Rowan Atkinson neve ellenére Az eltakarítónő nem Mr. Bean vagy Fekete Vipera, inkább olyan, mint egy Agatha Christie regény, klasszikus angol stílus, visszafogott, bölcs humor, csak itt előre tudjuk, ki a gyilkos.
Grace Hawkins (Maggie Smith), aki nyolchónapos terhesen minden lelkiismeret-furdalás nélkül megölte férjét és annak szeretőjét, majd ötven év börtön után beszabadul a Goodfellow család életébe, hogy boldoggá tegye őket.
A házvezetőnő szerint a családot csak néhány apró bosszúság akadályozza meg abban, hogy olyan tökéletes életet élhessenek, mint amilyet megérdemelnének. A bosszantó dolgokat viszont könnyen ki lehet iktatni, ugyan kell egy kis vér hozzá. Grace módszereiről a világ végén élő család mit sem tud, csak azt veszik észre, hogy érkezése után minden gondjuk elszáll és az életük végre jól alakul.
Az unalmas tiszteletesből (Rowan Atkinson) vicces és szexis pasi válik, elhanyagolt felesége, Gloria (Kristin Scott Thomas) már nem akarja letépni a golfedző (Patrick Swayze) vörös latex gatyáját, 17 éves kikapós lánya a fiúk helyett rákap a sütésre, szende fia pedig rájön, hogyan kell megvédeni magát a suliban.
És hogy történik mindez? Az előzetesből minden kiderül - a legnagyobb spoilerezők a filmforgalmazók – de inkább mégse nézzék meg két percbe sűrítve. Az eltakarítónő ugyanis kiváló színészekkel és finom angol humorral fűszerezett mozi.
Rowan Atkinson például annyira lecsupaszítja magát benne, hogy szinte felismerhetetlenné válik az interneten Jézus vicceket kereső unalmas vikárius szerepében. Alig marad a tőle megszokott karakterekből más, mint néhány kikacsintás a filmből.
Maggie Smith pedig maga a megtestesült mozi, olyan klasszikus filmsztár, aki egyetlen tekintetével elmond mindent. Az egyik pillanatban hölgy levendulában, a másikban mosolygós arcú, véres kezű gyilkos. Tökéletes, visszafogott, kiszámítható.
De a legnagyobb meglepetés az egykori Dirty Dancing sztárja, Patrick Swayze, aki hosszú évtizedeken keresztül a született szépfiú szerepében tetszelgett. Itt viszont hihetetlen önkritikával megmutatja, hogy öregkorukra mivé válnak ezek a szépfiúk, a világ leggusztustalanabb bájgúnárjaivá. Annyi humor, annyi önirónia van az alakításában, hogy az szinte már vallomás, bocsánat kérés az összes eddigi szerepéért.
Az eltakarítónő nem ágyról legurulós vígjáték, inkább amolyan kényelmesen hátra dőlös, bölcsen mosolygós mozi, amihez tejes tea és csokis süti illik.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon