További Kritika cikkek
Merrin atya a II. világháború megpróbáltatásai után hitéből kitérve régészként próbál szerencsét Kenyában egy ezerötszáz éves keresztény templom feltárásán. A helyiek hiába mondják, hogy az épület alatt a sátán lakik, felesleges kiásni, a brit sereget ez nem győzi meg, összetűzésre is sor kerül. Max von Sydow fiatalabb kiadása ezúttal a szintén svéd Stellan Skarsgard, neki kell egyedül szembenéznie a gonosszal.
Benne van minden (szubatomi szintig csépelt) kellék, amiből a nagykönyv szerint félelmetes horrorfilm készül: ideges rajzok, legyek, férgek, hiénák, varjak, neszek, zajok, áramkimaradások, őrültekháza, sírásás, fordított kereszt, kriptába ugrás, az ördög maga! A cékategóriás akciófilmekhez szokott Renny Harlin (Die Hard 2, Cliffhanger) kezei közül mindez kecsapként csorog a lábára: "Hogy is volt a Hetedikben? Na mindegy, tegyétek ide a véres madártollakat, ezeket úgy szeretem, aztán majd kicsapódik az ablak váratlanul."
Vérbő semmi
Az Ördögűző - A kezdet készítésének előzményeit ismerve ezen annyira nem lehet meglepődni. Az első rendező John Frankenheimer (Ronin) inkább meghalt, minthogy ez legyen az utolsó filmje. A helyére beállt Paul Schrader pszichohorrort készített, ami nem egyezett a befektetők "beleket mindenhová" koncepciójával, és kirúgták, miután leforgatta a teljes filmet. Ezt a verziót vélhetően dvd-n azért kiadják, hátha többen viszik haza Harlin változatát, ami - ha már a sztorija nem tart sehová - leginkább a kor követelményeinek megfelelően értelmetlenül véres.
Merrin atya flashbackjeiben számtalanszor lövik fejbe különböző kameraállásokból ugyanazt a zsidó kislányt a defaultban gonosz nácik, a démoni zaklatásnak kitett fiú bátyját percekig tépik digitális hiénák, és a brit katonaság lemészárol egy kenyai törzset. Az erőszak látványával sokkolás mellett elfelejtettek feszültséget teremteni, a karakterek semmilyen szimpátiát nem váltanak ki, a gonosz meg beazonosíthatatlan marad. Merrin atya nyilván túléli, hiszen ez a sztori szerint az eredeti Ördögűző előtt történt.
A film felétől előrehaladottan széteső történet és a zavaróan utánfestett számítógépes trükkök között a legnehezebb mégis azt kivárni, mikor eszmél rá a hitehagyott pap arra, amit minden néző a kezdetektől fogva kész tényként fogad, hogy a démoni jelenlét márpedig létezik, és nem az időjárás okozza a furcsaságokat. Ha a box office is úgy akarja, a producerek elbizonytalanodnak annyira, hogy a következő évfordulón nem próbálják tovább nyújtani az Ördögűző utóéletét.
Rovataink a Facebookon