Vilma
-7 °C
4 °C

A teremtés könyve

2005.03.24. 11:11
Kapcsolódó cikkek (1)
Gonosz nagyvállalat, igényes textúrák. Sztoriban és viccekben nem vártunk sokat a komputeranimált Robotoktól, így nem is csalódtunk, mert a film amúgy remekül néz ki, ami ebben az esetben a legfontosabb.
Komputeranimált filmeknél a történet és a humor némi joggal szorítható háttérbe, mert ezeket elsősorban a látványért nézi meg az ember és az ember gyereke, mint ahogy a háromdimenziós moziban is megbocsátjuk, hogy a mélytengeri kalandnak nincs különösebb csattanója. A Robotok pedig egy komputeranimált rajzfilm.

Ennek megfelelően a sztori gyorsan felejthető, a poénokon meg legalábbis a gyerek kacag előbb, nem apuka. Ami hasznosítható a történetből, az az, hogy itt egy rossz kézbe került nagyvállalat a főgonosz, és az talán nem baj, ha a kisgyerek hall ezt-azt a rosszindulatú nagyvállalatokról, mert így védettebb lesz az iskolákat telereklámozó vérszívókkal szemben, és juszt se adja meg az anyuka telefonszámát, amikor a gyorsétterem kéri.


Klikk a képre!
A külcsínre viszont panasz nem lehet. Az meg van csinálva tisztességesen, nagyon igényes textúrák borítják a nagyon kreatív modelleket; Stanislaw Lem Kiberiádájának szereplőit képzeli így el a kisfiú. Amit Lem írásban megalkotott, a kedvesen emberszabású robotok lakta, nagyon is emberi világparódiát, ahhoz a világhoz most megjöttek a szerszámok, fel lehet építeni, hogy látsszon is. Kár, hogy nem azt csinálták meg most, hanem ezt a Robotokat. Abban voltak gondolatok is.

És bizony már a látványért is érdemes beülni a moziba, ez egy ilyen műfaj, végül is Quake-et sem a sztori miatt játszik az ember és az ember gyereke. A Robotok szép film, varázslat, ebből eredően tehát jó is, ahogy jó volt a Z, a hangya.

Biztos meg kellene emlékeznem az úgynevezett parádés szereposztásról, úgyhogy megteszem. Van egy böszme, kövérkés robotpapa, akinek Bodrogi Gyula a szinkronhangja, de ez egyáltalán nem tesz hozzá az élményhez, sőt elvesz belőle. Nem mintha bármi baj lenne Bodrogival, mert nincsen, egyszerűen túl karakteres hang, és ha megszólal, már látom is magam előtt, ergo a filmnézés közben le kell küzdenem az érzést, hogy Bodrogi tényleg ott csücsül abban a golyóban, és ez egy bábfilm, mint a Süsü. A többieknél nincs ilyen megfeleltetési kényszer, van viszont egy kifejezetten rossz hang, Judyé, ami vagy a figurával diszharmonizál, vagy magától ilyen fülsértő. Egyébként az eredetiben is csupa híresség szinkronizál, Robin Williams meg Halle Berry például, de ez senkit sem érdekel.

Ja igen, a humor. Hát van az is, csurran-cseppen, adódnak vicces helyzetek abból, hogy robotok játsszák az embereket, de finom iróniára vagy összetett poénokra ne számítson senki, ez az élmény nem erről szól. Arról szól, hogy elmegyünk a moziba, és megtekintjük, hol tart a teremtés második könyve, vagyis hogy milyen világot tudunk rajzolni és működtetni azzal a pár ezer év fejlődéssel, amin dolgozik a fajtánk.