a Marseillaise nem boldogít, ahogy azt már a Jókai-film végén, Az Aranyemberben is láthattuk.

Ehhez azonban fontos lett volna az is, hogy a kiindulópont és a végefőcím közötti utat legalább maguk az alkotók megtalálják. Helyette minden forgatókönyvírói indoklás nélkül kínos jeleneteken, sablonos párbeszédeken, jelzésértékű mellékszereplői alakításokon át tapogatózva halad a film a vége felé.

Az elnagyoltságról nem is beszélve. Itt vannak például Nikosz hajléktalan barátai: a magyar színészvilág színe-java, Kovács Lajostól Szarvas Józsefig, csak éppen nyolc mellékszereplővel képtelenség cselekményt alakítani, ezért többnyire részegen üvöltöznek a szálloda halljában. Nem véletlen, hogy a fogatókönyvírók inkább felpakolták őket egy hajóra, hogy csak akkor térjenek vissza, mikor Nikosz és az igazgatónő túljutott egy-két értelmesebb mondaton. A karótnyelt igazgatónőből pedig olyan indokolatlanul lesz egy magyar hajléktalanba szerelmes szexistennő, mint egy Kovi-féle pornófilm biztosítási ügynökéből kúrógép.

A film mélypontjai közül is bőven válogathatunk a természetvédelmi területen szalonnát sütő, mozgalmi dalokat éneklő hajléktalanoktól a film végére illesztett klipig, amiben a főszereplő a producer gyerekeivel ugrál a homokban.

A színészek viszik a hátukon

A fércművet a rendező Ragályi Elemér nem ért rá összefogni, mert éppen profi forgatókönyvíró nélkül írta a sztorit Kernnel, vagy operatőrként ügyelt a jelenetekre, vagy éppen profi vágó nélkül a filmet vágta.

Egy ilyen alaptörténetből könnyen lehet közönségsiker, pláne bátor a kijelentésem, hogy már tudjuk, az lett. Koltai Róbert filmjeit megunva a közönség új szórakoztató filmre vágyik, de ez nem az a profi mozi, amire a nézők pénztárcájukkal hadonászva jegyet váltani készülnek. Valahol Görögországban elromlott az egész, és a főszereplők - Kern András, Rudolf Péter és Katerina Didaskalou - nem tudják egyedül elvinni a hátukon a Csudafilmet.