Fábián, Sebestyén
-12 °C
-3 °C

Egy gésa kiherélt emlékiratai

2006.03.23. 16:43
Hiába japán szamurájharcosként és kínai wuxia-hősnőként ismert sztárok a főszereplők, hiába a tört angol, a divatbemutatóra illő japán ruhák, hiába a gésatörténet, a keserű szerelmesfilm lényege mégis hollywoodias: közhelyekre épült. Tudjon meg mindent a gésákról, amit már eddig is tudott!

1997-ben jelent meg Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című bestsellere, amiben Mimeko Ivaszaki nevű gésa emlékeit vetette papírra. A történetet a gésahagyományokkal ellentétben nem változtatta felismerhetetlenné, viszont kicsit bulvárosított rajta, így sikeres, izgalmas és könnyen olvasható regény lett.


Klikk a képre!

Az ez alapján készült film is könnyen érthető, csak közhelyes és unalmas. Pedig jó az alaptörténet, szépek a nők, szépek a ruhák, és mégis. A narrátor megmaradt szövegéből kliségyűjteményt lehetne összeállítani, az érdekesebb jeleneteket le sem forgatták, a színészeket pedig többnyire csak a ruha teszi. Hiába a sok erény, sajnos ennyi elég ahhoz, hogy szép altató legyen a Chicago rendezőjeként ismert Rob Marshall új filmjéből.

A történet szerint a szegény családból származó kislányt eladják Kiotó előkelő gésanegyedébe, ahol minden pillanatát megkeseríti az ottani ház gonosz és féltékeny gésája (Gong Li). De Szajuri szívósan viseli a megpróbáltatásokat, mert egyszer egy idegen férfi kedves volt hozzá, és célja hogy gyönyörű gésaként a közelébe kerülhessen. Nem lesz nehéz sikeresnek lennie, hisz szürkéskék szemével igazi unikum a japánok között. Sőt még a kínaiak között is.

Angolul beszélő kínaiak

Ugyanis a legismertebb kínai sztárok játsszák a három főbb szerepet: az 1993-as Isten veled, ágyasom!-ból ismert 40 éves Gong Li a gonosz Hatsumomo szerepében elvinné a hátán az egész filmet, ha ő lenne a főszereplő. Így csak a harmadát viszi. Olyan összetetten ábrázolja a gonosz figuráját, hogy még a féltékenységével is jobban tudunk azonosulni, mint Szajuri reménytelennek tűnő szerelmével.

Zhang Ziyit a kék kontaktlencsével tündöklő főszereplőt eddig a Repülő tőrök klánja és a Tigris és Sárkány wuxia-üdvöskéjeként ismerhettük. Ezekben a kínai kardozósfilmekben minden fizikai törvényt meghazudtolva mászkált a falakon, röpködött a levegőben, most csak szimplán gyönyörű. Filmbeli pártfogója és tanítója Michelle Yeoh (kínai filmek sztárja, de eredetileg maláj szépségkirálynő) le is játssza a vászonról, ami Yeoh érdeme mellett Ziyi vázlatosra írt figurájának is köszönhető.

Arthur Golden regényéből csak egy történetszálat vesz át a film, a stílust és izgalmat kevésbé. Mellékesen unalmassá teszi például a könyv legérdekesebb részét, Szajuri szüzességének elvesztését, amiben az öreg orvos összegyűjti a lány vérét és beteszi a fiolát a gyűjteményébe. Ugyanez egy semmitmondó jelenetben köszön vissza a filmen, és csak annyit látunk, hogy az orvos a lány fölé hajol.

Hasonló a helyzet az elérhetetlennek tűnő férfi figurájával: a könyvbeli kedves, de az utolsó pillanatig hideg elnök, aki sokáig nem tanúsít érdeklődést a főhős iránt, a filmben teljesen ki lett herélve: annyira jóságos, hogy az egyszerűség kedvéért folyamatos odaadással néz a nőre, szabadidejében pedig rezignált. Ken Watanabét láttuk már jól játszani Az utolsó szamurájban és a Batman kezdődik!-ben, de ezúttal csak olyan, mint egy odatévedt statiszta.

A sűrű gésabölcsesség álmosít

Gésasztorik:

Miután 1997-ben megjelent Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című regénye, Mimeko Ivaszakit, akiről a főszereplő gésát mintázta, több halálos fenyegetés is érte. A gésák legfőbb kötelezettségei közé tartozik ugyanis, hogy ismerőseikről semmiféle információt nem adhatnak ki. Ivaszaki nehezményezte, hogy a regényíró nem változtatta felismerhetetlenre a történetét és sokat bulvárosított rajta. Az exgésa be is perelte Goldent, amiért az nem tartotta magát megegyezésükhöz, miszerint a történetben senki nem ismerhet magára. Golden regénye után egyre divatosabb lett feltárni a titokzatosnak tűnő gésák világát Az Egy gésa emlékiratai címszereplőjének mintája Mimeko Ivaszaki később maga is megírta élettörténetét, Gioni gésa címmel, majd egyre másra jöttek a gésakönyvek és gésamemoárok, úgy, mint például Kiharu, a gésa, a Szamurájok, A cseresznyevirágok hölgye stb. A gésák aranykora a 19. század végén - 20. század elején volt, amikor több ezren is működtek és tanultak. A második világháború után a megváltozott értékrend következtében számuk meglehetősen csökkent, ma már csak néhány százra ha tehető Kiotóban, ahol hagyományosan tanultak és éltek a gésák.

Az amerikai rendező gésafilmje egy 1895-ös Lumiere-mozira emlékeztet, ahol az eredeti képsorokat leforgatták japán miliőbe helyezve, hogy a néző lásson mozgó képeket egzotikus külsejű emberekkel. A várakozásokkal ellentétben Marshall filmjéből nem tudunk meg többet a gésákról, mint ami eddig is köztudott volt, vagyis a gésák nem kurvák, hanem a szórakoztatás művészei. Ez nem is lenne baj, mert egy szép szerelmi történetet bárki szívesen végignéz, de mikor a többször remélt stáblista helyett sokadszorra is egy újabb gésabölcsességet kapunk a nyakunkba, akkor hiába a világháború, a cseresznyevirág, az újjáépítendő gyár, már az sem érdekel, hogy a végén egymásra találnak-e a szerelmesek.

Maximum a körítést nézegethetjük: gyönyörűek a képek, gyönyörűek a jelmezek és élvezet nézni a vásznat. Nem csoda, hogy az operatőr, a látvány- és a jelmeztervező kapott Oscar-díjat. A gésák ruhái, tradicionális hajkoronái a 21. századi néző ízlését szolgálják ki, a modernizált ruhák is csak részben korhűek. Aki rajong a divatbemutatók világáért annak különösen ajánljuk, bár csak ennyi 140 percig még nekik is sok lehet.

Az Egy gésa emlékiratai vasárnap délutáni alvás helyett kellemes kikapcsolódás anya-lánya párosoknak. Az igazi gésafilmre azonban még várnunk kell.

Gésatörténelem:

A gésa szó jelentése művész, és az első gésák az Edo-kor elején, 1600-as években tűntek fel. Ezek a gésák férfiak voltak, a vigalmi negyedek prostituáltjait és vendégeit szórakoztatták, többnyire mulattatóknak, dobosoknak hívták őket. 1751-ben egy simabarai bordélyházban a vendégek meglepetésére egy női dobos tűnt fel a zenészek között, akit társai geikónak hívtak. Ezt a szót Kiotóban a mai napig használják a gésa szinonimájaként. 1780-ra a női gésák száma meghaladta a férfiakét, és 1800-ra a gésa szón már egyértelműen a nőket értették. A vendéglátás az Edo-korban (1600-1867), különös tekintettel a női szórakoztatás ágazataira, a kormány szigorú ellenőrzése alatt állt. A prostituáltak mellett a szórakoztatás előkelőbb és kulturáltabb módját biztosító nők is engedéllyel ellátott mulatónegyedekben működhettek. Ehhez a felsőbb osztályhoz tartoztak a gésák, akiknek hatóságilag tilos volt nemi kapcsolatot létesíteni vendégeikkel, és akik később teaházakban szórakoztatták vendégeiket. A városi szórakoztató negyedek kedvelt búvóhelyei voltak a bűnözőknek és az 1850-es évektől kezdve az egyre növekvő létszámú politikai ellenzék tagjainak is, akik később jelentős politikai személyekké válva korábbi gésavendéglátóikat vették el feleségül, ezzel indítva a gésaszakma felszabadítását, melynek hatására a gésák már nemcsak a társadalom legműveltebb alakjai lettek, hanem legmodernebb, legdivatosabbak is. A második világháborút követő időszakokban egyre-másra jelentek meg az álgésák. Gésának lenni magas rangú tisztég és rengeteg financiális befektetést igényel, hiszen hat éves koruktól nevelték őket a beszéd, a zene és a tánc "művészeivé", ezért később kialakult azoknak a szórakoztató lányoknak az intézménye, akik funkciójukat tekintve szintén társalgás-éneklés jellegű szórakoztatásnak felelnek meg, viszont nem szükséges feltétlenül a művelt háttér. Ma hoszteszeknek nevezik őket, és minden Japán nagyvárosban több száz ilyen hoszteszklub működik.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.