Vin Diesel és az arcizmok vontatása

Mi jót várhat az ember egy olyan családi vígjátéktól, aminek az izompacsirta Vin Diesel a főszereplője? A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a film magyar címe Gorilla bácsi, ami már önmagában is hátborzongató. Persze a kritikus próbál szabadulni előítéleteitől, de a Disney logó felvillanásakor már tudjuk: ez nem lesz könnyű.

Ijesztő előjelek

A Gorilla bácsi abba a kategóriába tartozik, amit még szombat kora délutánra sem ajánlanánk, éppen ezért elsőrangú érv a fogamzásgátlás mellett: a büdös kölke miatt még ilyeneket kéne nézni.

A cselekmény rendkívül ötletes és csavaros is persze. A szuperkommandós nem tudja megmenteni a tudós életét, ezért aztán az meghal. De előtte még feltalált (a tudós) valami nagyon érdekeset, amit az özvegynek el kell hoznia Svájcból, szóval az öt gyerek egyedül maradna otthon, kitéve a gyilkosok atrocitásainak. Diesel tehát élete legnehezebb küldetését kapja: vigyáznia kell a kölkökre. Hogy pontosan miért is Amerika elitkatonájának kell óvóbácsit játszania, nem derül ki.

A kis gazfickók védelmére nyugodtan kirendelhettek volna pár rendőrt is, amíg Diesel valamelyik közép-afrikai népet lemészárolja, de akkor nehéz lett volna Arnold nyomdokaiban maradni. Mert Vin Diesel láthatóan nem akar elmaradni elődjétől, a baj csak az, hogy akkor vállalja be az Ovizsarut, amikor még feleannyira sem híres, mint a grazi torony. Ráadásul hiányzik belőle a germán báj, és még a kormányzónál is gyengébb színész.

Háromfunkciós

Pedig már Schwarzenegger mellé is valószínűleg darukat és egyéb munkagépeket rendeltek, hogy meg tudják mozgatni az arcizmait, a kései utód azonban képtelen az érzelmek kifejezésére. Tud nézni előre, balra is elég jól, néha kitekint jobbra, de ennél többre ne számítsunk. Persze akciófilmekhez ez tökéletesen elég, ennek megfelelően Diesel kezében sokkal jobban mutat a kitépett gerinc, mint az ordító gyerek.

A figurák nélkülöznek minden eredetiséget. A forgatókönyvírók benyúltak a stúdió porosodó gardróbjára, kivettek onnan pár jól be- és lejáratott karaktert, beöltözették a színészeket, de nem mindenkinek állnak jól ezek a jelmezek. A főszereplő szigorú kommandós, de hosszútávon mégis ellágyul a gyermekek között, s megtalálja útját saját lelkéhez (Oh' jaj!). A nők észrevehetetlenek, a gyerekek rosszak, az iskolai igazgatóhelyettes egy barom, aki mindig az erejét hirdeti, amiből következik, hogy a kommandós majd a film felénél-háromnegyedénél jól agyonveri, nyilván (lelövöm a poént: agyonveri).

Felüdülés

Azért akadnak néha jó pillanatok: az 1978-as csehszlovákiai szépségkirálynő lestrapált bevándorló dadusként néha kimondottan vicces, ahogy az is jópofa, amikor ő és Diesel megküzdenek egymással. Néha sikerül a főszereplőnek is mulatságos mondatokat adni a szájába, például amikor a legkisebbeknek elmeséli a gombából uránt gyártó manóüzem lerohanását, de látszik, hogy a színész akkor érzi igazán elemébe magát, ha eltörheti valakinek a bordáit. Ennek megfelelően a szerb és az észak-koreai terroristák kiiktatásának köszönhetjük a film legjobb pillanatait.

Komoly nevetésre, óriási poénokra azért senki ne számítson. A kritikusoknak rendezett vetítésen csak egyvalaki kacagott megrögzötten, de őt senki nem értette, és többen el is húzódtak mellőle. Ha nagyon szeretjük a gyerekeinket, elkísérhetjük őket a filmre. Csak néha akarunk majd kimenekülni vetítés közben, de nem tehetjük majd meg: a Gorilla bácsi ugyanis feliratos, tehát kénytelenek leszünk felolvasni a párbeszédeket. Amerikában persze óriási siker volt a film, a gyártási költség kétszeresét, több mint százmillió dollárt hozott. A világ többi tájáról is összejöhet még egy-két millió, és akkor semmi nem ment meg minket a második résztől.

Ne vállaljanak gyereket!