Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHogy fognak így a nézők dominóban hányni?
További Kritika cikkek
Te vagy a betegség és én vagyok a gyógyszer
Aki látott már egyet is Fűrészből, vágja az alapkoncepciót: Jigsaw, a barkácsüzletek jóbarátja folyamatosan játszani akar. Meg van róla győződve, hogy a játékra kényszerített egyedek világképe radikálisan változik (mintegy javul), ha kibírják a sajátos stílusát (halálos csapdába helyezés). Még életének utolsó perceit is ennek a célnak szenteli, ebben az etűdben ezt követheti vele, aki nem ugrik el. A szokásos moralizálós vérengzős igazságosztás most sem marad el, de inkább Günther von Hagens preparálja fiókosszekrénnyé azt, aki a triplacsavaros csattanó kedvéért ül végig egy olyan filmet, ahol az igazi izgalmat az adja, vajon hogyan lehet ezen csavarni, minek és különben is meddig tart még a film.
A karakterek hozzák az elvárható minumumot, a straight-to-webtévé stílusnál kettővel mesterkéltebb formát, a költségvetés prioritásait már az első résznél valahova máshova helyezték, és ez a ráfordítható pénz növekedésével sem változott. A fia "gyilkosaival" szembesített apa talán egy fokkal idegesítőbb, mint a vele párhuzamosan a gyilkos életéért küzdő doktornő, de idővel fordul a kocka. Ráadásul belekevertek egy vagonnal az előző részből, így aki arról lemaradt (nohiszen), az még nálam is kevésbé fogja átérezni a szereplők motivációját, pedig az összeset láttam.
Utazás a koponya körül
Nyilvánvalóan az undorító, véres és brutális jelenetekért ül be az ember egy olyan filmre, amit vérrel nyomatott plakáttal hirdettek Amerikában, de nincs is ezzel semmi baj. Viszont eljött a spoilerezés ideje, vagyishogy felsorolódnak a hívószavak, amire a célközönség felkapja a fejét: bordatépés, koponyalékelés fúróval és körfűrésszel, disznóbélszarbafojtás, végtaggöngyölés. A fagyasztás szerintem tévút, csak a csöcsök miatt kerülhetett a filmbe.
Az viszont már az előző részeknél is idegesített, miért rántják el a kamerát másodpercenként hetvenszer, amikor erőszakot mutatnak? Hogy fognak így a nézők dominóban hányni? Most nem emlékszem pontosan, az Indiana Jonesban mutatják-e végig a szívkitépést, de az internetes lefejezések korában elég sovány. Ha nem a néző, hanem az operatőr kapkodja el a fejét.
Dermatológiailag tesztelt
Az erőszakos jelenetek közti időhúzásban egy csomó csöpögős flashback terrorizálja a trancsírozásra váró ifjúságot, amik alatt el lehet morfondírozni, vajon milyen lehet egy olyan emberrel piknikezni, akinek az a kedvenc hobbija, hogy arccal egy tócsa vérbe fekszik benyugtatózva.
Csak remélni lehet, hogy ezek után nem vesz starwarsi fordulatot a "trilógia" és nem kezdik el bemutatni az óvodás Jigsaw csínytevéseit és botladozásait, bár az igazat megvallva butaijesztgetős gyurmatévésorozatként tutira lenyomná a Teletubbiest. Aki elegáns sorozatgyilkolásra vágyik, nézzen Dextert az interneten, aki meg egy kiadósat hányni szeretne gyorsabban megoldja egy pávatollal.
Rovataink a Facebookon