Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Setét krimi, fejlövés

2005.04.25. 13:35
A 36 egy francia ex-zsaru második filmje, tele igazságokkal, izgalommal, némi akcióval és nagyon sok bőrhibával. Korrupt világ, de ettől szeretjük.
Az utóbbi időkben a krimik alól kicsúszott a talaj. A hollywoodi recept szerint kötelezővé vált a poén, a film úgy-ahogy eltelt, aztán a végén nagyon meglepődtünk, majd hosszasan gondolkozhattunk. A műfaj elmozdult a thriller felé, a valóságos elemek egyre ritkásabb szövete már képtelen volt a természetfölötti szárnyalását visszatartani. És akkor jön egy francia zsaru és egy olyan filmet rendez, ami visszapofozza az egész műfajt a mocskos utcákba és a barázdált arcokba.

Hibás, de hiteles

36
Tekintse meg képeinket!

A 36 nem hibátlan film. Itt-ott leül, találunk elvarratlan szálakat, indokolatlan részleteket, de még ez sem árt neki, inkább csak erősíti a vázat: a valóságot. Ebben a moziban nincsenek rothadó pofájú honvágyas, vagy anyakomplexusos halottak, nincsenek nagy poénok, hagyományos értelemben vett történet sincsen: viszont vannak pillanatok. Hatásos, igazi pillanatok.

A történet csavaros és egyben lényegtelen: Léo Vrinks (Auteuil), és korábbi barátja, most már ellensége, Denis Klein (Depardieu) komoly ügyön dolgoznak: egy bűnöző-csoport fosztogatja a pénzszállító autókat. Rengeteg halott, rengeteg eltűnt pénz, meg egy visszavonuló rendőrfőnök. Amelyikük előbb szállítja a bandát, az veszi át a főnök helyét. Egyiküknek az ügy fontos, a másiknak a hatalom. Mindketten bevetnek piszkos eszközöket. Az akció végül kudarccal zárul, de a valódi dráma csak ezután kezdődik.

Előtérben a lényeg

Bár a történet elég lett volna három amerikai filmhez is, mégsem ez a fontos. A szálak érdekesek, többé-kevésbé kidolgozottak, de sokkal lényegesebb a két főszereplő viszonya. A történet csak az alapot adja a személyes konfliktushoz. Háttér egy óriási festményen, ahol a táj bár mozgalmas és érdekes is egyben, a lényeg az előtérben látható alakok szemébe véste a festő. Olyan szemekbe, amilyeneket a panelekből építkező amerikai filmekben ritkán láthatunk.

A 36 is használ paneleket – elsősorban a hetvenes-nyolcvanas évekből ismert francia krimikből emeli át azokat, például a Belmondo főszereplésével készült A Profiból – ezek lényegesen őszintébb elemek. Hollywood képtelen lesz addig hiteles filmet készíteni, amíg a pozitív szereplők nem gyújthatnak rá egy kibaszott cigire. Apróság, de nagyon sok múlik rajta, és a cigaretta igazi határvonal is egyben: a slukk után kezdődik a valóság. Ebben a filmben pedig mindenki dohányzik, de még hogy: a cellában ücsörgő zsaru szájából felszálló füst légnemű, de mégis tonnányi-sűrűsége agyonnyomja a néző mellkasát, ráadásul egyből cigi után nyúlnánk mi is.

Rakéták és szakadék nélkül

A figurák arca nem hibátlan, a két főszereplő orra törött (a nagy francia színészek orra általában emlékezetes: de Funesé és Renoé hatalmas, Depardieué, Belmondoé és Auteuilé pedig törött), arcuk barázdált, tekintetükben ott az egész karakter: nem kell elmagyarázni, hogy szar az életük, nem kell, hogy reggel pisztolyt szorítsanak a fejükhöz, és közben egy kutya képét bámulják könnyes szemmel, egyszerűen látszik rajtuk, hogy elcsesztek mindent.

36
Klikk a képre!

Mégis, sokkal könnyebben azonosulunk velük, mint Hollywood borotvált, tökéletes arcú, tiszta lelkületű orlandóblúmjaival. Ha azokat lelövik, az olyan, mint amikor a Gyalogkakukkot üldöző Prérifarkas lezuhan a szakadékba, és rázuhan pár kósza rakéta. Ha ebben a filmben hal meg valaki, az súlyos, sötét, nélkülözi a dicsőséget, viszont súlya van. Ettől lesz egyedi élmény a 36, ettől izgulunk rajta, emiatt nem mindegy, hogy mi lesz a szereplőkkel.

A 36 sötét, hiteles mozi, és izgalmas krimi, elsőrangú képekkel, jól választott zenékkel, fantasztikus színészekkel, európai mélységgel és tipikus európai hibákkal. És a cím jelentése: Quai des Orfèvres, 36. Ez alatt a szám alatt található a párizsi rendőrfőkapitányság, ahová a rendező még zsaruként gyakran bejárt.

Így könnyű hiteles filmet rendezni.